A több mint öt éve zajló szíriai polgárháborúba egyre több nagyhatalom avatkozik bele fegyveres erőkkel. Az Egyesült Királyságban azonban – miután a parlament leszavazta az ISIS elleni katonai beavatkozásról szóló tervezetet – David Cameron kormányának más módszert kellett keresnie a terrorszervezet gyengítésére. Az ellenség közvetlen támadása helyett többfrontos propagandaháborút indítottak, melyben jelenlegi és potenciális támogatóikat célozzák meg.
A kormányzat hivatalos álláspontja szerint az általuk szponzorált propagandaanyagok a „mérsékelt fegyveres ellenzéki”, mind az Aszad-rezsimmel, mind az úgynevezett Iszlám Állammal is szemben álló csoportokat népszerűsíti. A polgárháború káoszában viszont meglehetősen nehéz eldönteni, hogy valójában melyik csoport kinek az oldalán áll, és még nehezebb eldönteni, hogy ki mondható mérsékeltnek. Az évek során jóformán mindegyik szervezet szemb került egymással és a sokuk jelentősen radikalizálódott is.
A propagandaanyagok a Külügyi Hivatal megrendelésére készülnek, de a Védelmi Minisztérium is ellenőrzi őket. Az arab nyelvű videókat, cikkeket, közösségi média-bejegyzéseket, rádióadásokat, katonai jelentéseket és nyomtatott anyagokat Szíria és a környező országok lakossága körében terjesztik – sőt, külön sajtóirodát is működtetnek. Az anyagok a támogatott szervezetek logójával jelennek meg, és semmi utalást nem tesznek arra, hogy mindez a brit kormányzat támogatásával jött létre.
A Guardian kezébe jutott, 2014 novemberében kelt dokumentumok szerint a támogatott szervezetek listáján szerepel az Egyesült Államok által is segített Harakat al-Hazm (Az Álhatatosság Mozgalma), valamint a szaúdiak által favorizált Dzsais al-Iszlám (Iszlám Hadsereg) is. Előbbi 2015 márciusában összeomlott, és arzenálja – melyben az Egyesült Államoktól kapott tankelhárító rakéták is helyet kaptak – az Al-Núszra Front kezébe került. Ez az Al-Kaidához kötődő csoport viszont korántsem nevezhető mérsékeltnek. Fél évvel a dokumentumok kelte után felmerült a gyanú, hogy a Dzsais al-Iszlám harcosai raboltak el négy ember jogi aktivistát 2013 decemberében, akiket valószínűleg meg is gyilkoltak. Több kritika érte a szervezetet, mert civiliket élő pajzsként használtak, valamint mert távlati céljuk egész Szíria területén egy saría jogrenden alapuló iszlám állam létrehozása. Előző évben egy videót tettek közzé tizennyolc ISIS-harcos kivégzéséről, akik hadifoglyok voltak – ebből kifolyólag a genfi egyezmény szerint tettük háborús bűnnek minősül. Eleinte a brit kormány tagadta, hogy a Dzsais-al Iszlám neve szerepelne az iratokban, később azonban ezt beismerte, de a hivatalos álláspont szerint csak mérsékelt csoportok meghatározását taglaló részben került elő a nevük.
Ugyanezen dokumentumok szerint a brit kormány egy fajta hídfőállásként tekint a propagandára, amellyel a terepet készítik elő a konkrét katonai beavatkozásra való felhatalmazásig. A Konfliktus és Stabilitás Alap révén az Egyesült Királyság eddig 2,4 millió fontot költött isztambuli partnereken keresztül „a szíriai mérsékelt fegyveres ellenzéket segítő kommunikációs stratégiai és médiatevékenységekre.”. A dokumentumok a szerződő feleket azzal bízza meg, hogy keressenek olyan szóvivőket, akik hatékonyan tudják képviselni az összes Aszad- és ISIS-ellenes szervezetet, valamint tartsanak kommunikációs képzéseket az ellenzéki tisztségviselőknek, és hozzanak létre egy „mérsékelt médiaközpontot”.
Egy, korábban a propagandaanyagok készítésével és terjesztésével foglalkozó ügynökség dolgozója szerint folyamatosan kormányzati kontroll alatt voltak, és az utolsó szó mindenben a kormánymegbízottaké volt. Az így készített kiadványok főként a háború napi eseményeiről, szóltak, és a helyi lakosságot, valamint fegyvereseket célozták meg. Főként sikeres ellenzéki hadműveleteket és humanitárius akciókban résztvevő mérsékelt csoportokat mutattak be. A sajtó anyagok egy része viszont egyértelműen nem nekik, hanem az Aszad-párti és dzsihádista erőknek szólt. Nemrégiben nyilvánosságra hoztak egy videót, ahol felkelők vállról indítható rakétával a kormányerők egy helikopterét lövik le. A felvétel célja egyértelműen az erődemonstráció, másfelől visszajelzés a nyugati hatalmaknak is, hogy erőforrásaik megfelelő célba értek.
A háborúnak nyílt egy új, hazai frontja is. Miközben az úgynevezett Iszlám Állam videók és közösségi média-bejegyzések tömegével árasztja el az internetet, a Belügyminisztérium egy titkos egysége több millió fontot kapott arra, hogy „ipari mennyiségben és tempóban” készítsen ellen-propagandát. Az erre megbízott egységet (Research, Information and Communications Unit – RICU) azonban nagyon sok kritika érte: a szervezet legtöbb akciója során nem tájékoztatja az embereket arról, hogy ők tulajdonképpen egy kormányszerv, és egyesek szerint ezzel a brit muszlimok az államba, illetve a többségi társadalomba vetett bizalmát ássa alá. Egyik kezdeményezésük során információt nyújtottak arról, hogy hogyan lehet a szíriai menekülteken segíteni. Rengeteg egyetemi kiállításra, rendezvényre jutottak el, és több ezer diákkal folytattak személyes beszélgetést, de sohasem említették meg, hogy állami megbízásból folytatják tevékenységüket. A Help for Syria kampány során 750 000 otthonba juttattak el szórólapokat anélkül, hogy feltüntették volna, hogy ez kormányzati kommunikáció. Sok munkájukat kiszervezték a londoni Breakthrough Media Network-ne,k akik weblapok és közösségi médiaoldalak tucatját hozták létre, ahol „Segítség Szíriának” és „Az Igazság az Iszlám Államról” című anyagokat tettek közzé.
A RICU sok iskolával, egyetemmel és muszlim szervezettel is szorosan együttműködik. Segít nekik a reklám anyagaik terjesztésében, azonban felügyeli is azokat. Így a szervezetek nagyobb közönséghez juttathatják el üzeneteiket, viszont biztosan nem kerül ki semmi olyan, ami a radikalizációt segítené. A mérsékelt iszlám csoportok üzeneteit főleg a tizenöt és harminckilenc év közötti muszlimokhoz próbálják eljuttatni – közülük kerül ki a legtöbb fundamentalista.
Egyesek a RICU módszereit biztonságosnak és megengedhetőnek tartják, és a megelőzési sratégia egyik alappilléreként tekintenek rá. Szerintük naivitásra vall azt hinni, hogy a kormány nyíltan radikalizáció-ellenes üzeneteket közvetíthet.
Imran Khan emberjogi ügyvéd szerint viszont a módszerek rosszak és veszélyesek. Ha a kormány azt akarja, hogy polgárai megbízzanak benne, akkor neki is bíznia kell bennük – véleménye szerint a bizalomhoz őszinteségre van szükség, márpedig a RICU módszerei közel sem nevezhetőek őszintének. Továbbá az államnak nem lenne szabad a muszlim fiatalokra „ötödik hadoszlopként” tekintenie.
David Cameron kormánya szövetségesekre is lelt a propagandaháborúban, mégpedig brit imámok személyében. Februárban nyolc szunnita imám érkezett Szíriába és Irakba, ahol a helyi lakosságot látogatták meg. Az akciónak kettős célja van: szeretnék a nyugati országokkal szembeni bizalmat erősíteni a helyi lakosság körében, valamint első kézből akarnak információt szerezni arról, hogy milyen az élet az ISIS felügyelte területeken. Véleményük szerint az Iszlám Állam ellenség nem csak a siíták, hanem a szunniták, sőt az egész világ számára is – és az egyetlen mód legyőzésükre a hazugságaik leleplezésében rejlik.
