Egy országban, ahol a nők ellen elkövetett szexuális erőszak száma egyre növekszik, egy maroknyi indiai nő azokért az emberekért harcol, akiket a valódi áldozatoknak vélnek: a férfiakért.
Férfi jogi aktivizmus
„Az erőszak sokkal fájdalmasabb egy férfinak, mint egy nőnek” – állítja Swarup Sarkar, majd hozzáteszi: „Ha egy nőt erőszakolnak meg, ott a társadalom, a rendőrség és a jog, hogy megvédjék, de amikor a férfi kerül hasonló helyzetbe, nincs jog, sem támogatási rendszer, és senki nem fogja megérteni a fájdalmát”.
Sarkart – India legkiemelkedőbb férfi jogi aktivistáinak (Man’s Right Association – MRA) egyikét – tapsvihar fogadta a Save Indian Family éves konferenciáján, melyet 2015. augusztus 15-én rendeztek Mumbaiban. A rendezvényre érkezett 180 férfi és 5 nő többsége átrepülte az országot, hogy részt vehessen a találkozón, melynek egy napirendi pontja volt: a „sebezhető férfiak” megvédése India „férfiellenes jogától”.
A 2005-ben induló Save Indian Family India legjelentősebb férfi jogi csoportja, amely alatt országszerte számos nonprofit szervezet működik. Az esernyőszervezet több mint 100 ezer aktivistát tud magáénak terepen és még ennél is többet online.
Az Egyesült Államokban a férfi jogi mozgalmak periférián maradtak, és többnyire a nők interneten való szidásában merülnek ki. Ezzel szemben Indiában a férfi jogi aktivizmus magában foglalja a törvényhozói lobbit, találkozók és demonstrációk rendszeres rendezését és szolgáltatásnyújtást, mint a jogi tanácsadás vagy a kifáradt férfiaknak fenntartott 24/7 öngyilkosok segélyhívó szolgálata. Amerikai társaikkal ellentétben tehát az MRA leginkább hagyományos politikai mozgalomként működik.
Az aktivisták nehezményezik, hogy az amerikai és európai joggyakorlattal ellentétben az indiai a bántalmazással, a családon belüli erőszakkal és a munkahelyi szexuális zaklatással szemben aszimmetrikus módon csak a nőket védi. Programjuk lényege, hogy elvessék azokat a jogszabályokat, melyek a férfit állítják célkeresztbe.
Az indiai mozgalom ismert a kisszámú, de lármás, kitűnő női aktivistáiról. Az indiai kultúra nőkhöz való viszonya összetett. A hindu női istennőket imádják és bálványozzák, és a gyengébb nem hagyományosan a „tisztaság szimbólumaként” van jelen a társadalomban. Ugyanakkor a kutatások arra mutatnak rá, hogy évről évre egyre gyakrabban válnak szexuális zaklatás és családon belüli erőszak áldozatává. A legfrissebb hivatalos kimutatás alapján a nők ellen elkövetett bűncselekmények száma – beleértve az erőszakot és „a férj és a rokonok általi kínzást” – 2009 és 2013 között folyamatosan nőtt. Több mint 300 ezer hasonló bűncselekményt jelentettek be 2013-ban, amely az előző évhez képest 26%-os növekedést mutat. Kavita Krishnan, az All India Progressive Women’ Association titkára azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a valós adatok ennél sokkal nagyobbak tekintve, hogy számos esetet nem jelentenek be.
A 498A jogszabály
A jogszabály, amely a férfi jogi mozgalom elindulásához vezetett, az Indiai Büntetőtörvénykönyv 498A szakaszában található; 1983-ban vezették be, hogy megvédjék a házas nőket férjük és rokonaik kegyetlenségétől. A „kegyetlenség” kifejezés fizikai és mentális szinten is értendő, amellyel a nőt hozomány fizetésére kényszerítik. Több száz éves indiai szokás, hogy a házasságkötés feltételeként a menyasszony és a szülei földet vagy más vagyontárgyakat ajándékoztak a vőlegény családjának. A hozományfizetést 1961-ben tiltották be, de a gyakorlatban országszerte máig alkalmazzák.
Az MRA szerint a nők a 498A-t „pénzkierőszakoló eszközként” használják a férjükkel szemben, a zsarolással egyúttal kiléphetnek egy feszültségtől teljes házasságból. Állításuk szerint hamis, zaklatásra utaló panaszokat tesznek, és bírói úton nagy összegeket követelnek. Férjeik, akik el akarják kerülni a kellemetlenségeket és az elhúzódó, nyilvános megalázástatást, gyakran eleget tesznek feleségük kérésének. A férfiellenes környezet azt eredményezte, hogy egyre több férfi és férj követ el öngyilkosságot.
Az indiai bíróságok helyt adtak a gyanúnak, felszólították a rendőrséget, hogy alapos nyomozás nélkül ne tartóztassák le női vádra annak férjét és utóbbi rokonait. 2005-ben az indiai Legfelső Bíróság „legális terrorizmusnak” titulálta a 498A-val való visszaélést.
A jogi reformokon dolgozó Indiai Jogi Bizottság 2012-es jelentése alapján nincs megbízható adat, amely leleplezhetné a 498A szakasszal kapcsolatos túlkapásokat vagy visszaéléseket.
#DontMancriminate
A figyelem hamar az MRA mozgalomra terelődött Indiában, miután a szervezet elindította a #DontMancriminate kampányt a Maggcom (indiai online magazin) közreműködésével. Utóbbi már eltávolította azt a weboldaláról, mert „manizmussal” (körülbelül: férfizmus – a szerk.) vádolták. A megmozdulás célja azt volt, hogy „emlékeztessen minket az elfelejtett nemre”, és egy társadalomnak címezték, amely „kezdi elfelejteni a férfiak küzdelmeit”.
A kampány nagy vitát váltott ki az indiai Twitteren, amelyre ezt követően számos nemzetközi hírportál, így a BuzzFeed, a Mashable és a Daily Mail is reagált.
A feministák kételkednek abban, hogy az MRA képes lenne gyorsan felhívni magára a figyelmet; ám ez most különösen sürgőssé vált, hiszen a mozgalom következő lépéseként Nemzeti Bizottság a Férfiakért létrehozását fogják kérvényezni – mivel Nemzeti Bizottság a Nőkért már létezik – és felkészülnek a törvényjavaslat elleni harcra, amely kriminalizálja a házastársi erőszakot.
