Belgium gyenge állam ugyan, de az Iszlám Állam is egyre gyengül. A Brüsszelben történt terrorcselekmény oly gyorsan követte a párizsi novemberi tragédiát és a Charlie Hebdo elleni támadást, hogy sokan hajlamosak elfelejteni a tényt, hogy a hasonló sikeres akciók száma a fejlett világban évről évre csökken – és a túlzó terrorellenes lépések katasztrofális következményekhez vezethetnek.
Robbantás a reptéren
Kedd reggel két öngyilkos merénylő robbantotta fel magát a brüsszeli Zaventem repülőtér egyik termináljánál, később pedig a brüsszeli metróban is bombámerénylet történt. Az Iszlám Állam vállalta a támadások elkövetését. A szolidaritás szokásos kontinens-szerti megnyilvánulásai mellett komoly sajtónyilvánosságot kapott az is, hogy az egyik elkövetőt Törökországból deportálták, és az általa jelentett fenyegetést Erdogan szerint „nem vették komolyan” a belga hatóságok. A Daily Sabah török lap szerkesztői egyenesen az ország EU-ból való kizárására szólított fel, szerintük ugyanis Belgium „terrorközponttá vált Európa szívében”.
Egy másik támadóról kiderült, hogy köze volt a tavalyi párizsi merénylethez is – nem véletlen, hogy a mostani akció alig pár nappal az akkor történtekhez köthető Salah Abdeslam elfogása után történt. Bár nem rendelkeztek kézzelfogható bizonyítékkal, a Reuters cikke szerint az amerikai titkosszolgálatok is „valószínűnek” tartottak egy Brüsszel elleni támadást. A Zaventem a rendőrségi nyomozás miatt legalább péntekig nem tér vissza normális működési rendjéhez, mely komoly terhet ró a térség többi repterére is.
Európa csendes
Bár sajnálatos módon nem példa nélküliek a különböző tömegközlekedési eszközök ellen intézett terrortámadások – elég csak a 2004-es madridi és a 2005-ös londoni robbantásokra gondolni – az ilyen akciók azonban egyre ritkábbnak számítanak Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is. A 2001. szeptember tizenegyedikei terrorcselekmények óta számuk rohamosan csökken, és még az akkori adatok is relatíve alacsonynak számítanak a korábbi évtizedekhez képest.
A Global Terrorism Database adatai szerint egyre kevesebb akció célpontja reptér illetve repülőgép, de ez a csökkenő trend általánosan is igaz a fejlett országbéli támadásokra. „Ez a konfliktusok számának csökkenésére, és nem a megnövekedett biztonságra utal” – nyilatkozta a FiveThirtyEight adatújságíró oldalnak Erin Miller, a GDT programmenedzsere.
A repülőkkel kapcsolatos támadások száma 1979-ben volt a csúcson – az akkoriban meglepően megszokottnak számító bűncselekmények közül is kiemelkedik a Western Airlines 701-es járatának félmillió dollár váltságdíjért való eltérítése. A későbbi évtizedek legtöbb akciója az IRA-hoz és az ETA-hoz köthető. 9/11 óta a radikálisan megváltozott reptéri biztonsági intézkedéseknek is köszönhetően mindössze tizenháromszor érte őket támadás – ebbe beletartozik egy 2002-es lövöldözés a los angelesi nemzetközi reptéren, valamint a Glasgow Airport elleni 2007-es autóbomba-támadás is. Bár ezek a támadások csak töredékét teszik ki a terrorszervezetek nyugati akcióinak, messze ezek a leghalálosabbak is, azonban így is mindössze 252 ember életét követelték 2002 óta – a magánszemélyek és -területek, üzletek, kormányzati és rendőrségi épülete elleni támadások 265 halálesettel jártak ugyanebben az időszakban. „Az Iszlám Állam folyamatos gyengülése miatt egyre inkább csak terrortámadásokkal tudják majd megpróbálni súlyukat fenntartani” – írja Max Fisher, a Vox újságírója, aki szerint ez „Európa új valósága”.
Brüsszel kudarca
Belgium komplikált belpolitikai helyzete miatt képtelennek bizonyult arra, hogy terrorellenes tevékenységét a többi európai országhoz hasonlóan megerősítse. Bár már a nyolcvanas években is történtek iszlamista terrortámadások Belgiumban, még a tavaly novemberi támadások után is csak korlátozott eszközökkel rendelkezett titkosszolgálatuk. A szociális eszközök is hiányosaknak bizonyulnak: az európai dzsihadizmus központjaként is számon tartott Molenbeek brüsszeli városnegyedben magas munkanélküliség, rossz oktatás és hiányos közszolgáltatások járultak a muszlim kisebbség radikalizációjához.
A komoly horderejű támadás veszélyével mind a nemzetközi sajtó képviselői, mind a belga terrorelhárítás emberei tisztában voltak – a folyamatos válságban lévő és a rendkívül nagy számú politikai intézménynek köszönhetően gyenge belga kormány tevékenysége azonban messze nem bizonyult elégségesnek ennek megakadályozására. A kontinens illegális fegyver- és útlevélkereskedelmének nagyja szintén Belgiumban zajlik – lehetséges azonban, hogy a mostani támadás kellő politikai nyomást jelent majd a reformok keresztülviteléhez. Szükséges is: a belga közéletben folyamatosan egymásnak feszülő csoportok gyakran még csak nem is egy nyelvet beszélnek, így a rengeteg kormányzati szerv mellett a kommunikáció legegyszerűbb formái nyújtotta kihívások is rendkívül nehézzé teszik a koordinált rendőri reakciók megszervezését.
A novemberi párizsi támadások után komoly razziákat tartottak a városrészben, jelentések szerint ezer rendőr kereste Salah Abdeslamot – sikertelenül. A Guardian szerint egymásnak ellentmondó biztonsági bejelentéseket tettek a belga hatóságok, melyek egy név nélkül nyilatkozó képviselője azt állította, hogy az ország összes nyomozóját terrorellenes tevékenységre állítottak át azokban a napokban, és a kimerültségig hajtották őket.
A New Yorker tavalyi cikke szerint az uniós államok közül Belgiumban a legmagasabb a Közel-Keletre kiutazott, és ott az Iszlám Állam harcosává váló lakosok egy főre jutó száma, holott muszlim populációjuk arányaiban megegyezik a többi nyugat-európai államéval. (Az ICSR adatai szerint Franciaországból származik a legtöbb terrorcsoportokhoz csatlakozó, szülőhazáját hátrahagyó nyugati szélsőséges – azonban ez is csupán nagyjából ezerkétszáz főt jelent.)
Biztonság és politika
Az európai politikai elit reakcióit a Politico európai kiadása „megszokottnak” nevezte – ahogy ilyenkor szokásos és érthető, szinte mindenki komolyabb biztonsági intézkedéseket és nagyobb nemzetközi koordinációt kíván. A belga miniszterelnök egyenesen egy európai CIA felállítására tett javaslatot, mely a jelenlegi uniós alapszabályok keretein belül azonban megvalósíthatatlan lenne. A megvalósíthatóbb, és már korábban is erősen feszegetett javaslatok elsősorban a különböző kommunikációs eszközök titkosításának gyengítésére vagy feloldására vonatkoznak – mely szakértők véleménye szerint akár visszafordíthatatlan károkat is okozhatna.
Az Egyesült Államokban az Apple és az FBI folytat komoly küzdelmet a san bernardinoi terrortámadások egyik elkövetőjének iPhone-ja miatt – és Vivek Wadhwa, a Stanfordi Egyetem egyik oktatója szerint ez csupán a kezdet, ami a titkosítás és a titkosszolgálatok közti harc legújbb fejezetét illeti. Bár a brüsszeli támadás elkövetői eldobható telefonokat használtak, az Iszlám Állam – némileg provokatívan – a megfelelő titkosítás használatának fontosságára hívta fel harcosainak figyelmét. A szervezet „online kommandója” ugyan többször is megmosolyogató kudarcot vallott akcióival, a hatóságok komolyan veszik az általuk jelentett fenyegetést: az Egyesült Államokban már konkrét törvénytervezet is létezik a bíróságok beavatkozási lehetőségének növelésére. A titkosítás csökkentése egy volt fehér házi hivatalnok szerint azonban egy „megfigyelésen túli világhoz” vezethet, melyben a magánszféra akár teljesen meg is szűnhet.
