A 2016-os amerikai elnökválasztáson mindkét nagy párt jelöltje történelmi népszerűtlenségi rekordokat döntöget, így a független szavazók megtérítése helyett előreláthatólag sokkal nagyobb hangsúly kerül majd a már elkötelezett csoportok aktivizálására. Ennek fényében különösen rossz jel, hogy több jelentős republikánus is csak névleg áll ki Donald Trump mellett – és akkor még nem is beszéltünk azon szűk jobboldali csoportokról, amelyek egyenesen Hillary Clinton támogatására szólítják fel konzervatív társaikat.
Bárkit, csak Trumpot ne!
Ahogy egyre valószínűbbé vált, hogy a new york-i üzletember lesz az előválasztási procedúra győztese, úgy lettek egyre hangosabbak azok, akik elfogadhatatlannak tartják őt a GOP zászlóvivői szerepére – ahogy az elnöki pozícióra is. A Never Trump mozgalom ugyan sosem formalizálódott, és nem sikerült egyetlen jelöltnek sem maga mögé állítania őket, de egészen a clevelandi jelölőgyűlésig lehetséges volt, hogy sikerül valamilyen aktív ellenállást kifejteniük Trumppal szemben.
A csoport fő szándéka ekkorra már az volt, hogy a szokásos szabályozást módosítva lehetővé tegyék a delegáltak számára azt, hogy bármely jelöltre szavazhassanak, így a szavazók akaratát esetlegesen megmásítva valaki mást hozzanak ki győztesnek. Ezirányú törekvéseik azonban alig pár órával a gyűlés kezdete után meghiúsultak. A sikerhez arra lett volna szükség, hogy leszavazzák a jelölőgyűlés menetéről szóló szabálycsomagot, azonban bár megvolt a procedúra megindításához szükséges támogatójuk, a szervezők szótöbbségre hivatkozva nem foglalkoztak a petícióval.
A National Review nevű véleményformáló konzervatív magazin már az előválasztási procedúra elején egy teljes számot szánt Trump alkalmatlanságának kifejtésére. Ők továbbra is rendkívül fontosnak tartják a tiltakozást jelöltsége ellen – szerintük ugyanis fontos konzervatív ideálok feladását jelképezi a tény, hogy a 2016-os elnökválasztásra ő került a párt élére. A nevertrump.com oldal szerint e sorok írásakor 53409 embert számláló csoportosulás képtelennek bizonyult Trump jelölésének megakadályozására – a következő kérdés tehát az, hogy mit csináljanak novemberben. Az üzletembert sokak számára ugyanis pont az teszi épphogycsak elfogadhatóvá, aki vele szemben áll a porondon: Hillary Clinton.
A kérdésre Ted Cruz texasi szenátor adott egy csattanós választ a jelölőgyűlés harmadik napján.
Lelkiismereti kérdés
A megalkuvást nem ismerő szociálisan konzervatív politikusként kampányoló Cruz volt az utolsó, aki bedobta a törülközőt Trump ellen a hosszúra nyúlt előválasztási procedúra során. A személyeskedésbe torkolló küzdelem végnapjaiban Trump a Kennedy-gyilkossághoz kötötte Cruz apját (és ezt megismételte a jelölőgyűlés után is). Talán nem meglepő, hogy a texasi szenátor ezek után nem volt hajlandó formálisan is támogatni őt.
A hallgatóság egy részének meglepetésére a jelölőgyűlésen mondott beszédén is tartotta magát álláspontjához. Az elmúlt évtizedek jelölőgyűlései általában csupán ceremoniális jellegűek, ahol a teljes pártvezetés formálisan is beáll az elnökjelölt mögé. Az idei évben ez azonban csak részben történt meg a republikánusok oldalán: a Never Trump-csoportosulás utolsó próbálkozása mellett Cruz élőben közvetített beszéde is rávilágított a megmaradt komoly törésvonalakra.
A texasi szenátor beszédét kifütyülték, lépését pedig sokan a 2020-as választásra vonatkozó kalkulált húzásnak tekintik. „Szavazz lelkiismereted szerint azokra a jelöltekre, akikben bízol, hogy meg fogják védeni szabadságunkat és az alkotmányt” – fogalmazott a színpadon, de nem volt hajlandó kimondani, hogy Trumpot támogatja.
A Clinton-kampány szinte azonnal szlogent faragott e mondatából. Természetesen nem túl valószínű, hogy Cruz ténylegesen arra ösztökélte volna hallgatóságát, hogy a demokrata jelöltre szavazzanak novemberben – azonban léteznek olyan jobboldali csoportosulások, melyek szerint ténylegesen ez a legjobb lépés annak érdekében, hogy a számukra ideológiailag fontos kérdések előtérben maradjanak.
Republikánusok Hillaryért
Alapvetően a külpolitika az a terület, ahol egyes republikánusok szerint Clintonnal jobban együtt tudnának működni, mint a nemzetközi kérdésekről teljes tájékozatlanságot mutató, gyakran aggasztó elképzelésekkel rendelkező Trumppal. Vannak olyanok is, akik történelmi hagyományokra hivatkozva javasolják Clinton támogatását.
A volt Bush-kormányzat több tagja is kijelentette már, hogy Clintonra fog szavazni novemberben, köztük Henry Paulson pénzügyminiszter és Richard Armitage külügyminiszter-helyettes is. A jelentős donorok egy része is azon az állásponton van, hogy Clinton jelenti a kisebbik rosszat az elnökválasztáson. Bár nem állt be Clinton mögé, Mitt Romney, a GOP 2012-es elnökjelöltje is kinyilvánította, hogy nem Trumpra fogja leadni szavazatát. „A republikánusok meglepően kedvesek Hillaryvel mostanában” – fogalmaz a Time július végi cikke e különös hangulattal kapcsolatban.
A republikánus nők egy része is elfogadhatatlannak tartja, hogy a harmadik házasságában élő, gyakran szexista megjegyzéseket tevő Trump legyen pártjuk zászlóvivője – hasonló problémákat fogalmaz meg a R4C16 (Republicans for Hillary Clinton 2016) csoportosulás is. „Vagy hagyjuk Trumpnak, hogy a GOP-t egy xenofób és instabil intézménnyé formálja, vagy megpróbáljuk visszazerezni az irányítást a párt felett” – fogalmaznak oldalukon. Clinton szenátorként rendkívül kooperatívnak bizonyult kétpárti ügyekben, valamint Obamánál várhatóan aktívabb világpolitikai szerepet szánna az Egyesült Államoknak, ami a jelenlegi irányelveknél közelebb áll a republikánus elképzelésekhez – írja a csoport alapítója a Washington Post oldalán megjelent véleménycikkében.
Balra át
Bár természetesen szó sincs hasonló ellentétekről a demokratáknál, még mindig kérdéses, mennyire egységesen állnak be a szavazók Clinton mögé. Bár a pártelit támogatását egyértelműen élvezi, az erősen baloldali csoportok továbbra sem bíznak benne – többek közt ez vezetett Bernie Sanders meglepően komoly jelentőségű kampányához is. A feszültségek a Demokrata Nemzeti Párt elnökének lemondásához vezettek, azonban komoly formális ellenállás nem várható a demokraták küldöttgyűlésén azok után, hogy Sanders formálisan is támogatásáról biztosította a volt first ladyt.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden baloldali csoportosulás szó nélkül besorol Clinton mögé, sőt – a libertariánusok mellett a Green Party jelöltje is potenciálisan elszólíthat egyes szavazókat, amennyiben tényleg semmilyen lépést nem tesz a progresszívek megnyugtatására. Alelnökjelölti választásából úgy tűnik, nem áll szándékában különösebb gesztust tenni – Tim Kaine volt virginiai kormányzó alapvetően centrista, mégis rá esett a választás a baloldali szavazók szívéhez közelebb álló Elizabeth Warren vagy Sanders helyett.
Bár Trump elképesztő népszerűtlensége miatt ezek a szavazói csoportok nagy valószínűséggel szintén Clintonra voksolnak majd novemberben valamilyen harmadik párt jelöltje helyett, elméletben ugyanez a logika vonatkozik Trump jobboldali ellenzőire is. Történelmileg sem Bill Clinton, sem Al Gore nem tett jelentős lépéseket a balszárny megerősítésére – utóbbinak ez az elnökségébe is került. A két valaha volt legnépszerűtlenebb elnökjelölt versenyében valószínűleg az fog nyerni, aki kevesebb embert taszít el magától novemberig.
