Itthon és külföldön évről évre újabb és újabb fesztiválok ütik fel fejüket, népszerűségük és látogatószámuk egyre nő. Az on demand zene világában a csúcsra tör az élő zenei élmény – és ezzel mindenki jól jár.
Mínuszos hír?
Az állítólag nullszaldós, sőt, mínuszos fesztiválok valójában egyáltalán nem azok. Évről évre több fesztivál lép a színre, és a néhány eltűnő helyét rögtön két-három másik veszi át. A piac szárnyal: az Egyesült Királyságban mindössze öt év leforgása alatt 50%-os növekedés történt, 2015-ben 3,5 millió ember vett részt zenei fesztiválokon, a bevételek pedig egyre emelkednek. Növekvő jegyárak mellett is növekszik a résztvevők száma, eközben pedig a zenei rendezvényekkel foglalkozó vállalatok bevételeinek mind nagyobb hányada származik a fesztiválokból. Az USA-beli AEG Live esetén ez korábban csupán az utolsó 10%-ot tette ki, mostanra azonban a harmadát jelenti időszaki eredményüknek.
Az évtizedekkel ezelőtt még ingyenes hippi-összejöveteleket felváltó, borsos árú nyári fesztiválokat is fiatalok milliói látogatják. Egész egyszerűen mindenkinek megéri: a fesztiválozónak, a szervezőnek és az előadóknak is.
A fesztiválok rendkívül gyorsan alkalmazkodtak az új igényekhez – gyorsabban, mint bármely más esemény, üdülőhely vagy koncert. Még a legdrágább hasonló rendezvények napijegyei is körülbelül egy nagyobb előadő önálló koncertjének árával érnek fel, azonban egy fesztiválon a látogató ugyanezért a pénzért több együttest is meghallgathat, válogathat közöttük, vagy akár úgy is dönthet, hogy a rengeteg off program valamelyikéből választ. A fesztiválozóknak ugyanis az élmény az első – az élő műsoré, az „ottlété” –, ami még az on demand zene korában is képes milliókat vonzani a rendezvényekre. Ezért van az is, hogy a legnagyobb fesztiválok már a lineup nyilvánosra hozatala előtt eladják a jegyek 90%-át.
A siker kulcsa
A pénzükért cserébe pedig itt ha valamit, hát élményt garantáltan biztosítanak a látogatók számára. Ez egyben sikerük következő fontos oka: a show többnyire hatalmas. Minőségi, nagy költségvetésű eseményekről beszélünk, ahol a zenei programok mellett számos egyéb lehetőség biztosított a szórakozásra – a Sziget esetében a különféle cirkuszi mutatványok, művészeti tevékenységek, vagy akár TedX előadások. Az egész olyan, mint egy hatalmas vidámpark felnőtteknek: 0-24 szórakoztatás, ahol az unalom lehetősége a folyamatosan villódzó, pezsgő, dübörgő és látványos közegben a minimumra van szorítva.
Ezen túl persze közrejátszanak az Y-generáció bulizási szokásai is. Általánosítani ugyan nehéz, de mégis úgy tűnik, hogy ez a réteg sokkal inkább az együttműködés és az osztozás pártján áll, mint az egyéni birtoklásén: élvezik, ha elsőként hallgathatnak meg egy olyan zenekart, akit még senki sem ismer, így a fesztiválok többé-kevésbé „hippis” közösségi érzése tarol náluk.
Ebben is hatalmas szerepet játszik a közösségi média: a célközönség minden tagja hallhat az eseményről, és birtokába juthat minden releváns információnak – ha akarja, ha nem. A Facebook, az Instagram és társaik a másik oldalról is mozgatórugókként működnek, hiszen a megosztás már velejárója a fesztiválélménynek, melyen keresztül rögtön tudathatjuk összes ismerősünkkel, hogy éppen hol járunk és hogy hatalmas buliban van részünk. Ez egyben óriási ingyenreklámot jelent az adott fesztiválnak, másrészt viszont a posztra kapott lájkok, meg úgy önmagában a megosztás és az ezzel szerzett pár perces hírnév öröm a posztolónak is, ahogy azt már több kutatásban is bizonyították.
Közel és távol
A fesztiválok növekvő száma maga után vonja persze azt is, hogy már különösebben nagy távolságokat sem kell utazni az élményért. Bár a távolság sok esetben eddig sem volt visszatartó erő – hiszen egy-egy előadóért, vagy fesztiválért a régió távoli területeiről is érkeznek látogatók –, mostanra jóformán mindenki találhat az otthonához közel lehetőséget arra, hogy jól érezze magát. A Sziget fesztivált a mai napig külföldiek töltik meg – és még csak nem is a szomszédos országok lakói, hanem például holland vagy német fiatalok.

Nemcsak a fesztiválozók oldaláról, hanem bizony a színpadon állókéról is egyre nagyobb a rendezvények népszerűsége. Az illegális letöltések növekvő aránya és a rossz lemezeladások mellett más bevételi források után kellett nézniük, és erre kiváló megoldást jelentettek a fesztiválok.
Hasonlóan nagyot szakítanak a rendezők, a befektetők és a szponzorok is. A fesztiválok vállalati támogatásai szintén évről évre nőnek, hiszen a nagy látogatószámnak köszönhetően tökéletes megjelenési lehetőséget biztosítanak számukra. A közösségi média egyébként is minden eseményt a reklámozás lehetőségévé változtatott, de maga a fesztiválhelyszín is számos lehetőséget tartogat, kezdve a standolástól a színpadokig, melyek mind az azt szponzoráló cégről kapják nevüket. Ezért is volt nagy bemutatás, amikor a tavalyi Fishing on Orfűn a fő színpadot a támogató visszalépése miatt végül a közönség szavazatai alapján „Boldogság, te kurva” nagyszínpadra keresztelték.
Ráadásul a szervezés költségeit a nagyobb fesztiválok esetében már nem is egy kis cégnek kell a vállán cipelnie. Jellemző lett a fesztiválok vállalativá válása, ahol több rendezvény ugyanazon szervezőcsapat alá tartozik – lásd Sziget Kft. –, akik több, eltérő profilú fesztivált futtatnak egy kézből.
A profitot persze megdobja az is, hogy reklám- és szponzorbevételek mellett maguk a fesztiválozók is többet költenek, mint egy szimpla koncerten, hiszen több napon át el kell látniuk magukat – az enni- és innivaló megvásárlása mellett például telefont tölteni, ami többnyire aránytalanul drága a fesztiválokon.
A pénz beszél
Eközben sokan látják a töretlenül növekvő fesztivál-biznisz árnyoldalát is. A legfőbb vád az, hogy a nagy rendezvények ellehetetlenítik a kisebb, helyi fesztiválok és koncertek létezését, amellyel együtt gazdasági problémákat is okoznak. Tény, hogy a nagy fesztiválok megnehezítik a kisebbek dolgát. Ott van például rögtön az előadók szerződtetése: a fellépőkkel ugyanis a nagyobb fesztiválokon szerződésbe foglalják, hogy a régióban nem léphetnek fel máshol, vagy másik hasonló rendezvényen. Ez persze megnehezíti az új és a helyi fesztiválok szervezőinek dolgát, akik így kénytelenek más trükkökhöz fordulni. Sokszor direkt az olyan előadókra utaznak, akik vagy még, vagy már nem képesek megtölteni egy teljes nézőteret.

Ezzel együtt azonban más a két műfaj közönsége: a fesztiválok elsősorban a fiataloknak szólnak, míg a koncertek esetében nagyobb a korosztályi megoszlás. Ugyanakkor igaz az is, hogy a fesztiválok változatos felhozatala és a sokféle zenekar miatt most először előfordulhat, hogy szülő és gyermek együtt megy koncertezni.
Összességében meg lehet mutogatni, hogy a nagy fesztiválok tönkreteszik a kisebb helyi zenei eseményeket, de a szomorú igazság az, hogy ezek a rendezvények igenis jövedelmezőek a helyi gazdaság számára – több szinten, és nem is kicsit. Rendkívül jó hatással van a turizmusra: egyes helyeket elsősorban a fesztiválja miatt látogat meg egy nagyobb tömeg, akik már magán a rendezvényen is költenek, de ha már ott vannak, akár még pár napot városnézéssel is eltöltenek. Nem véletlen, hogy sok fesztiváljegy mellé kedvezményes tömegközlekedési bérletet is lehet vásárolni, ezzel is ösztönözve a résztvevőket arra, hogy ha már odautaztak, nézzenek is körbe egy kicsit.
A helyi üzletek számára több oldalról is óriási a lehetőség ez. Egyrészt lehetőségük van a fesztiválra is bevonulni – és itt nem csak a fesztiválozóktól származó bevételekről van a szó, hanem a hasonlóan nagy létszámú személyzetéről is, akik előbb érkeznek, és tovább is maradnak a helyszínen. Másrészt pedig nem csak a fesztiválra betelepülő hamburgeresek profitálnak: a fesztivál területén minden jóval drágább, így az ahhoz közeli boltoknak és egyéb vendéglátó egységeknek sem rossz az üzlet, hiszen sokan döntenek a kisebb sétáért cserébe olcsóbb étel is ital mellett. A Hajógyári-sziget melletti Auchan is elég jól kereshet a fish&chipsen a fesztivál ideje alatt. A helyi üzletek bevételei mellett pedig a nagyszabású rendezvények megannyi munkalehetőséget is teremtenek.Ne feledkezzünk meg persze a már említett nagyvállalatokról se, akiknek a kiváló reklámozási és termékpozicionálási lehetőségek mellett más hasznuk is származik a fesztiválokból. Személyesebb kapcsolatot tudnak kialakítani a fogyasztókkal, – ami még ha nem is nyilvánul meg azonnal látható összegekben, hosszú távon növeli a márka iránti elkötelezettséget, és így az eladást és bevételeket is.
A fesztiválok jövőjéről egyelőre nem sokat tudni. Egyrészről felröppent a hír, hogy a túltelített fesztiválpiacon egymást ölik a rendezvények. Minden évben egyre többet indítanak, mert sokan a könnyű meggazdagodás kulcsát látják benne, miközben a valóságban persze jóval nehezebb talpon maradni a hatalmas versenyben. Mások szerint azzal együtt, hogy egyre kevesebb vállalat birtokol egyre több fesztivált, a felhozatalt is kontrollálják, ami a fesztiválok homogenizálódásához vezet. Bárhová is tartson a fesztiválipar, az biztos, hogy jelenleg a maximumon pörög.