A robotika, automatizáció és a sharing economy térnyerése láttán egyre többen adnak hangot aggodalmuknak az eltűnő munkahelyek kapcsán. Hazánkban a nemrégiben lezajlott taxis tüntetések ezen vélemények első, igazán nagy sajtóvisszhangot kiváltott megnyilvánulásainak tekinthetők. De jogosak-e az aggodalmaskodók félelmei, vagy csak alkalmazkodásra képtelen ludditák próbálják késleltetni az elkerülhetetlent?
A folyamatok mélyebb megértéséhez először érdemes egy pillantást vetni a változások kiindulási pontjának tekinthető Egyesült Államokra, azon belül is a Szilícium-völgyre. Az innováció központjaként számon tartott terület a világ legnagyobb IT- és high-tech vállalatainak otthona, valamint több ezer startup indulási helye. Ezen vállalatok jelenlétének köszönhető, hogy a völgyben az éves medián jövedelem 90 000 dollár – ami jóval meghaladja az országos 53 ezret. Ennek következtében a környéken szélsőségesen magasak a megélhetési költségek. Igaz, hogy a magas jövedelemmel rendelkező informatikai és egyéb csúcstechnológiás dolgozók sok szolgáltatást vesznek igénybe – így lényegében munkahelyeket teremtenek –, azonban ezeknek közel harmada kevesebb, mint tizenhat dolláros órabért kínál, amelyből a helyi árak mellett nehéz gazdálkodni. Így talán kevésbé meglepő, hogy a Szilícium-völgy szívének számító Santa Clara megyében a szegénységi küszöb alatt élők aránya eléri tizenkilenc százalékot. A többek között a Hewlett-Packard, Tesla és Xerox otthonául is szolgáló Palo Alto főutcáján mindennapos a hajléktalan koldusok látványa.
A Szilícium-völgybéli folyamatok azonban nem elszigeteltek: bár nem ennyire szélsőséges mértékben, de globálisan is jelentkező tendenciák. Erik Brynjolfsson és Andrew McAfee, a Massechusetts Institute of Technology (MIT) oktatói közös könyvükben arra kerestek választ, hogyan fogja befolyásolni a munkaerőpiacot és a társadalmi egyenlőséget a technológiai fejlődés. Elméletük szerint a történelem során a technológiai fejlődés szinte minden esetben munkahelyeket szüntetett meg: a gőzgépek a lótenyésztők megélhetését veszélyeztették, a mezőgazdasági gépek a napszámosokét, a hosszú távú repülők az óceánjárókból élőkét. Viszont ezek minden esetben új munkahelyeket is teremtettek: a gőzgépeket, vonatokat, repülőket valakiknek építeniük, fejleszteniük kellett. Rövidtávon csökkentek a munkahelyek, de hosszútávon az új iparágak felszívták a máshol feleslegessé vált munkaerőt. Angliában, az ipari forradalom első negyven évében stagnált, illetve csökkent a munkahelyek száma, majd később meredeken emelkedni kezdett.
„Elhitették, hogy a közös valutából mindenkinek előnye származik”
Új fejlemény azonban, hogy a gépek, szoftverek és telefonos alkalmazások már a szolgáltató szektorban is egyre több embert helyettesítenek. Jó példa ere, hogy az internet és egyes appok miatt egyre kevesebben veszik igénybe az utazási irodák szolgáltatásait, és szervezik inkább maguk az útjaikat (arról nem is beszélve, hogy az AirBnB lényegében a szállodaipar megkerülésével kínál szállásokat). A két szerző szerint korunk problémája, hogy az új technológiák gyorsabb szüntetik meg az állásokat, mint ahogy létrehozzák őket.
Elméletük egyik fő bizonyítékának az amerikai gazdaság termelékenységét és a munkahelyek számát ábrázoló grafikont tartják. Előbbi azt mutatja meg, hogy egy adott befektetett egységből (mondjuk egy munkaórából) mennyi gazdasági értéket teremtettek. Ez lényegében a haladás, vagyonosodás mérőszáma. Világosan látszik, hogy a munkahelyek számának görbéje a második világháborútól a 2000-es évek elejéig szorosan követte a produktivitásét, utána viszont a kettő elvált egymástól: míg a termelékenység továbbra is meredeken nőtt, addig az állások száma hosszú távon inkább csak stagnált.
Ezen kívül a társadalmi egyenlőtlenségek is nőttek, ugyanis az újítások elsősorban közepes jövedelmű munkahelyeket szüntettek meg, cserébe viszont néhány nagyon magas fizetésűt hoztak létre (például a szoftverfejlesztőkét) és sok olyan, nehezen gépesíthető, alacsony jövedelmű állást – elsősorban olyan szolgáltatások formájában, amiket a magas jövedelműek vesznek igénybe (például éttermi és kávéházi, idős- és betegápolói pozíciók). A jövőben előreláthatólag újabb munkahelyek fognak megszűnni köszönhetően Google vezető nélküli autójához hasonló technológiáknak. Az Egyesült Államoknak kis vigaszt jelenthet, hogy az ipar egyre nagyobb fokú automatizálása miatt egyre kevesebb emberre lesz szükség a gyárakban, így a bérköltségek kevesebbet fognak hozzáadni az előállítási költséghez a szállításnál, így valószínűleg sok gyártó egységet a felvevőpiacokhoz közelebb telepítenek majd vissza.
A magyarul gyakran megosztáson alapú gazdaságnak fordított sharing economy tovább fokozza a gondokat. Ennek a modellnek hazánkban is viszonylag közismert példái az Uber és az AirBnB, de az Egyesült Államokban már appok tömegei kínálnak különböző szolgáltatásokat. Jellemzően egy telefonos alkalmazás közvetíti ki a szolgáltatást a fogyasztónak. Ezek a vállalatok lényegében teljesen felrúgták a munkaszervezés korábbi normáit: esetükben ritkán beszélhetünk klasszikus munkaszerződésekről és munkavállalói jogokról. Az Uber legcsábítóbb tulajdonsága a rugalmasság – mi dönthetjük el, hogy mikor mennyit dolgozunk, és így mennyit keresünk. Viszont ez a rugalmasság a bizonytalanságot is magában hordozza, és olyan helyeken, ahol az Ubernek már konkurense is akad, egyik napról a másikra változhatnak a munkafeltételek is. Los Angelesben a hasonló szolgáltatást kínáló Lyft megjelenésével a cég a felére vitte le a viteli díjakat , hogy lépéselőnyre tegyen szert a versenyben, így viszont a sofőrök már alig keresték meg a minimálbért.
A precíziós génszerkesztés szép új világa
Leleplezték Észak-Korea operációs rendszerét
Az új üzleti modellek és technológiák okozta változások természetesen új kihívások elé állítják társadalmainkat. Egyesek a kapitalizmus korai, vad, szabályozatlan formájának visszatérésével és a szociális háló szétesésével riogatnak. Félnek attól, hogy egy új, egy százaléknál is szűkebb réteg vagyonán keresztül politikai befolyásra is szert tesz, és a munkavállalói jogok erodálódása miatt egyre inkább lecsúszó rétegek még kiszolgáltatottabbak lesznek, és egyre többen fognak munkanélkülivé válni. Franciaországban már jelenleg is tapasztalható tendencia, hogy az öröklött jövedelem mérete egyre nagyobb, és ennek okán egyesek már egyfajta „új feudalizmus” eljövetelével riogatnak.
A kormányzatok számára több utat és felvázoltak már a problémák orvoslására. Legfontosabb az oktatás fejlesztése lenne, hogy minél több ember olyan képességekre tegyen szert, amelyek által kevésbé válik nélkülözhetővé és biztosabbá válik a munkahelye. Sokak számára segítséget jelenthet a bérbiztosítás – ez a juttatás kiegészíti a munkavállaló bérét annyira, amennyi a korábbi keresete volt. Egyre több támogatót szerez az először az 1960-as években megjelent alanyi jogon járó alapjövedelem ötlete is.
.jpg)
Vannak, akik kevésbé pesszimisták, és nem egy új, korlátozatlan piacgazdaság kialakulását, hanem az emberiség aranykorának beköszöntét várják a közeljövőben. Elgondolásuk szerint a munkahelyek megszűnését úgy lehetne orvosolni, hogy az emberek heti negyven óra helyett, részidőben, csak tíz-tizenöt órát dolgoznának. Így mindenki számára rengeteg idő jutna szabadidős tevékenységekre, és a tudományokba, valamint művészetekbe fektetett extra idő segítségével virágozna fel az emberiség. Nagy jövőt jósolnak a mesterséges intelligenciának is: az IBM Watson nevű számítógépe például nemrégiben legyőzte az Amerikában igen népszerű Jeopardy! nevű kvízműsor emberi bajnokát. Bár az IBM elsősorban irodai és tudományos elemző munkák elvégzésére akarja képessé tenni Watsont, a Transzhumanista Párt véleménye szerint 2028-ra akár az elnökválasztáson is indulhatna, és így egy érzelmektől nem befolyásolt, korrupcióra immunis, ígéreteit megtartó, racionális jelöltre voksolhatnának az amerikai polgárok.
Az első készpénz nélküli állam?
„Egy gazdaság annyira működik jól, amennyire az adott társadalom ért hozzá”
Egyes szakértők viszont alapvetően kételkednek abban, hogy a „munkanélküli jövő” irányába haladnánk, vagy valaha is erre a pályára lépnénk. Érvelésük szerint egyáltalán nem biztos, hogy gazdaságos lesz használni ezeket a technológiákat – példának a Concorde-ot hozzák fel, mely ugyan gyorsabb volt az össze többi személyszállító gépnél, de sosem terjedt el a nagyon magas üzemeltetési költségek során. Továbbá arra a törvényszerűségre hivatkoznak, miszerint minden egyes nagy technológiai ugrás után az ember új területeken talált munkát – így lett a vadászó-gyűjtögetőkből földműves, a földművesből ipari dolgozó, abból irodai munkás, majd végül „tudásipari” dolgozó. Sokkal inkább a munkaerőpiac átstrukturálódásával, és nem a munkahelyek tömeges megszűnésével számolnak.
Bár messze nem egyértelmű, hogy milyen körülményeket fog teremteni a technológiai fejlődés, az viszont nyilvánvaló, hogy a törvényhozás jelenlegi üteme nem képes lépést tartani a felgyorsult technológiai változásokkal – elképzelhető, hogy hamarosan a robotika három törvénye még a mi életünk során a valóságban is jogszabállyá válik.
Schuck Róbert
