A Young British Artists – rövidítve YBA – nevet egy brit művészeti társaság viseli, melyet konceptuális és installációs művészek, festők, szobrászok alkotnak – köztük Damien Hirst és Tracey Emin. 1988-ban, Londonban kezdtek először közösen kiállítani. A folyamatok és az anyag iránti nyitottságukról, sokkoló munkáikról és vállalkozó szellemű hozzáállásukról ismertek. A tagok többsége a londoni egyetem Goldsmiths College of Art iskolájából került ki. A brit művészet velük lépett egy új, izgalmas szakaszába.
Fiatal brit művészek
London az 1980-as években bőven le volt maradva New York és Berlin mögött, ha művészeti szerepét nézzük. A brit főváros jóval kevesebb kortárs galériával rendelkezett a gazdagabb, meghatározóbb kulturális élettel rendelkező amerikai vagy német társainál. A művészek ezekben az országokban olyan élvonalbeli posztmodern mozgalmak tagjai voltak, mint a Pictures Generation, graffiti művészet és a Neue Wilden, míg Londonban nem létezett ezekhez hasonló. A fiatal brit művészek erre a kihívásra életerővel és optimizmussal tekintettek: kezdeti sikereiket azzal érték el, hogy kiállításaikat olcsó raktárakban rendezték meg a város kihalt, ipari övezeteiben.
A Goldsmitsh College of Art fontos szerepet játszott a mozgalom fejlődésében. Az intézmény a kreativitás egészen új formáját próbálta elősegíteni kurzusai keretében, melyek megszüntették a hagyományos műfaji szétválasztást – például a festészetben és a szobrászatban.
Bár a társaság munkáinak van pár közös jellemzője – többek közt a talált tárgyak használata, az ábrázolásmód és az alkotások megdöbbentő jellege –, nincs külön „YBA-stílus”. A korszak talán a különböző anyagok és folyamatok iránti teljes nyitottsággal jellemezhető a legjobban.
A YBA-művészek számos különféle, egyedi alkotással színesítették kiállításaikat az évek folyamán. Ezek között találhatóak konzervált halott állatok, melyek Damien Hirst nevéhez kötődnek, Tracey Emin saját ágya, melyet művészeti alkotásként prezentált, illetve Sarah Lucas ételből, cigarettából és női harisnyából készült szobrai. Széleskörűen használták a film- és videótechnikákat, valamint a fotográfiát is. Michael Landy a rajzokat és grafikákat lényegében az összes elképzelhető módon felhasználta és nem utolsó sorban felfrissítették és újjáélesztették a festőművészetet, többek között Gary Hume-nak köszönhetően.
Hirst munkásságának leírására Michael Corris használta először a „young British artist” kifejezést az Autoforum magazin 1992-es májusi számában. Ez a megnevezés végül erős, világszerte elismert védjeggyé, valamint a megnevezéssel társított művészek számára egy hasznos marketingeszközzé vált, mely általánoságban is nagyot lendített az 1990-es évek brit művészetén. A YBAs egyik jellemzője a nyitott, magabiztos, „vállalkozói” hozzáállás, mely kiállításaikban is megmutatkozott. Művészeti tevékenységeik mellett üzleti projektjeik is voltak – például a szintén Hirst támogatásában, 1998-ban megnyitott Notting Hill-i Pharmacy étterem, vagy a Tracey Emin és Sarah Lucas által létesített The Shop nevű bolt, ahol saját munkáikat értékesítették.
Freeze
Damien Hirst fejéből pattant ki az első kiállítás ötlete, még másodéves hallgatóként. Az ő vezetésével rendezték meg a Freeze névre keresztelt, háromrészes tárlatot, mely 1988. augusztus 7-e és szeptember 29-e között volt elérhető a nagyközönség számára. A Freeze-n számos Goldsmiths-i diák állított ki, és közülük sokan váltak a YBAs művészeivé – és a kiállítás előre jelezte a csoport kiemelkedését, és a londoni művészet megváltozását.
A helyszínt London elhagyatott ipari területén, egy használatlan kikötői raktárban alakították ki. Hirst egyetemi tanulmányai mellett részmunkaidőben az Anthony d’Offay galériában dolgozott, mégis sikeresen készítette elő az elhagyatott raktárt társaival együtt a tárlatra. Fel kellett újítaniuk a világítást, le kellett festeniük a falakat – és persze ki kellett állítani a műalkotásokat.
Angela és Sarah Lucas közösen laktak a kiállítás helyszínéül szolgáló raktár közelében. Ez a lakás vált a kiállítás tervezésének központi helyévé. A kiállítók rengeteg időt töltöttek ott. Damien gyakran másnaposan, félmeztelenül pattant ki az ágyból és telefonált, ügyeket intézett, kereste a kihasználható lehetőségeket. Sarah elmondása szerint Damien bárkit tortúra alá vetett, akitől pénzt próbált szerezni. A támogatókat is sikerült valahogy meggyőznie: az Olympia & York cég 10000 fontot fizetett (ma durván 24000 fonttal egyenlő összeg) egy profi kiállítási katalógusért, és a London Docklands Development Corporation amellett, hogy használatra bocsátotta nekik az épületet, melyben kiállítottak, 4000 fontnyi összeget adott nekik (mai értékén 9700 font) művészeti kellékekre. A katalógust Tony Arefin tervezte, és a kiállítás előtt számos galériába és könyvesboltba eljutott, sikeresen terjesztve a rendezvény hírét. Hirst szerint ez a kiadvány roppant fontos szerepet játszott a Freeze sikerében. Minden egyes kiállítónak külön oldalt szenteltek, és egy Goldsmiths-i oktató, Ian Jeffrey esszéje is megjelent benne.
Jeffrey a kiállítás címét ahhoz kötötte, hogy az megfagyott pillanatokat próbált elkapni, ábrázolni. Az igazság azonban sokkal prózaibb: a szervezők egyike emlékszik, amint a kiállítás részleteiről diskurálnak, miközben éppen összedobnak egy ebédrevalót: lasagne-t salátával. Pontosan frisée saláta volt. Már nem tudni, ki mit mondott, de valószínűleg ekkor folyt le egy olyan társalgás, mely során eljutottak a frisée-től a freeze-ig.
A kiállításon résztvevő tizenhat művész többsége szintén a Goldsmiths-re járt Az alkotások között az emberek megtekinthették Hirst „Boxes” című alkotását, valamint az „Edge” és „Row” nevet kapott festményeket, melyeket közvetlenül a raktár falára festettek. Szintén megmutatták a közönségnek Mat Collishaw „Bullet Hole” című képét, amely egy több darabból álló, hátulról megvilágított, hatalmas kép, ami közelről ábrázolt egy fejsérülést – nevével ellentétben jégcsákány okozta. A közönség szemügyre vehette Anya Galaccio „Waterloo”-ját, mely egy földön álló, ólomból és bronzból öntött installáció. Dominic Denis „Painting” című olajfestménye, valamint Michel Landy „Sovereign” nevet viselő munkája is megtekinthető volt.
A legelső lépések
Senki sem látta előre a kiállítás hatását. A diákok tudták, hogy a művészvilágtól semmiféle áttörést nem várhattak, így elhatározták, hogy kezükbe veszik az irányítást. A Freeze előtt néhány hónappal Angus Fairhurst kiállítást rendezett Mat Collishaw, Damien Hirst és Abigail Lane társaságában a Bloomsbury-ban lévő Oktatási Intézetben. Ez volt az első lépés afelé, hogy kitörjenek a stagnálásból és letegyenek valamit az asztalra, ami fellendíti a brit művészetet.
Ezután Damien hónapokig dédelgette a Freeze megvalósításának gondolatát, de csak néhányan vélték úgy, hogy az egész formát is önt. Damien úgy gondolta, hogy csoportba szerveződni sokkal előnyösebb lesz, mind egyedül. Amikor kezébe vette az irányítást, megmutatkozott, hogy kivételesen hatékony szervezőképességgel rendelkezik. Ezenfelül, Damien maga válogatta ki azokat a diákokat, akik izgalmas munkákat végeztek: a fotográfus Lala Meredith-Vula, Steven Adamson, Stephen Park és Richard Patterson valamint testvére, Simon, aki konceptuális portrékat készített híres emberekről (szitanyomással fehér vászonra feketével írta a neveiket).
Az előkészületekkel járó kemény munka mellett azonban a munkavédelemre nem sok hangsúlyt fektettek. Matt Collishaw kézsérülésén kívül számos más baleset is történt. Anya Gallacciot harmadfokú égési sérülésekkel szállították kórházba, miután forró ólom ömlött a lábára szobrászkodás közben. Simon Patterson pedig kétszer is rozsdás szögbe lépett.
Érzelmi hadviselés
A testi ártalmak mellett a kiállítókat érzelmileg is megviselték az előkészületek. Rémes viták törtek ki például amiatt, hogy mindenki a legjobb helyet szerette volna megszerezni magának, ahová aztán kiállíthatja remekművét. A feszültséget az is fokozta, hogy a tizenhat fős társaság fele egymással járt. „Emlékszem egy esetre, mikor az egyik ilyen perpatvar épp zajlott a Freeze előkészületei során. Damien a földön ült, a hátát a falnak támasztotta és egy kalapács volt a kezében. Addig ütötte a kalapáccsal a fejét, míg abba nem hagytuk a veszekedést” – számolt be a hangulatról Fiona Rae.
Damien barátját, Dominic Denist az utolsó pillanatban rúgták ki a kiállításról – annak ellenére, hogy a katalógusban már megkapta a saját oldalát. Tragikus eset volt a maga módján, hiszen rengeteg munkát fektetett a Freeze-be, de a végső döntés szerint festményei túlságosan expresszionisták voltak és nem illettek a többi alkotás közé.
Bár Damien volt a kiállítás főszervezője, ő sem kerülhette el a támadásokat. Két munkáját lógatta le a szarufákról, amik színesre festett dobozokból készültek. Remek alkotás lehetett volna, de folyamatosan lehullottak, ráadásul az egyik eltakarta Michael Landy egyik impozáns szobrát. Simon Patterson elmondása szerint Damien úgy tűnt, mintha nem is illett volna a kiállításba – kivéve kurátorként. Damien festett dobozait végül közkívánatra eltávolították. Damient természetesen zavarta a dolog, de túl fáradt volt ahhoz, hogy bárminemű ellenállást tanúsítson.
Bakik a végső győzelemben
A testi és lelki megpróbáltatások ellenére hatalmas sikerélménnyel ajándékozta meg a kiállítókat az, hogy végül megnyitották a kiállítást. Sok részletre emlékeznek a megnyitóról, többek között néhány baklövésre is. Ilyen volt Damien hibája, amit az alkohol vásárlásának mennyiségében és időzítésében vétett: a tömeg részeg lett, mire elkezdődött a megnyitó. Volt verekedés, hányás és az ilyen rendezvényeken szokásos ellenségeskedések. Michael Landy, aki a bárt kezelte, rövid idő után részegen esett össze.
Rendeztek egy második megnyitót is. Ekkor a folyó túlpartján egy toronyház felgyulladt. Egészen látványos volt a megnyitóról nézni, és úgy tűnt, mintha speciálisan nekik, az estére rendezték volna így.
1988 a fiatal brit művészek öregedtek ugyan, de ugyanúgy remekelnek, a Freeze segítségével beírván magukat a posztmodern művészet nagyönyvébe. Azok közül azonban, akik azóta újonnan feltűntek a művészéletben, sajnálatos módon senki sem bizonyult annyira izgalmasnak, mint Damien Hirst, mikor berobbant a köztudatba, hiszen lényegében ő maga indított el egy mozgalmat. Hirst formaldehidben úszó – illetve álló, megfagyott – állatai provokatívak voltak, és egyfajta szürrealista álmok.