A hitleri rezsim zsidók ellen elkövetett bűncselekményei már mélyen beleégtek a közös emlékezetbe, napjainkban pedig a romák, homoszexuálisok, lengyelek, valamint a nemzeti szocializmus politikai ellenfeleinek meghurcoltatása is egyre inkább ismertté válik. Kevesen tudják azonban, hogy a második világháború előtt már jelentős számban éltek feketék Németországban, akik – mivel a náci ideológia alacsonyabb rendűnek tartotta őket – hasonló szenvedéseken és megaláztatásokon mentek keresztül.

Németországban a 17-18. század környékén jelentek meg az első feketék, akiket akkor még szolgának hurcoltak Afrikából Európába. A jénai és hasseli egyetemnek már az 1720-as években volt fekete hallgatója Anton Wilhelm Amo személyében. A mai Ghána területén született férfit még gyermekkorában hurcolta el a Holland Nyugat-indiai Társaság, majd a von Wolfenbüttel családnál szolgált, akik családtagként kezelték és tanítatták. Ez a jelenség azonban korántsem volt általános: a fekete németek egészen a huszadik század második feléig jellemzően elnyomva éltek.

Az afro-németek (Afrodeutsche) nagyobb számban való megjelenése a tizenkilencedik századi gyarmatosítás korára tehető. Németország afrikai gyarmatain szakemberhiány volt, ezért sok őslakos az anyaországba ment tanulni. A kolóniákon eleinte vegyes házasságokból sok afro-német gyermek született, de ez egyre ritkábbá vált az 1890-es évektől kezdve, mikor az eugenika térhódítása miatt egyre több gyarmati tisztviselő megtagadta, az ilyen párok esketését – annak ellenére, hogy ez teljesen legális volt a Reichstag 1912-ben meghozott tiltó rendelkezéséig.

„Vilmos császár megtekinti a négereket a hamburgi állatkertben”- a feketéket Hitler rezsimje előtte is sokszor megalázó helyzetbe kényszerítették. Forrás: Bundesarchiv

Az első világháborút lezáró Párizs környéki békék értelmében Németország elvesztette gyarmatait, a német kormány pedig igyekezett a gyarmatok lakosságát a maradásra motiválni, sokan azonban – fekete családtagjaikkal együtt – az anyaországba költöztek. A békeszerződések kötelezték Németországot a Rajna-vidék demilitarizációjára, amit ezt követően francia csapatok szálltak meg. Ezek között több gyarmati alakulat is volt. A francia katonák éveken át megszállva tartották a régiót, ez idő alatt pedig többen is futó, vagy hosszú távú kapcsolatot létesítettek a helyiekkel.

A német médiában lejárató kampány indult a fekete francia katonák ellen, az eseményeket úgy próbálva beállítani, mintha azok a német nőket megerőszakolták volna. Az újságokban megszólaltatott hangokkal szinte teljesen ellentétes volt a helyiek véleménye, akik népszerűnek és udvariasnak festették le a gyarmati alakulatokat – valószínűsíthetően azért, mert ők nem fásultak bele teljesen a háborúba, és nem viseltettek olyan ellenszenvvel a németek iránt, mint a fehér franciák. Az ezekből a kapcsolatokból születő gyermekeket a média csak „Rajna-vidéki fattyaknak” (Rheinlandbastard) nevezte, Adolf Hitler pedig a Mein Kampfban „a fehér faj vérének bepiszkolásaként” írta le az eseményeket. Elmélete szerint „a zsidóság volt felelős a négerek Európába szállításáért, akik így akarták a fehér faj kulturális és politikai szintjét csökkenteni, hogy aztán könnyebben zsidó irányítás alá lehessen vonni őket”. Később, a náci rémuralom idején a „rajna-vidéki fattyak” közül körülbelül négyszázat akaratuk ellenére sterilizáltak.

Más kapcsolatokból származó afro-német gyermekek helyzete se volt rózsás a weimari Németországban: többségük a társadalom szélére sodródott, az iskolákban gúnyolódások célpontjává váltak, nem tudtak továbbtanulni, sok munkakörből kizárták őket, nagy részük pedig a nagy gazdasági világválság során nem jutottak semmilyen segélyhez. Helyzetük tovább romlott Hitler 1932-es hatalomra jutása után. Az ekkor körülbelül húsz-huszonöt ezer fős fekete német közösség gyorsan a nácik célpontjává vált. Míg Hitler és főideológusai a zsidók esetében először nem terveztek teljes kiirtást („csak” Madagaszkárra való telepítésüket), addig velük kapcsolatban a deportálás fel sem merült, csak a szisztematikus gyilkolás.

A fekete felmenőkkel bírókat megfosztották német állampolgárságuktól, és „hazátlan négereknek” nyilvánították őket. Megtiltották a feketék és fehérek közötti szexuális kapcsolatot, a vegyes párokat erőszakkal szétválasztották, és amennyiben gyermeket vártak, a pár fekete tagját sterilizációra kényszerítették. Munkát szinte egyáltalán nem tudtak vállalni, a hagyományosan jellemzően feketék által űzött művészeti formákat és stílusokat (mint például a jazz zene) „degenerált művészetnek” minősítették, és betiltották. A kevés munkalehetőség egyikét a „Németországhoz visszatérő gyarmatok” ötletét népszerűsítő propagandafilmekben való statisztálás jelentette, erre azonban sokszor kényszeríteni kellett a potenciális szereplőket. Sokukat lényegében ok nélkül tartóztatták le, orvosi kísérleteket hajtottak végre rajtuk, majd eltűntnek nyilvánították őket.

Az Arab Szabad Légió egy fekete tagja. Forrás: Bundesarchiv

Húsz fekete németről lehet biztosan tudni, hogy koncentrációs táborba kerültek. A fekete amerikai és francia katonák közül is többen a luckenwalde-i lágerben raboskodtak, viszont sokukat elfogásuk után rögtön kivégeztek. A táborokba kerülő feketéket elkülönítették a fehérektől, és közel felük ott lelte halálát. Az SS vezetője, Heinrich Himmler 1942-ben – mikor a nácik már Európa nagy részét uralmuk alá hajtották – elrendelte az európai feketék összeírását.

Mindezek ellenére bizonyított, hogy több fekete is szolgált a Hitlerjugendben, a Wehrmachtban és az SS-ben, főként olyan szervezetekben – ilyen volt például az Arab Szabad Légió, amely németpárti felkelést próbált kirobbantani a brit fennhatóság alá tartozó Irakban.

Nincsenek pontos adatok arról, hogy hány fekete vált a náci rendszer áldozatává, de az biztos, hogy számuk több ezerre tehető. A háborút követően helyzetük fokozatosan javult, és létszámuk is növekedett az afroamerikai és francia afrikai megszállók németekkel kötött házasságai, valamint a fokozódó bevándorlás miatt. Becslések szerint körülbelül 800 000 fekete él jelenleg Németországban, főképp a nagyvárosokban koncentrálódva.