Kim Jho Gwang-soo dél-koreai filmrendező még tavaly fordult bírósághoz, hogy 2013-ban jelképesen kötött házasságát partnerével, Kim Seung-hwannal az állam által is elismertnek tekinthessék. A bíróság azonban elutasította a kérelmet, amely az első ismert melegházassággal kapcsolatos ügy volt Dél-Koreában. Az LMBT közösség már évek óta küzd jogaiért a konzervatív országban.

Az elutasítás a melegekkel szemben mélyen gyökerezik a koreai társadalomban, és szorosan köthető egyrészt a jelentős konzervatív keresztény közösséghez, másrészt a konfuciánus hagyományokhoz. Nem segítette az LMBT közösség helyzetét a gyors gazdasági fejlődéstől elmaradó társadalmi átalakulás, a huszadik század második felében a hatalom ugyanis nem hagyott sok teret a kisebbségeknek és jogaik érvényesítésének. Több beszámoló is született az elmúlt években meleg fiatalokat ért támadásokról: volt, hogy egy leszbikus lány társai zaklatása miatt lett öngyilkos, de olyan esetről is olvashattunk, ahol egy tanár beszélt arról, a melegeket és leszbikusokat addig kellene kővel dobálni, míg belehalnak.

Az elutasítás extrém eseteit azonban nem csak az iskolákban figyelhetjük meg. 2000-ben Hong Seok-cheon színész volt az első dél-koreai híresség, aki a nyilvánosság előtt vállalta melegségét, ám az ország reakciója sokkoló volt: a színészt 24 órán belül minden munkájából kirúgták, három éven keresztül semmilyen tévé- és rádióprogramban nem szerepelhetett, több halálos fenyegetést kapott. Szülei még 2013-ban is azt nyilatkozták, bár nagyon szeretik fiukat, nem tudják elfogadni melegségét, és még mindig abban bíznak, Hong egyszer újra „normális” lesz. Hong egy interjúban elmondta, megbánta már, hogy felvállalta melegségét, és sokáig úgy érezte, nemcsak az emberek, hanem Isten is elfordult tőle.

Forrás: Wikipedia Commons

Bár a fenti példák aggasztóak lehetnek az LMBT közösség számára, az elmúlt pár évben több kérdőíves megkérdezés jutott arra, hogy a közvélemény egyre elfogadóbb a melegekkel és az azonos neműek közötti házasság gondolatával is egyre többen megbarátkoznak. Az Ipsos 2013-ban végzett felmérése alapján a megkérdezett koreaiak 47%-a többnyire egyetértett azzal, hogy a melegházassággal kapcsolatos nézetei az elmúlt öt évben változtak. Hasonló eredményre jutott az Asan Poll 2014 decemberében készített kutatása is, ahol korosztályok szerint is vizsgálták a homoszexualitás elfogadását. Eszerint a fiatalabb generációk sokkal elfogadóbbak, és többen is változtatják meg véleményüket ebben az életszakaszban. Míg 2010-ben a húszas korosztály 26,7 %-a fogadta el a homoszexualitást, ez a szám 2014-re 47,4 %-ra nőtt. A fiatalabb korosztály a statisztikák szerint az azonos neműek közötti házasságot is nagyobb arányban támogatná, mint az idősebb koreaiak.

A társadalomban elindult tehát egy lassú, de jelentős változás, amit az is jelez, hogy a médiában is egyre nagyobb teret kapnak az LMBT-szereplők és -témák. Több, melegekkel foglalkozó film és sorozat is híres lett az elmúlt években az országban, a Szöulban és környékén működő melegbárok számát is száz körülire teszik már, a Huffington Post pedig már egy koreai homofóbia-ellenes dalról is tudósított.

Úgy tűnik azonban, hogy az állam egyelőre nem hajlandó követni a társadalomra jellemző változást. 2014-ben Szöul polgármestere, Park Won-soon volt az első, aki az LMBT-jogokat a politikai párbeszédbe emelte. A San Francisco Examinernek azt nyilatkozta, reméli, hogy Dél-Korea lesz az első ázsiai ország, ami legalizálja az azonos neműek között kötött házasságot. Az LMBT-közösséget védő jogokat aztán be is emelte a város Emberi Jogi Chartájának tervezetébe, a konzervatív pártok tiltakozásának hatására azonban nem helyezték hatályba, és maga Park is úgy nyilatkozott később, hogy nem támogatja a melegjogok kiterjesztését.

Idén májusban újabb fordulóponthoz érkezett a koreai LMBT közösség harca: Kim Jho Gwang-soo filmrendező és partnere ügyében ugyanis ítéletet hozott a bíróság. A pár még 2015-ben kérvényezte, hogy 2013-ban kötött házasságukat a koreai állam is ismerje el, a bíróság azonban idén elutasította a kérést. A bíróság azzal indokolta döntését, hogy bár a házasság megítélése sokat változott mostanában, a jelenlegi jogrendszer nem ismeri el két azonos nemű házasságkötését.

Bár a törvény előtt nem elismert házasságuk, Kim és párja sokkal több támogatást és szívélyesebb fogadtatást kapnak az emberektől, mint pár éve Hong Seok-cheon. Esküvőjük hírét 2013-ban a konzervatív lapok kivételével szinte minden újság lehozta, több internetes lapban kép is jelent meg a rendező és húsz évvel fiatalabb párja közötti csókról is. Az esküvőre is több százan voltak hivatalosak, a nászajándékba kapott pénzt pedig egy LMBT-ügyekkel foglalkozó központ felépítésére ajánlotta fel a pár.

Kim Jho Gwang-soo ügye nem egyedülálló a térségben. Hong Kong 2014-ben tiltotta meg, hogy a város brit konzulátusán köthessenek házasságot azonos nemű párok, miután az Egyesült Királyság engedélyezte a konzulátusokon való házasságkötést brit állampolgárok és párjaik között. Legutóbb pedig Kínában vesztett pert egy meleg pár, akik szintén házasságukat szerették volna elismertetni. John Shen melegjogi aktivista akkor azt nyilatkozta: nagyjából harminc évvel vannak lemaradva a nyugati világhoz képest, de a változás szelét már a legtöbb ázsiai országban érezni.