Nem könnyű eligazodni a pozitív doppingmintát produkáló élsportolók kifogásainak erdejében, azonban sorvezetőül szolgálhat a teljesítményfokozás hagyományának és kontinensenként eltérő fedősztorijainak áttekintése. A tiltott szerek használata körüli bűnbakvadászat különbségei ugyanis a kétpólusú világ tradícióiban és történelmi fejlődésében gyökereznek.
Európa kettéosztottsága a hidegháború alatt a gyógyszeripar működési mechanizmusaira is rányomta bélyegét, tulajdonképpen két eltérő tudományos hátterű blokkot hozva létre ezzel. A keleti országok jellemzően rengeteg olyan gyógyászati célú kutatási és fejlesztési projektet folytattak le, amely semmilyen tekintetben nem keveredett nyugati tudással, tapasztalatokkal és irányelvekkel. Ezek egyikének végterméke volt a meldónium nevű szer. Lettországban jelent meg először a hetvenes években, és mildronat néven, szívgyógyszerként került kereskedelmi forgalomba, majd terjedt el és használják még ma is a korábbi Szovjetunió országaiban.
A meldóniumot Marija Sarapova esete tette közismertté, amikor is az orosz teniszezőnő idén márciusban a nyilvánosság előtt bejelentette, hogy pozitív lett a doppingtesztje. Miután lebukott, Sarapova egészségügyi okokra hivatkozott, azt állítva, hogy már egy évtizede gyógyszerként használta a meldóniumot. Azt azonban továbbra is homály fedi, hogy pontosan mire: talán magnéziumhiányra, esetleg szívproblémákra, de az is lehet, hogy a családját érintő cukorbetegségnek akart ily módon elébe menni.
Ugyanakkor nem ő volt az egyetlen, aki fennakadt az ellenőrök hálóján: a WADA idén további 123 „kedvezőtlen analitikai eredményt” talált ugyanezzel a hatóanyaggal összefüggésben, szinte kivétel nélkül kelet-európai származású sportolók mintáiban. Ezenkívül a brit sportorvosi folyóirat arról számolt be, hogy a meldónium a 2015-ös bakui Európa Játékok, valamint az azt megelőző kvalifikációs sorozatok során levett vizeletminták mintegy 9 százalékában megtalálható volt – ezek a sportesemények nagyjából hat hónappal az előtt zajlottak, hogy az addig legális szert 2016. január 1-jével átminősítették, és vérkeringést serkentő, teljesítményfokozó hatása miatt tiltólistára került.
A 762 vizsgált mintából 66-ban volt kimutatható, valamint a tesztelt sportolók 3,5 százaléka már a vizsgálatot megelőzően bevallotta, hogy használta a meldóniumot (köztük 6 arany-, 5 ezüst- és 2 bronzérmes sportoló). Miként Sarapova esete is kétes kimenetelű, a legtöbb megbukott sportolót egyelőre egyáltalán nem tiltották el, mindössze versenyengedélyüket függesztették fel. Ennek az az oka, hogy a WADA szakemberei először azt hitték, hogy a szer kiürülési ideje néhány hét, de a vizsgálatok során kiderült, hogy akár három hónap is lehet. Ennélfogva ha valaki például novemberben szedte be – amikor még nem szerepelt a tiltólistán –, nem büntethető.
Érdekesség, hogy mielőtt a WADA úgy döntött, megtiltja a sportolóknak a szer használatát, Ivars Kalvins, a meldónium feltalálója életműdíjat vehetett át az Európai Szabadalmi Hivatal ünnepségén 2015-ben. Kalvins olyan endogén anyagot szabadalmaztatott, amely nagy adagban kiváló hatással van a sejtekre. A meldónium csökkenti a toxikus maradékok lerakódását az izmokban, és oxigénnel táplálja a sejteket. Kalvins a Le Monde című francia lapnak adott interjújában nemrégiben kifejtette, miért nem tartja doppingszernek a meldóniumot. „Nem lehet vele javítani a sportolók teljesítményét. Egyszerűen érthetetlen, miért szerepel a tiltott anyagok között. A sportolók ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint mindenki más, nekik is meg kellene hagyni a lehetőséget, hogy megelőzhessék egészségügyi problémáikat. Számomra ez egy rossz döntés, rendkívül rosszhiszemű magatartás a WADA részéről. Mintha megtiltanák a húsleves fogyasztását azon az alapon, hogy a hús karnitint tartalmaz, amely serkenti az energiatermelést és a zsírsavak oxidációját. A tilalmat meg kell szüntetni, mert semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy a sportolóknak előnyt jelent szedése a versenyeken” – fejezte ki sajnálatát a kémikus.
Míg az öreg kontinens keleti sarkaiban a szovjet rendszer gyógyszergyári produktuma az időközben kitörő kapitalizmus hibaszázaléka folytán évtizedekig legálisan, direkt módon állt az élsportolók rendelkezésére, más tendenciák figyelhetőek meg a tengerentúli sportok világában. Az amerikai sportolók többsége azzal szokott védekezni egy-egy pozitív doppingteszt után, hogy valamilyen táplálékkiegészítővel, akaratlanul vitték be szervezetükbe a tiltott hatóanyagot. E műfaj koronázatlan királya a San Francisco Giants baseballcsapatának külső védője, Melky Cabrera, akinek egyik munkatársa még egy fiktív táplálékkiegészítőt és egy gyártócéget is kreált annak érdekében, hogy ráfoghassák a mintájában talált szintetikus tesztoszteron szervezetbe kerülését. Kétségtelen azonban, hogy van realitása a tiltott szerek ily módon történő bevitelének: április elején az Egyesült Államok doppingellenes ügynöksége bejelentette, hogy Yoel Romero miami ketrecharcos az eredetileg kilátásba helyezett két év helyett mindössze hat hónapos eltiltást kapott az ibutamoren nevű növekedési hormon használatáért, miután az USADA vizsgálata során bebizonyosodott, hogy a Romero által szedett táplálékkiegészítő gyártója nem tüntette fel azt a készítmény összetevői között.
A szóban forgó táplálékkiegészítő nagy valószínűséggel az egy „rendkívül erős növényi eredetű vízhajtóként” promotált termék, a Shed RX volt. A készítmény leírása szerint segít elvezetni a felhalmozódott felesleges vízmennyiséget, valamint fenntartani az izmok maximális működési teljesítményét. Ez utóbbi azonban már csak azért is kétséges, mert ha valóban fokozná az izomműködést, akkor valószínűleg már rég nemzetközi tiltólistára került volna. A WADA törekvése ugyanis arra irányul, hogy minden olyan szert lajstromára vegyen, amely sportteljesítmény fokozására alkalmas, vagy fogyasztása egészségügyi kockázatokat rejt magában. Így azonban jó eséllyel a Shed RX sem több, mint egy kockázatos placebo – egy tudományos alapokat nélkülöző, jól kitalált marketingfogás.
Az amerikai doppingellenes szerv, az USADA „magas kockázatú táplálékkiegészítőket” tartalmazó listája 16 tétellel egészült ki az év első öt hónapjában – köztük olyanokkal, mint a Shed RX, amely tartalmazhat tiltott stimulánsokat, valamint olyanokkal, mint a HGH X, amelyben osztarinra (az anabolikus szteroidokhoz nagyon hasonló hatású szerre) bukkantak egy közelmúltbeli teszt során. Az amerikai gyógyszer- és élelmiszerellenőrző hatóság (FDA) folyamatosan talál kockázati szempontból kifogásolható termékeket az étrendkiegészítők piacán. Ezek meglehetősen széles skálán mozognak: találtak már olyan diétás pirulákat, amelyek a forgalomból már kivont hatóanyagokat tartalmaztak, de olyan testépítőknek szánt kiegészítőket is, amelyek anabolikus szteroidokat tartalmaztak.
Bármilyen bizarrul is hangzik, az étrendkiegészítőkkel kapcsolatos jogi szabályozás az Egyesült Államokban lehetővé teszi azt, hogy az ilyen készítmények anélkül kerüljenek a vásárló kezébe, hogy hatásuk és kockázatmentességük bármilyen módon bizonyított lenne. Az FDA-nek ugyan elég hatalma van ahhoz, hogy szövetségi szinten megfelelően szabályozza a termékek gyártását és csomagolását, de Utah államnak, az étrendkiegészítő-gyártók Mekkájának szenátora, Orrin Hatch – aki maga is büszkén esküszik a csodaszerekre – azonban több alkalommal is sikeresen lobbizott a felügyelet további szigorítása ellen. Nem véletlen hát, hogy akárhányszor hívja fel az FDA a figyelmet egy gyanús készítményre, a mitológiai hidra mintájára két újabb jelenik meg a piacon.
