Ahogyan az fajsúlyos politikai témák bemutatásánál lenni szokott, a júniusi EU-referendum kapcsán már tavasszal össztűz zúdult a közszolgálati médiumok etalonjának tartott BBC-re. Az intézményi reformokat követelő elégedetlen hangok a kilépésről döntő népszavazást követően sem halkultak el, ami jól mutatja, hogy a BBC-nek mint tökéletes közmédiának a mítosza gyakorlatilag már csak Nagy-Britannián kívül él. A brit köztévének és -rádiónak ráadásul úgy kellett feldolgoznia a szigetország közelmúltjának legfontosabb eseményét, hogy közben a levegőben lógott a csatornatársaság jövőjét garantáló jogszabály kidolgozása.
BBC, a brit pártok Nesquik-nyuszija
A demokratikus országokban nem példa nélküli jelenség, hogy választások és ügydöntő népszavazások előtt és után az érintett politikai pártok központi szerepet tulajdonítanak a közszolgálati televízió híradásainak. Múlt ősszel még a skót önállóságról tartott referendum kapcsán vonultak függetlenségpárti tüntetők a BBC glasgow-i székhelye elé, mondván, a közmédia döntően befolyásolta a voksolás végeredményét. Az idei évben egyértelműen az Európai Unióból való kilépésről döntő szavazás szolgáltatott ürügyet ahhoz, hogy meginduljon az össznépi mutogatás a brit lakosság legnépszerűbb információforrására. Össznépi, hiszen az elmúlt félévben nem volt olyan politikai oldal, amely maradéktalanul elégedett lett volna a függetlenségére büszke közmédia tevékenységével.
Kézenfekvő volt, hogy a legtöbb kritikát a kilépést zászlajára tűző UKIP-től kapja a BBC. A párt különösen azt az előkészületi fázisban lévő szatirikus tévéműsort kifogásolta, amelyben UKIP-párti politikusokat játszó színészek tesznek szándékosan túlzó kampányígéreteket a helyszínen helyet foglaló közönségnek. A UKIP-es Mike Hookem nyílt levélben szólította meg a BBC programigazgatóját, amelyben követelte, hogy a show soha ne kerüljön adásba: „Ez a műsor a csak egy újabb nyilvánvaló politikai támadás a BBC részéről, amely arra irányul, hogy ártson egy olyan párt hírnevének, amelynek programjával nem ért egyet. Etikátlannak tartom a Ukip félrevezető ábrázolását, amely azt a képzetet keltheti a nézőben, hogy a radikális politizálás olyasvalami, ami kívül esik a valódi politikán, így az hitelét veszti” – fogalmazta meg panaszát a politikus.
A főként Ukip-szavazókat célzó Daily Express a News-watch nevű médiakutató szervezet tanulmányának eredményeit publikálta. A lap a kutatás által rögzített adatokban az EU-párti vélemények sulykolásának megdönthetetlen bizonyítékát vélte felfedezni. Ezek szerint ugyanis 2016. január 16-a és március 12-e között a BBC Newsnight című hírműsorában kétszer annyi műsoridőt kaptak a maradás mellett felszólalók. A News-watch megfigyelése szerint a tárgyidőszakban a műsor készítői tizenkét uniópárti interjúalanyt szólaltattak meg, Brexit-pártit ellenben csak hatot. A stúdióba meghívott vendégek közül a felmérés szerint huszonöten a bent maradást támogatták, míg az ellentábor csak tizennégy fővel képviseltethette magát. A tanulmány azt is kiemeli, hogy míg az EU-pártiak véleményét olyan Európa-szerte közismert személyiségek erősíthették meg a műsorban, mint az Európai Bizottság korábbi elnöke, José Manuel Barroso vagy Carl Bildt korábbi svéd miniszterelnök, az ellenvélemények nem kaptak hasonló súlyú támogatást.
Mérsékeltebb vélemények szerint a BBC nem elsősorban magával a Brexit-kampánnyal foglalkozó adásaiban lépett ki a semleges hírforrás szerepéből. Toby Young, a Telegraph konzervatív beállítottságú újságírója megjegyezte, hogy távozáspártiként őt magát is meglepte az a kiegyensúlyozottság, amellyel a közmédia a kampányidőszakhoz szorosan kapcsolódó eseményeket feldolgozta. Azt már azonban csalódottan szemlélte, hogy a köztelevízió majd’ egy teljes napnyi műsoridőt szentelt azoknak a meggyőzésére, akik a tömeges bevándorlás miatt szavaztak júniusban az EU-ból való kilépésre. Young szerint a BBC World On The Move című, migrációval foglalkozó, hétfőnként jelentkező sorozatában több ízben elfogultan kritizálta a Brexit-pártiakat. A zsurnaliszta kiemelte, hogy a riportok általában aljasnak és rossz szándékúnak ábrázolták azokat a kilépést támogatókat, akik elsősorban a migrációs hullám megfékezése érdekében hajlottak az Unió elhagyására. Young megfigyelése alapján ugyanezen a hétfői napon még további három olyan bevándorlókkal foglalkozó műsor került a csatorna programjába, amely a migráció témáján keresztül burkoltan kritizálta az euroszkeptikusokat.
A politikai paletta másik oldalán helyet foglaló véleményvezérek is kritikus hangnemben írtak a közszolgálati csatornák teljesítményéről a népszavazás előtti hónapokban. Telegraphos kollégájával ellentétben Timothy Garton Ash, a Guardian munkatársa inkább bátortalannak találta a BBC ars poeticáját a Brexit-kérdésben. Ash szerint a közmédia igenis gondosan ügyelt a vélemények megfelelő egyensúlyára. Azt is hozzátette, hogy téves az az elgondolás, miszerint a BBC testületileg a maradás mellett foglalt volna állást, és igazságosan osztotta szét a felületeket és a műsoridőt a megnyilvánuló felek között. Az újságíró ugyanakkor kiemelte, hogy ennek a megközelítésnek megvan az a hátránya, hogy a politikai diskurzus véleményekre és ellenvéleményekre redukálódik, aminek eredményeképp a választópolgár végül nem fogja tudni, hogy kinek is higgyen, ezért inkább otthon marad a szavazás napján. Ash úgy vélekedett, hogy a túlzott egyensúlyozás a tények és a valóság közvetítésének rovására ment, így valójában ugyanolyan torz képet láthatott a BBC közönsége, mintha nyílt elfogultsággal dolgozta volna fel a kampány történéseit. „A referendum kérdéseit nem lehet egyszerre határozottan és elfogulatlanul bemutatni. A nézőknek és a hallgatóknak információkra van szükségük, nem pedig állításokra és cáfolatokra” – írta a The Guardian újságírója. Ash ugyanakkor azzal mentette fel a BBC munkatársait, hogy az EU-népszavazás valószínűleg a szerkesztőséget érő legnagyobb kihívás az iraki háború óta.
Az álláspontok patikamérlegre állítását a Munkáspárt képviselői is kifogásolták. Szerintük ugyanis azzal, hogy a BBC a referendum kapcsán megosztott konzervatív kormánytagok érveinek és ellenérveinek bemutatására fókuszált, elfelejtett szólni közönségének egy jelentős részéhez. A loughborough-i egyetem kutatása arra mutatott rá, hogy a BBC hírműsoraiból hiányzott az a tényközpontúság, amelynek segítségével a Labour is kellőképpen eljuttathatta volna az üzenetét szavazóihoz. A felmérés szerint június 22-ét megelőzően a népszavazással kapcsolatos diskurzus során a műsoridőnek mindössze 3,4 százalékát tette ki a foglalkoztatottság, és csak 1,7 százalékát az egészségügy témája. Eközben az adások 28,9 százalékban magáról a kampányról és a közvélemény-kutatások alakulásáról számoltak be.
Damoklész kardja a BBC felett
Mivel a BBC tíz évre szóló finanszírozási szerződése az idei év végén lejár, új megállapodásra van szükség a brit közszolgálati média fenntartásáról, és funkciójának újraértékelése is időszerűvé vált. Az erről szóló tárgyalások várhatóan igen heves parlamenti vitákat váltanak majd ki, nem utolsósorban a radikális reformokat sürgető konzervatívoknak köszönhetően. A közmédia vezetősége attól tartott, hogy ha ezek a változtatások valaha is realitássá válnak, az több csatorna megszűnésével járhat, valamint a közszolgálati konglomerátum függetlenségét veszélyezteti majd. Az alapszerződés megújításáról szóló tervezetében a kormány 2015 nyarán ugyanis még a közszolgálati remit csökkentését helyezte kilátásba, az üzemben tartási díjra pedig „hátrányos és igazságtalan” intézményként utalt.
A közmédia alapokmányának megújítása ráadásul igen kedvezőtlen időszakban került napirendre. 2016 első féléve ugyanis másról sem szólt, mint a júniusi népszavazásról, a helyzet pedig azért vált különösen bonyolulttá, mert maguk a BBC sorsáról döntő miniszterek sem képviseltek azonos álláspontot a kérdésben. A dokumentum megújításáért felelős John Whittingdale kulturális minisztertől eredetileg kora tavaszra várták, hogy bemutassa, milyen formában bocsátja vitára a kormány a javaslatot. A szituáció pikantériáját az adta, hogy Whittingdale-nek úgy kellett határoznia a BBC jövőjéről, hogy mindeközben a kilépéspártiak prominens alakja volt.
A miniszter kritikusai két dologtól tartottak különösen, főleg azután, hogy a tervezet bemutatását márciusban „politikai megfontolásból”, valamint a 2015-ös előkészítő javaslat miatt kialakuló jelentős társadalmi vitára hivatkozva elhalasztotta a kormány. Az egyik félelmük az volt, hogy a Brexit-kampány erőteljesen befolyásolja majd az elsősorban Whittingdale döntéseitől függő BBC híradásait. Mások arra figyelmeztettek, hogy nem jut majd elegendő idő a szerződés feltételeinek alapos kidolgozására, és egy hanyagul összeállított dokumentum határozza majd meg a brit közmédia következő évtizedét. Pesszimista előrejelzések azt sem zárták ki, hogy a kormány csak a referendumot követően állítja össze a csomagot, ami azért lett volna különösen aggályos, mert a szavazás eredményétől függően fontos személyi változások történhettek az illetékes miniszterek körében, mint ahogy maga Whittingdale sem maradt a székében Theresa May hivatalba lépése után.
A parlament elé kerülő javaslat végül a BBC igazgatótanácsa által is elfogadható formában még májusban megszületett, egy hónappal a népszavazás előtt. A brit közmédia vezetősége értékelő közleményében üdvözölte, hogy a tervezet alapján az állampolgár és a televízió közti kapcsolatot szimbolizáló előfizetői díj továbbra is megmaradna, ráadásul az infláció által meghatározott ütemben évről évre nőne majd. Az eddigi praxishoz hasonlóan az üzemben tartási díj befizetésének elmaradása továbbra is bűncselekménynek számítana. Az új szerződés további pozitív hozadéka lehet, hogy a dokumentum következő megújítását tizenegy év múlva teszi esedékessé, így nem fog többé egybeesni a választási ciklusok váltakozásával.
Hol van a BBC helye a mai médiapiacon?
Bár a működésének függetlenségét garantáló intézmények fennmaradni látszanak, a népszavazást megelőző időszak eseményei bizonyították, hogy az új alapszerződésben érdemes lenne újradefiniálni a BBC szerepét a modern társadalmi-politikai környezetben. Különösen a Google és a Facebook uralta, interaktív médiatérben kell majd megharcolnia a helyéért a minden információforrás előtt példaként álló brit közmédiának. Arról, hogy ezt hogyan fogja tenni, egyelőre nem szól a viharos körülmények közt született új törvényjavaslat.
Borítókép: Bogatin Bence / lumens.hu
