Asmara az ellentétek és a meglepetések városa. Eritrea fővárosában váratlan építészeti kincsek rejtőznek: világszinten itt az egyik legmagasabb az épen maradt modernista épületek száma. A letisztult, minimalista településépítészet a kontinensen szokatlan, utópikus hangulatot kölcsönöz a városnak, szépsége azonban a múlt sötétségéből ered. Építészeti egyediségét az olasz megszállásnak, valamint Mussolini azon törekvésének köszönheti, hogy Afrikában létrehozza a „Második Római Birodalmat”.
Gyarmati gyökerek
A 19. században európai felfedezők és misszionáriusok kezdték el feltérképezni Afrikát. Úgy vélték, hogy a hatalmas, kihasználatlan nyersanyagkészlet megfelelő utánpótlás lehet az ipari forradalom számára. Kezdetben lassan ismerték fel az afrikai kontinensen rejtőző forrásokat, de az első hódítók érkeztével mindenki előtt világossá vált, hogy az ipari szektor fellendülését segítheti Afrika kolonizálása. 1884-ben, Berlinben fektették le tizenhárom európai ország, valamint az Egyesült Államok képviselői a kontinens meghódításának szabályait.
Ez vezetett el a Hajsza Afrikáért néven ismertté vált folyamathoz, melynek kereteiben az európai nagyhatalmak felosztották egymás között Afrika szinte teljes területét, és gyarmatbirodalmakat hoztak létre. 1914 után csak két állam, Libéria és Etiópia maradt független. Az európaiak az ipari forradalmat követően a technológiai fejlettséget és a nagy iparvárosokat tartották a civilizáció igazi jeleinek. Ezek híján az afrikai törzseket civilizálatlannak minősítették, és semmibe vették gazdag kultúrájukat, ezzel is legitimálva területeik megszállását. Eritrea volt az első terület, amely áldozatul esett az olasz hódításnak – szuverén provinciák és királyságok laza szövetségéből vált így centralizált országgá.
Az olasz gyarmatbirodalom létrehozása azonban már jóval 1884 előtt elkezdődött. 1869-ben a Rubattino Szállítmányozási Vállalat megszerzett egy területet Assab közelében, Denkalia tartományban, egy, a helyi vezetőket segítő kereskedelmi ügynökség beindításának ürügyén. Tizenhárom évvel később azonban Assabot már hivatalosan is olasz gyarmatként aposztrofálták. Ez éles konfliktust szült a város lakói és annak megszállói között, ez azonban nem késztette meghátrálásra az olaszokat – több provinciát és nagyobb várost is fennhatóságuk alá vontak. Terjeszkedésüket csak az etiópok tudták megállítani – ezáltal vívta ki Etiópia, hogy függetlennek ismerjék el. Hatalmuk Eritrea fölött azonban megmaradt, egy évvel később pedig megtették Asmarát fővárosnak.
A „Második Római Birodalom”
1922-ben Benito Mussolini került hatalomra Olaszországban, ezzel együtt pedig kihirdette tervét a „Második Római Birodalom” felépítésére. Asmara ideális helyszín volt az olasz erők csoportosítására, kelet-afrikai elhelyezkedése miatt pedig stratégiailag is alkalmas volt arra, hogy onnan folytassák hadjáratukat. 1939-re több mint 53 000 olasz otthona lett, a köznyelvben pedig csak „Kis Róma”-ként emlegették. Innen datálható a város fejlődése, ami egybeesik egy másik fontos fordulattal: a szemléletváltással a nyugati esztétikában – a modernizmus megjelenésével. Mussolini arra bátorította építészeit, hogy Asmarát urbanista utópiává változtassák. A város ezekben az években nyerte el mai, modernista arculatát.
Az afrikai főváros a radikális, futurista-modernista építészek „játszóterévé” vált. A világosan lefektetett elképzelésnek is köszönhető az a megdöbbentő koherencia, amit a város arculatán láthatunk: a kávézók, bárok, mozik, kormányhivatalok és szállodák tökéletesen beilleszthetők egy építészeti hullámba, ami a legjobban jellemezte az akkori Olaszországot. Ez a korabeli három fő irányzat összefonódása: a futurizmus, a neoracionalizmus, és a novecento építészet. Asmara „tiszta lap” volt a kor innovatív építészeinek.
A várost saját stílusukban alakították ki, megvalósították a legújabb trendeket és formákat: a Cinema Capitol-t visszahúzható tetővel látták el, a város nevezetességének számító Fiat Tagliero Service Station formáját pedig egy repülőgép ihlette. Az egész környezet olyan, mint egy időkapszula: art déco stílusban épült filmszínház, bowlingterem eredeti fa borítással, és bárok, melyek a legikonikusabb modernista búrotorokkal vannak berendezve. Az utcákon Fiat autókat látni, valamint a kerékpárosoknak épített sugárutakat.
Bár a város arculata egy diktatórikus rezsim uralma alatt született, szépsége és történelmi fontossága vitathatatlan. A városba utazó Edward Denison építészettörténész és fotográfus is az épületek történelmi kontextusban való szemlélését hangsúlyozta fotósorozatában. Asmara mai lakói büszkék modernista örökségükre. Az olasz hatást mára sajátjukként fogadják el, a bárok és az olasz importtermékek pedig elválaszthatatlanok a várostól.
Az olaszok hittek abban, hogy új birodalmuk örökké fog tartani, azonban a várost már 1941-ben megszállták az angolok. A város mind ez idő során, mind az Etiópiával való konfliktusok alatt is – csodával határos módon – tökéletesen megmaradt olyannak, amilyennek megálmodták azt az 1930-as években.
A kelet-afrikai építészeti csoda nem maradt rejtve a nemzetközi szervezetek elől sem: Asmara ma szerepel az UNESCO listáján, képviselői pedig remélik, hogy 2017-ben a Világörökség részévé választják. A szervezet szerint a város reprezentálja leginkább eredeti épségében a modernista építészetet az egész világon.