„A jó műtős szakasszisztens titka, hogy lelkesedik a szakmája iránt”

Az utóbbi évtizedben az egészségügyi dolgozók presztízsértéke drasztikusan lecsökkent. A legtöbb közéleti fórumon arról lehet hallani, hogy Magyarországon az egészségügy rendkívülien nehéz helyzetben van, amit az ott dolgozók éreznek meg a legjobban. A közalkalmazotti munka kihívásait feldolgozó sorozatunk legújabb részében egy debreceni vezető műtős szakasszisztenssel beszélgettünk a szakma jelenlegi helyzetéről.

Milyen indíttatásból fordult az egészségügy felé?

Egy gyerekkori élménynek köszönhetően kezdtem el érdeklődni az egészségügy iránt. Kiskoromban egy kórházi látogatáskor teljesen elvarázsolt az ottani dolgozók kedvessége. Természetesen az is szempont volt később a választásomban, hogy a középiskola elvégzése után minél hamarabb munkába tudjak állni, és akkoriban többek között az egészségügy tudta biztosítani ezt a lehetőséget. 1974-ben a debreceni Dienes László Egészségügyi Szakközépiskolában az általános asszisztens és gyerekápoló képzésen szereztem meg az érettségit. Szerencsére már ebben az évben felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum Tüdőgyógyászati Klinikájára, ahol ápolónőként kezdtem meg a pályafutásomat.

Jelenleg vezető műtős szakasszisztensként dolgozik. Miért döntött úgy, hogy otthagyja az ápolói szakmát?

A Debreceni Egyetem Klinikai Központja az országos helyzethez képest mindig is jól felszereltnek számított. Az 1970-es és 1980-as években Magyarországon a noninvazív vizsgálatok száma megnövekedett, emellett pedig új műszeres vizsgálati módszerek jelentek meg az orvostudományban. Ekkoriban terjedt el többek között a bronchoszkópia, koronanográfia és a szívkatéterezés használata is. Ezeket a vizsgálati módszereket már a Debreceni Egyetem Klinikai Központjában is alkalmazták. Miután a noninvazív vizsgálatok nagyon érdekeltek, és szerencsére a feletteseim is úgy gondolták, hogy van affinitásom a műszerekkel történő munkavégzéshez, emiatt elvégeztem a műtős szakasszisztensi képzést. Ennek köszönhetően hamar a Bronchológiai Laborban találtam magam, ahol bronchoszkópos vizsgálatoknál asszisztáltam. Dolgoztam még a Hemodinamikai Laborban, illetve rövid ideig egy észak-jemeni kórházban is megfordultam. Hazatérésem után a II. számú Sebészeti Klinikán helyezkedtem el műtős szakasszisztensként, 2000-től kezdve pedig e részleg vezetőjeként működöm.

Milyennek látja a műtős szakasszisztens szakma helyzetét?

Azt érzem, hogy manapság már nem annyira megbecsült a szakmánk, mint amennyire régen volt. Korábban a műtős szakasszisztensi pálya komoly presztízsértékkel bírt a fiatalság számára. Jelenleg már egészen más állapotokkal kell szembenézni. Kétségtelen, hogy a magyar egészségügy pénzügyi helyzete miatt a dolgozónak számos nehézséggel kell megküzdeniük. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztáranyagi szempontból nem megfelelően támogatja a műtős szakmákat, ennek következtében az adott klinikai részlegnek önerőből kell megoldania a hiányzó összegek pótlását annak érdekében, hogy az orvosok és a műtétet segítő szakasszisztensek megfelelő körülmények között tudják végezni a munkájukat. Emiatt komoly anyagi veszteségek érik az intézeteket, ennek hatását pedig leginkább a dolgozók érzik meg. A túlórák nincsenek kifizetve, nem kapunk jutalmazásokat, emellett pedig olykor előfordul, hogy a szociális helyiségek sincsenek megfelelően kialakítva. Ilyen munkakörülmények között nehéz elhivatottnak maradni. Szerencsére a legtöbb esetben az orvosok megbecsülik a munkánkat, hiszen az operációk során egy csapatként kell dolgozunk.

Ezek szerint a magyar egészségügyi állapotok miatt nem annyira vonzó műtős szakasszisztensként dolgozni?

Azt gondolom, hogy igen. A műtős szakasszisztens szakma alulfizetett, ugyanis az elvégzett munka óraszáma nincs egyenes arányosságban a fizetés nagyságával. Ezt a munkát nem lehet csak a pénzért csinálni, itt nap mint nap embernek kell lenni. Kevés megbecsülést kapunk, nincs már akkora presztízse ennek a szakmának. Régebben elismerés volt az, ha valaki műtős szakasszisztens lehetett, mivel ez egy szakmai előrelépésnek számított. Manapság már azért vonzó ez a pálya, mert itt egy műszakban kell dolgozni, szemben a hagyományosan többműszakos ápolói hivatással. Munkánk során fizikailag és lelkileg is kemény megpróbáltatásokkal kell szembenéznünk, ráadásul kevés fizetést kapunk, ennek okán ez a szakma nem számít népszerűnek a fiatalság körében.

Kevés fiatal dolgozik ebben a szakmában?

Azt mondhatom, hogy a műtős szakasszisztens szakma elöregedett. Ekkora fizetésért sokkal könnyebb munkát is el lehet végezni, és a mai fiatalok számára már inkább az anyagi juttatás a fontos, semmint a szakma szépsége. A helyzetet jól érzékelteti az is, hogy 2015-ben nem tudtunk műtős szakasszisztensi képzést indítani Kelet-Magyarországon, ugyanis még tíz főt sem sikerült toboroznunk. A fiatalok nem akarnak ennyi pénzért ennyire nehéz munkát végezni, mivel itt mind fizikailag, mind lelkileg kemény megpróbáltatásokkal kell szembenézni. Szükség lenne pedig a fiatalokra, mert minél idősebbek leszünk, annál nehezebben tudjuk elvégezni a munkánkkal járó feladatokat.

Általánosságban milyennek ítéli meg a munkahelyi légkört?

Szomorúan látom, hogy az emberek a rengeteg munka és a rohanás miatt teljesen elidegenedtek egymástól. A technika fejlődésével ugyanannyi idő alatt sokkal több műtétet kell elvégeznünk, emiatt alig van időnk arra, hogy beszélgessünk egymással. Ennek köszönhetően a kezdeti lelkesedést hamar a fásultság váltja fel. Ráadásul manapság már kevesebb kórház van, illetve a kisebbekben nem végeznek el mindenféle műtétet, a centralizálás miatt pedig rengeteg beteg a Debreceni Egyetem Klinikai Központjába jön meggyógyulni Kelet-Magyarországon. Gyakran járok szakmai konferenciákra, és sajnos úgy tűnik, hogy nem csak Debrecenben, hanem az egész országban nehéz helyzetben vannak a műtős szakasszisztensek.

A magyar egészségügy helyzete miatt rengeteg orvos távozik külföldre. Ez mennyire jellemző a műtős szakasszisztensek körében?

A külföldön történő munkavállalás nem igazán jellemző a szakmánkban. Gyakorinak számít viszont az, hogy a műtős szakasszisztensek a szakmán belül vándorolnak. Ez alatt azt értem, hogy az idősebb kollégák egy idő után már inkább a fizikai kevésbé megterhelő műtéteknél igyekeznek asszisztálni. Ilyennek számít többek között a szemészet és az urológia is, ahol ugyan az orvosok végeznek operációkat, de fizikailag kis mértékben megterhelőek a szakasszisztensek számára, mert például a műtéti idők itt lényegesebben rövidebbek. A központi műtőkben dolgozók helyzete a legnehezebb, ugyanis ezen a helyen sokszor előfordul, hogy több órán keresztül kell asszisztálni az operáló orvosnak, ami egy idősebb kolléga számára már mind fizikailag, mind lelkileg eléggé megterhelő. Miután a fiatalság számára nem vonzó ez a pálya, emellett pedig nagy a fluktuáció a központi műtőkben dolgozók körében, állandó létszámhiánnyal küszködnünk, emiatt pedig a központiban asszisztálókra még több feladat hárul.

Ilyen körülmények között kinek érdemes ezt a pályát választania? 

A jó műtős szakasszisztens titka, hogy lelkesedik a szakmája iránt. Ebből a munkából nehezen lehet meggazdagodni, az emberek számára az itteni pénzkereseti lehetőség nem igazán imponáló. Ebben a szakmában nagyfokú empátiás készség nélkül nehezen lehet boldogulni. Gondoljunk bele: egy kétséges kimenetelű operáció előtt álló ember velünk találkozik utoljára, és azt gondolom, hogy mi is felelősséggel tartozunk a betegek iránt.

Cikksorozatunkban a hazai közszolgálati dolgozók motivációit és munkakörülményeit mutatjuk be a legkülönbözőbb területekről annak érdekében, hogy közvetlen rálátást biztosítson e gyakran átpolitizált közeg valódi működésére. A sorozat további részei itt érhetőek el.