A Wikileaks által nyilvánosságra hozott, az Egyesült Államok caracasi nagykövetségének titkosított dokumentuma szerint William Brownfield, korábbi venezuelai nagykövet erős szavakkal minősítette a Nemzetgyűlés új elnökét: „Az Acción Democrática legnagyobb bajának neve is van: Henry Ramos Allup”, olvasható a dokumentumban. Brownfield, aki 2004 és 2007 között volt venezuelai nagykövet, Ramos Allupot „durvának, faragatlannak, arrogánsnak és sértődékenynek” nevezte.

A titkos követségi táviratot 2006. április 17-én küldték el, nyolc hónappal azelőtt, hogy elnökválasztást tartottak volna Venezuelában, amelyen újraválasztották Hugo Chávezt. Az azt megelőző évben Ramos Allup volt az egyik fő hangadója annak az ellenzéki felhívásnak, amely a 2005. decemberi választás bojkottjára szólított fel. Brownfield írásában hangsúlyozta, hogy „talán Ramos Allup volt a leghangosabb szószólója a választástól való távolmaradásnak. (…) Ramos Allup azt mondta, hogy a híveinek úgy kellene részt venni a 2006. decemberi elnökválasztáson, hogy letolják a nadrágjukat a bokájukig. Becsmérelte azokat az embereket, akik jelöltették magukat”.

Ironikus, hogy Ramos Allup ugyanannak a választási folyamatnak a következtében lett a parlament elnöke, amelyet 2005-ben még bojkottált és befeketített.

Az Acción Democrática egyike azoknak a tradicionális pártoknak Venezuelában, amelyek a korruptságukról, a klientizmusukról és neoliberalizmusukról ismertek, és a nemzetközi támogatások egyik fő kedvezményezettje, amivel megsérti a venezuelai törvényeket, amelyek megtiltják, hogy az ország politikai pártjait külföldről finanszírozzák. Brownfield nagykövet azt is bírálta, hogy Ramos Allup a nemzetközi közösségre támaszkodik. A titkos dokumentum egyik fejezetében, amelynek az a címe, hogy „Oldjátok meg a problémáinkat helyettünk” Brownfield azt írta, hogy ahelyett, hogy szavazatokat gyűjtött volna, Ramos Allup fő politikai stratégiája az volt, hogy a nemzetközi közösségtől kérjen segítséget. Brownfield azt is ismertette, hogy az Acción Democrática (AD) képviselői több alkalommal is próbáltak pénzt és szívességeket kérni a nagykövetségtől. Amikor ezt a nagykövetség egyik alkalmazottja elutasította, akkor egy másikat keresték meg ezzel.

Üzenetében Brownfield nagykövet egy konkrét példát idézett:

„Az AD első alelnöke, Víctor Bolívar, aki pénzügyi támogatást kért a politikai tiszttől (poloff), 2005 decemberében szervezett egy találkozót a politikai tanácsadóval (polcouns), hogy ugyanezt kérje tőle. Amikor a polcouns megpróbált témát váltani, Bolívar és az AD-s társai megismételték ugyanazt a hosszú, részletes kérést angolul, arra az esetre, ha a poloff nem értette volna.”

Brownfield nagykövet ezután újabb példákat hozott fel arra, hogy az AD folyamatosan pénzt és szívességeket kért az Egyesült Államok kormányzatától. „Az AD korábbi nemzetgyűlési képviselője, Pedro Pablo Alcantara folyamatosan hívogatta és látogatta a nagykövetséget, és rendszeresen vízumot, ösztöndíjakat kért a barátoknak, stb. A nagykövetség különböző osztályait hívta ha nem kapta meg, amit kért.”

Bár Henry Ramos Allup még csak két napja a Nemzetgyűlés elnöke, de az autoriter hajlamai világosak. Ramos Allup máris nyíltan megsértette a Legfelsőbb Bíróság döntését annak a három Amazonas állami képviselőnek az ügyében, akiket felfüggesztettek hivatalukból, mert a megválasztásuk eredménye még mindig felülvizsgálat alatt áll. Az ellenzéki vezető többször is váratlanul kikapcsolta a szocialista képviselők mikrofonját, eltávolíttatta Simón Bolívar és Hugo Chávez festményeit a Nemzetgyűlés épületéből, és kijelentette, hogy a fő célja, hogy a következő hat hónapban eltávolítsa Maduro elnököt a hatalomból.

A diktatórikus hajlamai jó ismertek az Egyesült Államok kormánya előtt. Brownfield nagykövet hangsúlyozta, hogy Ramos Allup „nem tűri meg az ellenvéleményeket. (…) Az AD nem pusztán központosított, hanem diktatórikus.”

A végén Brownfield úgy utalt Ramos Allupra az Egyesült Államok Külügyminisztériumának, az Egyesült Államok Déli Parancsnokságának, valamint az Egyesült Államok több tucat latin-amerikai nagykövetségének és az ENSZ-nek elküldött titkos táviratában, mint „aki kényszerképzetekkel küzd”, és a „múltból visszamaradt”.

Sajnálatos módon Venezuela számára ez a múlt visszatért kísérteni a jelenben.

Annak ellenére, hogy teljesen tisztában vannak Henry Ramos Allup diktatórikus és antidemokratikus szándékaival, a Külügyminisztérium üdvözölte Venezuela új, „demokratikus” Nemzetgyűlését és Allup „fontos szerepét a nemzeti párbeszéd előmozdításában és támogatásában”. A párbeszéd előremozdítása helyett a Brownfield nagykövet által a táviratban leírtak alapján arra lehet számítani, hogy a Henry Ramos Allup tovább fogja élezni és destabilizálni a helyzetet Venezuelában.

Nem újdonság, hogy Washington diktatúrákat és autoriter kormányzatokat és vezetőket támogat Latin-Amerikában mindaddig, amíg azok kiszolgálják az Egyesült Államok érdekeit és alárendelik magukat a terveinek. Az USAID-en és a NED-en keresztül az Egyesült Államok dollármilliókat invesztált Henry Ramos Allup pártjába és az ellenzéki koalícióba. Nem számít, ha ő egy „kényszerképzetekkel küzdő”, „visszataszító” és „faragatlan” diktátor, mert ő Washington „kényszerképzetekkel küzdő”, „visszataszító” és „faragatlan” diktátora.

A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott titkos dokumentumokat itt lehet elolvasni.

További hasonló cikkekért látogassa meg a Latin-Amerika társaság oldalát!