Az újságírók és a kommentelők viszonya az online lapok létezése óta mindig is dinamikus volt. A néhány konstruktív és hozzáértő komment mellett nagyon sok a trollkodás és a teljesen irreleváns megjegyzés. Az elmúlt hetekben több külföldi hírportál döntött úgy, hogy fizetőssé teszi a kommentelést – a gesztus nem teljesen új, 2014 novemberében több híroldal teljesen eltörölte a hozzászólás lehetőségét.
Pénzt vagy kommentet
A kommentelőkkel mindig csak a baj van – ezen az elven törölte el teljes kommentszekcióját többek között a Bloomberg, a Reuters és a The Week is másfél évvel ezelőtt. Az eset akkor nagy port kavart, a hozzászólókat a közösségi médiás felületekre terelték és a fórumok is megteltek, hiszen az emberek véleménynyilvánítási igénye ezzel ugye nem csökkent – mely egyébként különösen magas az online térben, ahol gyakran anonim módon tehetik ezt meg.
A teljes kiirtás helyett a SolidOpinion.com nevű startupvállalat Michael Robertson vezetésével innovatívabb ötlettel állt elő: tegyék fizetőssé a kommentelést. Az elképzelés: trollkodásból bevételt – ez pedig a hírportálok számára is is vonzóbbá teszi a hozzászólások megtartását. A Tribune Publishing – egyelőre ugyan csak kisebb oldalaival – de máris átállt a rendszerre. Az oldal látogatói pontokat vásárolhatnak, valamint nyerhetnek is hozzászólással és az oldal rendszeres látogatásával, melyeket aztán újabb kommentelésekre tudnak felhasználni. A SolidOpinion szoftvere pedig moderálja is a hozzászólásokat, és a használati díj előzetes megfizetése helyett a tranzakciókból vonják le részüket. A híroldalak pedig örülnek, hogy nem kell többet külön moderátort fizetniük. Léteznek kiemelt kommenthelyek is, amiben Robertson a hirdetői szponzoráció lehetőségét látja. Egyébként a fizetőssé tétel sem teljesen új gondolat: a New York-i Tablet online magazin oldalán az olvasók napi, havi, vagy éves díjat fizetnek véleményük megosztásának lehetőségéért.
Anonimitás
Ugyan már korábban is adott volt a lehetőség az arc nélküli véleménynyilvánításra, de az online világgal mindez egyszerűbbé vált, mint valaha. Ez a jelenség már önmagában választ ad a hozzászólások hatalmas számára és a nagyon gyakran nem szalonképes tartalmaikra is. Önmagunk elrejtésével ugyanis hirtelen olyan véleményeket is magunkra vállalunk és megosztunk, melyek egyáltalán nem konzisztensek személyiségünkkel – vagy legalábbis a magunkról fenntartott képpel. Ezt a jelenséget már többen felismerték és kutatásokkal bizonyították, sőt, már saját elnevezése is van, mely egy John Suler nevű pszichológustól származik: online gátlás-felszabadulás. A lényege az, hogy amint identitásunk nélkül jelenünk meg, akkor eltűnik az egyébként jelen lévő kényszer, mely viselkedésünket annak fenntartása irányába mozdítja. Arthur Santana kommunikációs professzor összehasonlító kutatást végzett, melynek során a bevándorlás témájában kommentelhettek az olvasók – felük anonim módon, másik felük kizárólag névvel. A különbség látványos volt: az anonim hozzászólások több mint fele lett durva és civilizálatlan kinyilatkoztatás, míg a névvel írt kommentek között ugyanez az arány csupán 29 százalék volt.
Az anonimitás emellett a részvételi hajlandóságot is növeli, hiszen a tömeg elrejti az egyént. Mindez bátorítja az embereket a felszólalásra, hiszen az egyéni felelősség kérdése is tisztázatlan, így minden nagyobb kockázat kiküszöbölésre kerül. Daniel Kushner, a Brown University PhD-hallgatója az amerikai választások kapcsán írt cikke, majd az arra kapott számtalan hozzászólás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kommentelés egyfajta egyenruhaviselés analógiája is lehet: segítségével az emberek kinyilváníthatják kiállásukat valamely nézet (vagy akár politikai párt) mellett, és egyúttal kifejezhetik valamely csoporthoz való tartozásukat is.
Az okok – amiért számos lap teljesen eltörölte, mások pedig fizetőssé tették a kommentelést – pedig pontosan azok kontrollálhatatlanságából következnek, amit részben az anonimitás szül. A legtöbb helyen egyébként nem teljes eltörlésről van szó: a véleménycikkeknél és a blogoknál többnyire megmaradt a lehetőség, és elsősorban a hírcikkektől távolították el, innen pedig a diskurzust a közösségi médiás felületekre tolták át. A hírportálok többsége – például a Reuters és a Re/code – nem ismeri be a kommentek kezelésének kudarcát, helyette arra hivatkoznak, hogy a a közösségi média vált a hozzászólások platformjává. Nagyon zárójelesen említik csak az egyébként megváltozott véleményezési szokásokat és elburjánzó hozzászólásokat, valamint a kommenteléssel való visszaélést.
A The Week legalább beszél arról, hogy a helyzet valóban kaotikus – a hozzászólások felett általában álnéven (vagy névtelenül) jelen lévő csoportok veszik át a hatalmat, amit gátolja egy valóban virágzó és intelligens diskurzus kialakulását. Szerintük a közösségi médiafelületeken – ahol az emberek nevükkel, saját profiljukkal vannak jelen – jobb eséllyel valósul meg a kommentelés valódi funkciója. (Erről persze tudjuk, hogy nagyon sokszor nem igaz, hiszen az online jelenlét – ha a valódi névvel is – még mindig jelentősen eltakarja az egyént, ami megint csak felhatalmazza őt az identitásával ellentmondásos cselekedetekre.) A The Week főszerkesztője, Ben Frumin egyébként azt nyilatkozta, hogy szerinte nem is feladata többé a híroldalaknak, hogy felületet biztosítsanak az eszmecseréknek – a dolga csupán annyi, hogy ötleteket és kiindulópontokat adjon hozzá, ami leginkább valamiféle visszalépésnek hangzik a hagyományos, nyomtatott sajtó irányába.
Persze ott van az is, hogy az íróknak és szerkesztőknek egész egyszerűen nincsen ideje és kapacitása a kommentszekcióval és annak moderálásával foglalkozni, hiszen az oldalon megjelenő tartalmaknak valamilyen keretek között kell mozognia, még akkor is, ha az külső személytől is származik. A közösségi médiás felületeken nem érzik ezt a fajta felelősséget az oldalak, mert ott már nem egyértelműen a saját portáljukról van szó. A hozzászólások kezelése egyébként valóban nagy munkát igényel, a Guardiannél külön stábot foglalkoztatnak erre a célra.
Közösségi kommentrendszerek
Még az általuk generált rengeteg plusz munka ellenére sem biztos, hogy jó ötlet a kommentek teljes kiirtása. A lépés egy újabb kihívást állít a híroldalak elé, akik felé nagyban segítették az olvasói elköteleződést a hozzászólások és a véleményezések. A kommentek eltörlését meglépő oldalak ugyan sorra azt nyilatkozták, hogy nem változott jelentősen az olvasók ezirányú attitűdje, azonban kiderül az is, hogy kénytelen voltak új felületeket nyitni a véleményeknek azon túl is, hogy azokat a közösségi médiás oldalaikra terelték. A Reuters például chat-beszélgetéseket indított a Twitteren az olvasókkal, a Re/code pedig podcastokba kezdett a látogatók megtartása érdekében. Ráadásul még ez sem biztos, hogy megoldást jelent: előfordulhat ugyanis, hogy az olvasók egy idő után ahhoz a platformhoz kezdenek el kötődni, (és annak tudják be a tartalmat), ahol diskurzusaikat folytatják róla – azaz a közösségi médiafelületekhez a hírportálok helyett – nem véletlen, hogy a Facebook sok szempontból egyébként is hírportálként is működik.
Az oldalhoz való elköteleződésen túl befolyásolhatja a konkrét témákkal és cikkekkel kapcsolatos attitűdöket is, ami végső soron kevesebb megosztást is eredményez. A jelenséget „megosztott valóságnak” nevezzük, és arra utal, hogy ha a tartalom által befolyásolva éreztük magunkat – azaz valóságunk részének éreztük – akkor azt megosztjuk, vagy kommentelünk. Ezzel azt fejezzük ki, hogy magunkénak érezzük azt, ergo elköteleződünk. A kifejezés lehetőségének megszüntetésével maga a folyamat is elmaradhat.
Talán a legfontosabb ellenérv az, hogy a híroldalaknak igenis szüksége van ezekre az emberekre – már csak a reklámbevételek miatt is –, megtartásukhoz azonban folyamatos interakciót kell velük fenntartani. A legtöbb hírportál fő érve az volt, hogy a kommentszekciót a közösségi médiára áthelyezve felszabadul a szerkesztőség azok kezelésének és moderálásának időigényes feladatai alól. A sok trollkodás mellett azonban éppen a hozzászólások nyújtják a legkézenfekvőbb lehetőséget az olvasók igényeinek megismerésére: eltörlésükkel vagy figyelmen kívül hagyásukkal ennek egy fontos eszközét dobnák el maguktól ezek az oldalak.
Középutas megoldást jelenthet a Civil nevű startup kezdeményezése. Az elképzelés fő pontja az, hogy a kommentelők egyben a moderátorok szerepét is betölthetik – tehát egyfajta közösségi, crowdsourcing moderálásról van szó, melynek célja pontosan a tiszteletteljesebb és relevánsabb diskurzusok megteremtése a kommentek között – a relevancia meghatározása persze az olvasókon múlik. A szoftver felmutat két véletlenszerűen kiválasztott hozzászólást, melyeket a minőség és relevancia alapján lehet aztán értékelni, valamint a visszaélésekre vagy személyes támadásokra is rákérdez. Sőt, magának a felhasználónak is értékelnie kell saját kommentjét a közzététel előtt, még egyszer szembesíte a szerzőt azzal, mit és hogyan szeretne hozzászólni a beszélgetéshez.
A hozzászólások teljes megszüntetése helyett egyre több alternatíva létezik egy ehhez hasonló, közösség által kontrollált kommentrendszerre, melyben az olvasók maguk gyártják, véleményezik és moderálják is a tartalmat – és az, hogy valamilyen szinten maguk is a megjelenő tartalom szerkesztőivé válnak, potenciálisan még növelheti is az adott oldal iránti elköteleződést.
