A játékos cselekvésre ösztönzést tartja az öntudatlan tanulás legfontosabb elemének Patkós Gábor, a Patkós Stúdió alapítója és vezetője, akit az interaktív tanösvényekről és a XXI. századi tudásátadás lehetőségeiről kérdeztünk.
Mit jelent a valóságban egy tanösvény?
A tanösvény egy kültéren található, sétaútra vagy kisebb túrára felfűzött állomások sorozata, melynek célja egy adott témával kapcsolatban az ismeretterjesztés. Számos megjelenési formája lehet, de leggyakoribb jellemzőjük, hogy táblák jelzik az egyes állomásokat, ahol nagy, színes felületen mutatjuk be az adott témával kapcsolatos érdekességet, ez lehet a kecskebéka szaporodása, vagy egy terület védettségének jellege. Bizonyos esetekben ezt kiegészíti a foglalkoztató füzetke, ami speciálisan a témához, és a helyhez illeszkedik, illetve a modern technikát kihasználva mobil applikáció és QR-kód segítségével válik komplexxé az együttes.
Mi a Patkós Stúdió legfőbb tevékenysége?
A stúdió immár 20 éve foglalkozik speciális grafikai szolgáltatással, melynek fókusza jelenleg az interaktív tanösvények és kiállítások tervezése, kivitelezése. Az első egyeztetéstől kezdve, amikor a téma fölmerül, és megbeszéljük a megrendelővel, mit is szeretne látni, az ezt követő anyaggyűjtésen, vázlatkészítésen, grafikai kivitelezésen, játék alkotásban, és asztalos munkában részt veszünk, egészen az utolsó lépésig, amikor a földbe állítjuk a tanösvény táblát. Az egész folyamatot tehát a stúdió végzi, az változik csupán, hogy melyik munkafázisban melyik részlegünk dolgozik éppen.
Mivel foglalkozott eredetileg a vállalkozás? Minek kapcsán kezdte el úgy gondolni, hogy az eddigiekhez képest más módon kell hozzáállni a tanösvényekhez?
1995-ben alakult a vállalkozás. Az első években még egyáltalán nem foglalkoztunk tanösvénykészítéssel, inkább kiadványokat adtunk ki, füzeteket, kistérségi újságokat vagy nyomtatványokat szerkesztettünk. A 2000-es évek elején kezdtünk el tanösvényekkel foglalkozni, de eleinte teljesen hagyományos tanösvényeket adtunk át. 2006 körül jött el a fordulópont, és próbáltunk ki újabb lehetőségeket a táblák interaktívvá tételére, mert a klasszikus modell működött, de nem volt népszerű és magával ragadó. Évekig tartott a kísérletezés időszaka, s közben számos izgalmas játék született: ekkor készültek az első a kockavarázsok, a tili-tolik, satírozó táblák, a forgatható kockák és a forgatós oszlopok első darabjai.
Miben rejlik az interaktivitás?
Korábban tanítóként dolgoztam, ezért közelről megfigyelhettem, mit szeretnek a gyerekek, mire figyelnek föl – így jutottam arra, hogy érdemes lenne játékokat építeni a tanösvényekbe. A régi, statikus táblába építettük őket, melyek csupa mozgó elemből állnak – kockák, hasábok, hengerek és körök –, így a leglustább kisgyerek is kíváncsian eléáll, és megpörgeti. Nem is tudja, hogy közben egy összetett tanulási folyamat indul el benne azáltal, hogy használja a játék egyes részeit, és az információ olvasás nélkül eljut a tudatáig. Így tehát adtunk egy alternatívát, ami ideiglenesen visszarántja őket a való világba, a természetbe.
A titok tehát a játék, ami cselekvésre ösztönöz. 2007-ben dolgoztuk ki többszörös kísérletezés eredményeként a technológiát, mellyel játékokat építünk a hagyományos táblaformákba, de a piac akkor még nem volt érzékeny erre az új változatra, ezért csak 2009-re sikerült bevezetni a hazai ismeretterjesztésbe.
Mi motiválta arra, korábbi, egyszerű tanösvényt felváltsák egy interaktív változattal?
Könyvszerűek, unalmasak, túl sok szöveget tartalmazóak voltak. Valószínűleg a túrázó fejében is megfordult már, hogy miért kell olyan sokat olvasni, illetve miért nem izgalmasabbak a táblák, miért ebben a formában közlik az adatokat – és ezek mind jogos kérdések. A 2000-es évek elejétől megváltozott az információátadás módja és sebessége: hatalmas mennyiség zúdul ránk nap mint nap, úgy, hogy az ember szinte oda sem figyel rá, az internet és az okos telefonok világában pár kattintással és néhány sor elolvasásával is sok mindent megtud az ember. Megváltozott a felhasználók olvasási szokása, már nincs türelmük befogadni azt nagy mennyiségű tudományos szöveget, ami egy régi típusú táblán helyet kapott. A mi verziónkban megkapja a tudást, de kevés, közérthető szöveggel, és sok aktivitást igénylő játékkal.
Milyen összetevői vannak egy sikeres és működő kiállításnak, tanösvénynek? Lehet a kettőt egy lapon említeni?
A kiállításoknál ugyanabba a problémába ütközünk, mint a tanösvényeknél: a látogatók kevesebb szöveget és több aktivitást igényelnek, ezért az információkat a játékokon keresztül kell átadni. A szövegek egyszerűsítése hosszú szerkesztési munka eredménye: ha lehet, nem használunk tudományos kifejezéseket, idegen szavakat, bonyolult mondatokat, így a mondanivaló közérthető formában jut el a látogatóhoz, és tartalma erősödik a játékosság által. Ez közös vonás a tanösvényekben és kiállításokban. Különbség azonban, hogy a tanösvények egymástól távolabb eső pontokon adják át a tudást, ezért az információt kis, befogadható méretű blokkokra kell osztanunk, mert nem működik terepen a folytatólagos szöveg és ábrarendszer. Ezt egészíti ki az a grafikai és vizuális világ, amit minden egyes tanösvényhez egyedileg alkotunk meg, saját figurákkal és színvilággal, mert a látogatók által érzékelt elemek csak tudnak egységgé állni. Nem utolsó sorban a játékok azok, amiktől sikeresnek mondható egy kiállítás vagy ösvény, mert ezek a foglalkoztató és figyelemfelkeltő részek vonzzák a gyereket, fiatalokat, így tudjuk megfogni őket, és természetesen ezáltal a hozzájuk tartozó felnőtteket is.
Milyen hatása van az ilyen formában átadott tudásnak?
Nagyon erős szemléletformáló hatása van a tábláknak. Részben a rajtuk található információk révén, amik legtöbbször természet- vagy környezetvédelmi témákkal kapcsolatosak, részben pedig azért, mert erős vizuális hatása is van a munkáinknak, ami kiemeli az információkat és igyekszik megszerettetni a témát. Olyan grafikusokkal dolgozunk, akiknek szintén fontosak az általunk képviselt értékek, nagy lelkesedéssel működünk együtt – úgy gondolom, ez látszik is a végeredményen. Reméljük, hogy egy-egy tanösvényünk vagy kiállításunk végigjárása után a látogató megtapasztalja, miben más ez a módszer, és ő is ösztönzést érez majd arra, hogy új dolgokat próbáljon ki – különösen, ha tanítóról vagy gyakorló szülőről van szó.
Éves szinten hány munkáról beszélünk? Nő a szám az évekkel párhuzamosan?
Az elmúlt években évente 8-12 nagyobb tanösvényt építettünk, és emellett 2-3 nagyobb kiállítást. Bátran állíthatom, hogy a megbízások egyre szélesebb körből és egyre gyakrabban érkeznek, ami komoly elismerést számunkra és bővülési lehetőséget jelent kis cégünknek azáltal, hogy nincs az évnek olyan időszaka, amikor nincs egyetlen munkánk sem.
Hány emberrel dolgozik együtt jelenleg?
Az évek során egyre nőtt a vállalkozásban dolgozók létszáma, jelenleg 10-16 emberrel tudjuk a feladatainkat ellátni – egy részük távmunkában működik együtt. Magasan képzett szakemberekről van szó: irodalom szakos bölcsészek felelnek a szövegek egyszerű, frappáns megfogalmazásáért, tájépítészek és ipari formatervezők a terek kialakításáért, a grafikusok pedig átalakítják a szellemi tartalmat vizuális információvá – ők a tervező részleg – majd a tervekből asztalosaink készítenek kézzelfogható tárgyakat – ők a gyártói oldal.
Kik keresik meg leggyakrabban egy-egy felkéréssel? Vannak visszatérő vendégek?
Megrendelőink leginkább nemzeti parkok, környezet- és természetvédelemhez kapcsolódó alapítványok és szervezetek – ők a természeti vonal megrendelői, az irodalmi témájú kiállításokat pedig nagyobb múzeumok kérik tőlünk. Partnereink egy részével folyamatos munkát végzünk, évek óta működünk együtt különböző projektekben.
A külföldi és hazai piacot nézve el tudná helyezni a stúdiót a versenytársak között?
Szlovákia, Szlovénia és Ausztria területén már vannak átadott munkáink, ám ezek kisebb léptékűek, így arra törekszünk, hogy ezeken a piacokon is minél jobban megismerjenek minket. Nehéz feladatot tűztünk ki magunk elé, hiszen mindenki az általa ismert cégeket részesíti előnyben – főleg az ismeretterjesztés területén – de tudjuk azt is, hogy ilyen megoldások (interaktív táblák) kevésbé ismertek a környező vagy távoli országokban. Célunk, hogy a munkáinkkal minél több helyre eljussunk itthon és külföldön is. Hazai téren nincs okunk panaszra, széles vevői kört mondhatunk magunkénak, és a megkeresések, illetve a munkák gyakorisága alapján a piaci élmezőnybe sorolnám a stúdiót.
Látja már, hogy hova fejlődhet tovább az információ ilyen formájú átadása?
Folyamatosan találunk ki új módszereket, amik a jól bevált technikákat gazdagítják, de látjuk a különböző fejlődési irányokat, és érzékeljük a látogatók igényeit is, miszerint egyre több digitális technikát szeretnének látni a táblákon. Bár teret engedünk a digitális elemeknek is, nem célunk mindenben kiszolgálni a látogatók kívánságait. Úgy látom, hogy az emberek szeretnek visszatérni a tapasztalat-alapú, manuális világhoz – sokaknak a gyerekkorát idézi fel, a mai gyerekeknek pedig új tapasztalat, a felfedezés öröme.
Van kedvenc munkája, amire szívesen tekint vissza?
A Sághegyi Múzeum és tanösvény (Celldömölk) a témája miatt érdekes, szerettem vele foglalkozni. A tansövény 12 állomása a vulkáni működést mutatja be, az elején indulva a robbanásos vulkánkőzetek keletkezésétől, majd a Kiskunság kialakulásán, a lávakalap működésén át a Ság-hegy geológiai történetéig. A múzeumban pedig a történelmi, a kőzettani és a természeti témák jelennek meg, jól kiegészítve a kültéri tudsanyagot. Ritka, hogy nem természetvédelmi vonatkozású megbízást kapunk, ezért is volt különleges ez a munka.
A Petőfi-szülőházban (Kiskőrös) néhány bel- és kültéri játékkal színesítettük a már meglévő kiállítást, és nagyon örültünk, amikor 2010-ben a múzeum elnyerte az Év Múzeuma címet. Izgalmas feladat volt ez a munka is, mert a költő múltjának darabjaiból, dokumentumokból kellett a látogatókat megragadó játékokat készítenünk.
Nagyon örültünk annak is, hogy egy kiállításunk 2015 szeptemberében egy hétig a Milánói Világkiállításon (Expo Milano 2015) szerepelt, melynek témája a világ élelmezése volt, a kiállítást pedig a Növényi Diverzitás Központ (NöDiK) megbízásából készítettük az itt tárolt magvak változatosságáról, és e sokféleség megőrzésének fontosságáról. A visszajelzések alapján élvezhető és érdekes anyagot sikerült összeállítanunk.
Az interjú szerzője 2014 januárja óta a Patkós Stúdió munkatársa.
Névjegy:
Patkós Gábor 1995-ben indította egyéni vállalkozásként a Patkós Stúdiót. A vállalkozás fő profilja kezdetben helyi újságok, kiadványok, könyvek grafikai szerkesztése és nyomdai kivitelezése volt. A kilencvenes évek végétől foglalkozik tanösvények készítésével. 2010-ben vidékfejlesztési szakértő oklevelet szerzett.