Egy indiai nonprofit látványosan hamis, túlméretezett, rózsaszín nulla rúpiás bankjegyet ad át Gandhi arcképével a kenőpénzt kérő hivatalnokoknak abban bízva, hogy sikerül ezzel megszégyeníteniük őket. A függetlenségi mozgalom vezéralakja által inspirált, 5th Pillar nevű szerveződés támogatói szerint ez egy „rendkívül hatásos fegyver” – léteznek azonban olyan komoly gazdasági megközelítések is, mely szerint a feketegazdaság rendkívül hasznos volt az ország számára a pénzügyi válság idején.
Nulla hálapénz
Indiában komoly probléma a korrupció: a Transparency International 2005-ös felmérése szerint a lakosság 62%-a kényszerült már kenőpénz vagy személyes kapcsolatok használatára, az ország pedig a 2010-es Corruption Perceptions Index nyolcvanhetedik helyén állt 3,3 ponttal. Egyre többen vannak azonban, akik valódi bankjegyek helyett nulla rúpiásokat adnak át kenőpénzül: az ötven rúpiásra hasonlító, de annál látványosan nagyobb bankjegyen korrupcióellenes szlogenek szerepelnek, köztük a következő: „ígérem, hogy nem adok és fogadok el csúszópénzeket”. Az átlagos indiai gyakran kényszerül arra, hogy egyébként ingyenes vagy rutinszolgáltatásokért extra összegeket fizessen – ilyen lehet akár a jogosítvány kiváltása is.
Az értéktelen pénz nem feltétlenül haszontalan: a 2007-ben alapított 5th Pillar nevű nonprofit munkatársai szerint több mint két és félmillió példányt nyomtattak a nulla rúpiás „bankjegyből” – több mint ezerkétszáz iskolába is juttatva belőlük –, és már a legelső napon hallottak „sikertörténetekről”. Számításaik szerint évente hárommilliárd fontnyi összeg megy el kenőpénzek kifizetésére. „A legfontosabb az, hogy semmiképp se legyünk udvariasak vagy erőszakosak a közalkalmazottakkal, csak határozottan közöljük, mit akarunk, és azt, hogy nem távozunk, amíg ez nem teljesül” – tanácsolják mindig. A megszégyenítés már csak azért is működőképes, mert a kenőpénz elfogadásáért egyébként börtön jár az országban. „Nem mondtunk le a hivatalnokokról – minden osztályon vannak őszinte emberek” – nyilatkozta a civil szervezet elnöke a Telegraphnek.
Váratlan pozitívumok
A nulla rúpiás bankjegy legnagyobb előnye pontosan az, hogy megmutatja, nem csak egy magánember tisztes helytállásáról, hanem egy mozgalomról van szó. Nem véletlenül egyre népszerűbb az ötlet: Argentínában, Nepálban, Mexikóban és Jemenben is átvették már a kezdeményezést, a zerocurrency.org oldalán pedig a világ minden országára elkészítették a nullás bankjegyet – a magyar kiadás a régi, papíralapú százforintosra alapszik. „Előbb a gondolkodásmódot kell megváltoztatni, csak utána lehet a törvényeket” – nyilatkozta az Economistnak Mariam Adnan jemeni aktivista, aki abban bízik, hogy a felnövekvő generáció a világ egyik legkorruptabb országában is képes lehet elősegíteni a változást. Nem mindenki ennyire optimista – egy indiai jogvédő szerint lehetetlen csupán ilyen eszközökkel visszavetni a korrupciót, és „sokkkal nagyobb problémák is vannak az országban”. Ez azonban csak egy eszköz a sok közül, amivel a nonprofit él: szintén segítséget nyújtanak a közérdekű adatigénylések megfogalmazásában is a lakosoknak.
Az indiai gazdaság növekedése minden korrupciós probléma ellenére töretlen: 2015 harmadik negyedében 7,4%-kkal emelkedett a GDP, mellyel világelsők voltak. Kaushik Basu, a Világbank alelnöke és vezető közgazdásza szerint azonban ebben jelentős szerepet játszott a feketegazdaság is – az ott forgó hatalmas összegek ugyanis hozzájárultak ahhoz, hogy a lakáspiaci buborék kipukkanása ne legyen akkora hatással a bankszektorra, mint a világ sok másik országában volt. A jegybank néhány óvatossági intézkedése mellett ebben jelentős szerepet játszott ugyanis a tény, hogy a lakásvásárlások legnagyobb része készpénzben történik, a hivatalos ár pedig jóval alacsonyabb, mint az összeg, amiért a ház végül valójában gazdát cserél – így mindkét félnek kevesebb adót kell fizetnie. Mivel az indiai jelzáloghiteleket a hivatalos árak alapján határozzák meg, a fekete üzleteknek „köszönhetően” a 2002 és 2006 közötti évi 16%-os áremelkedés sem vezetett katasztrófához a gazdasági válság idején.
Basu emellett természetesen nem támogatja a korrupciót – pár éve azonban mégis a „legalizációja” mellett tette le voksát: azt javasolta, hogy csak a kenőpénzt elfogadókat büntessék, a vesztegetőt ne, ezzel segítve azt, hogy ne tartsák titokban a történteket, és komoly incentívát adva nekik arra, hogy leleplezzék a másik felet. „Sajnos az ötlet még keltette fel az indiai törvényhozás figyelmét” – fogalmazott februárban.