„Egy gazdaság annyira működik jól, amennyire az adott társadalom ért hozzá”

A vállalatokat és alapítványokat tömörítő Magyar Adományozói Fórum a társadalmi felelősségvállalás jegyében arra törekszik, hogy „egyre többen, egyre többet és egyre hatékonyabb módon támogassák a társadalmi ügyeket és a non-profit szervezeteket, azaz egyre hatékonyabb módon fektessenek be a társadalomba”. Hajna Csongorral, a szervezet alelnökével a Fórum tevékenységéről, a magyar adományozói morálról és a gazdasági nevelés fontosságáról beszélgettünk.

A Magyar Adományozói Fórum honlapján olvasható a szervezet küldetése. Milyen tevékenységeket végeznek céljaik megvalósításához?

Az Adományozói Fórum egy szakmai szervezet, amely a társadalmi befektetésekhez értő vállalatokat és civil szervezeteket tömörít. Egy vállalat az alaptevékenysége mellett sokszor szeretne hozzájárulni a társadalom sikeresebbé és prosperálóbbá válásához, ezért forrásokat fordít erre – szűkebb környezetében, vagy akár országos szinten bizonyos jó ügyek mellé áll. Nem csak reputációja miatt teszi ezt, hanem azért is, mert a környezet befolyásolásán keresztül időnként mindez akár az üzleti tevékenységére is pozitívan hathat.

A társadalmi befektetésekhez jól értő, ezeket jól működtető vállalatok és civil szervezetek szakemberei gyűlnek össze rendszeresen az Adományozói Fórum égisze alatt, ami így egyfajta ismeretmegosztó központként működik. Emellett kommunikációval is próbálunk segíteni e szemléletmód elterjesztésében, illetve kutatásokat végzünk annak felmérésére, hogy mely területeken érdemes befektetnünk.

A civil szervezetek és a vállalatok együttműködésének legegyszerűbb formája az úgynevezett IMPAKT munkacsoport, amelyik nevéből adódóan is arra koncentrál, hogy olyan gyakorlatokat találjon vállalatoknál, melyeken látszik, hogy egy társadalmi befektetési program jó eredményeket ér el. Egy-egy ilyen ülésen – ahol időnként az ország GDP-jének felét képviselő cég ül az asztal körül – megosztjuk egymással a tapasztalatainkat. Szintén kidolgoztunk egy minősítési rendszert, ami a vállalatok társadalmi befektetési programját értékeli és tanúsítja: ez a Felelős Adományozó védjegy, melyet évente néhány vállalat kap meg, és ezt követően két évig használhatja.

Kik alapították a Fórumot?

A rendszerváltás után a hazai civil társadalom felépítésében segédkező – főként amerikai – alapítványok: ilyen a Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány, a United Way Magyarország (ami Amerika talán legnagyobb adománygyűjtő és -osztó szervezete), illetve a Soros Alapítvány. Ez hőskornak számított abból a szempontból, hogy a rendszerváltás előtt „civil” szervezet maximum az úttörő mozgalom lehetett, az is voltaképpen csak névleg – sikerült kiölni a társadalomból azt a képességet, hogy az emberek közösségként tekintsenek egymásra, így a civil társadalmat az alapokról kellett újjáépíteni.

Az Adományozói Fórum eredetileg azért jött létre, hogy a nagy adományosztó szervezetek egyfajta érdekvédelmi és tudásmegosztó központba szerveződjenek. Több olyan fontos probléma merült fel – mint a civil törvény vagy az adóegyszázalék kérdése – melynek kapcsán a szervezetek képviselői összeültek, és szakmai programokat hoztak létre a kormányzat számára. Kevesen tudják, például, hogy a United Way Magyarország volt az egyik olyan szervezet, amelyik kiharcolta az adóegyszázalék lehetőségét.

Ez a helyzet megváltozott, amikor ezek az adományosztó szervezetek azt látták, hogy Magyarországon épül a demokrácia, viszont a térség többi országa még nem feltétlenül tart itt. Elkezdtek hát kelet felé mozdulni – ami azt is jelentette, hogy a magyar szervezetek támogatására fordított források elapadtak. Ez arra kényszerítette az alapítványokat, hogy más lehetőségek után nézzenek: ezek voltak a vállalatok. Számukra jól jött a civil szervezetek szakértelme – hogyan kell pályáztatni, hogyan kell felépíteni egy társadalmi befektetésprogramot –, és hozzá tudtak járulni az alapítványok fenntartható működéséhez.

Milyen feladatkört lát el az Adományozói Fórum alelnökeként?

Egy elnökségi tagnak két fő feladata van. Az egyik az ügyvezető asszisztálása a szervezet fenntarthatóságának biztosításában. Stratégiát dolgozunk ki arra nézve, hogy milyen módon tud bevételre szert tenni az Adományozói Fórum – úgy, hogy az közel maradjon az eredeti küldetéséhez: itt főként szolgáltatásokra érdemes gondolni.

Amennyiben egy vállalat egy jó társadalmi befektetési stratégiát, egy pályáztatási folyamatot, vagy akármilyen elemzést igényel a témában, akkor az Adományozói Fórum szakértőket tud mozgósítani, amiért – szolgáltatásról lévén szó – a vállalat fizet. Ezen kívül a tagvállalatok díjat, amiért cserébe részt vehetnek a szakmai üléseken. A bevételszerzés egy másik módja a szakmai rendezvények szervezése – ezek során hasonló témákat járunk körül szélesebb plénum előtt, mint a kis munkacsoportokban. Minden évben megrendezünk egy nagy, százötven fős szakmai rendezvényt: ilyenkor az Adományozói Fórum díjazza a szakértők által méltónak talált vállalatokat.

Másik feladatunk az elnökségben az, hogy kapcsolatokat szerezve segítsük a szervezetet: próbálunk más vállalatokat, támogatókat is bevonni a folyamatba. Ezek mellett segítjük a Fórum kommunikációját, döntéseket hozunk, illetve elfogadjuk a költségvetést. Ötletekkel állunk elő, az indítandó projektekkel kapcsolatban, valamint segítünk a szakmai munkacsoportok működtetésében is.

Mi a különbség a partnerek és a tagok státusza között?

Ha leegyszerűsítem, akkor az, hogy fizet-e rendesen tagdíjat. Ez a döntés a vállalat részéről arról szól, hogy – általában kapacitási szempontokat mérlegelve – milyen mértékben szeretne belefolyni az itt végzett munkába. Vannak olyan cégek, amelyek erős társadalmi befektetésprogramot működtetnek, de olyanok is, akik csak tanulni szeretnének erről a területről. A társadalmi befektetés és felelősségvállalás egyébként szinte az egyetlen olyan terület, ahol akár a versenytársak is hajlandóak egymással együttműködni, ami szerintem egy nagyon szép, hasznos és előremutató dolog.

Mennyire jelenik meg a vállalatok kommunikációjában az Adományozói Fórummal folytatott együttműködésük?

A Fórum aktívan tájékoztat a díjak odaítéléséről, illetve a közösségi média is egyre fajsúlyosabb szereplő kommunikációnkban – a különböző Facebook-megosztásokon keresztül nagyon sok emberhez jut el mindez. Van olyan vállalat is, aki a céges levelezésében az automatikus aláírásban használja a Felelős Adományozói védjegyet tanúsító „plecsnit” is.

Hogyan értékelné a magyar vállalatok adományozói kedvét a külföldiekkel összehasonlítva?

Azt gondolom, most már sok szempontból elértük a környező, vagy akár a nyugat-európai országok szintjét. Az angoloknál nagyon erős ennek a kultúrája, viszont tapasztalataim szerint a saját helyismeretünkkel felhoztuk magunkat egy olyan szintre, hogy néha már ők is tőlünk akarnak tanulni.

Fő projektje a gazdasági nevelés. Mit jelent pontosan ez kifejezés?

Alelnöki pozícióm mellett a Provident Pénzügyi Zrt.-nél dolgozom, ahol a fenntarthatósági program vezetője vagyok. 2008-ban indítottuk el a Családi Kasszasikerek programot. Korábban is volt egy társadalmi felelősségvállalás programja a vállalatnak, kezdetben csupán egy elkülönített költségvetés formájában. Amikor az embernek még nincs stratégiája, elkezd kórházaknak műszereket adományozni, vagy rászorulókon segíteni – később azonban rájöttünk, hogy sokkal szakszerűbb, ha olyan területen segítenénk, amihez mi magunk is értünk.

Innen jött az a gondolat, hogy segítsünk az embereknek megérteni a pénzügyek működését. Rádöbbentünk arra, hogy jelenleg ez az egyik legégetőbb és leginkább megoldásra váró társadalmi probléma, hiszen egy gazdaság annyira működik jól, amennyire az adott társadalom ért hozzá. Amikor az ember megszületik, lesz egy babakötvénye, halála után pedig el kell temetni valamiből – a két esemény között szinte minden egyes nap gazdasági jellegű döntéseket kell hozni. Arra jöttünk rá, hogy erre nem készítjük fel az embereket – aztán meg csodálkozunk, hogy problémák vannak a nemzetgazdaságban.

Azt gondolom, ennek kijavítása akár kétszámjegyű növekedést is jelenthetne a GDP-nk szempontjából. Az ország földrajzi adottságait nézve nem vagyunk rosszabb helyzetben, mint mondjuk Svájc vagy Svédország. Főként az határozza meg egy ország gazdasági sikerét, hogy mi van az emberek fejében.

Első komolyabb szakmai partnerünk a Corvinus Egyetem volt, akikkel közösen dolgoztuk ki a Családi Kasszasikerek program első tananyagát, ami főleg a háztartásgazdálkodásra fókuszált – bevétel, kiadás, egyensúly, ilyen alapvetések. A második, szintén nagyon segítőkész és hozzáértő szakmai partnerünk a Magyar Nemzeti Bank, a Bankszövetség, az Állami Számvevőszék és hasonló szervezetek által fenntartott Pénziránytű Alapítvány lett, akik ugyanazzal a problémával küzdöttek, mint mi – és sok más ezzel a területtel foglalkozó szervezet –: bár a probléma nagy hatással van a gazdaságra, végesek a forrásaink.

Mennyire tekinthető együttműködőnek a kormányzat a gazdasági nevelés tekintetében?

Több döntéshozónál is jártunk ezzel kapcsolatban, viszont azt éreztük, hogy egy bizonyos ponton túl nagyon nehéz hatnunk rájuk. Egy politikusnak nem fűződik rövid távú érdeke ehhez a területhez – és tisztelet a kivételnek, de többnyire csupán négy éves ciklusokban gondolkodnak. Ennek oka egyébként szintén a gazdasági nevelés: amíg nem tud egy tudatos szavazóbázisra támaszkodni egy döntéshozó, addig muszáj mindent leegyszerűsítenie. A gazdaság azonban nem egyszerű.

Sokáig azt láttuk tehát, hogy még nem érett meg a helyzet arra, hogy a politikai döntéshozók igazán komolyan foglalkozzanak mindezzel – miközben tudtuk, hogy összes nagy problémájuknak ez az egyik gyökere. Nem termel jól a gazdaság, ha az állampolgár nem tudja, hogyan illeszkedjen be a munkaerőpiacra. Nincs annyi kis- és középvállalkozás, amennyi egészséges lenne egy gazdaság számára. Ha nem termelnek a vállalkozások, kevés az adóbevétel, összedől az egészségügy és az oktatás, a fiatalok kivándorolnak. Ebből a spirálból csak úgy lehet kitörni, ha megtanítjuk az embereknek, hogyan kell itt Magyarországon megteremteni magunknak a jó életminőséget – ehhez viszont először a döntéshozókat is edukálni kell.

Másfél évvel ezelőtt egy találkozó keretében a Nemzetgazdasági Minisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma összetrombitálta azokat az embereket, akik ehhez a területhez értenek. Ezt egy előadásomban ahhoz hasonlítottam, mint amikor várostrom közben a faltörő kos előtt hirtelen kitárul a kapu, és egy üdvözlő tömeg szórja rá a virágokat, majd betessékelik a főtérre és elhalmozzák ajándékokkal – ilyen élmény volt ez azoknak a szakembereknek, akik már évek óta próbáltak ezzel a területtel valamit kezdeni.

Azt gondolom, hogy minden egyes erre fordított forint többszörösen meg fog térülni. Ki kell dolgozni egy jó tananyagot, a pedagógusoknak el kell sajátítaniuk a tudást (elvégre ők is egy tudáshiányos rendszerben szocializálódtak), és lehetőséget kell nekik adni, hogy azt átadják diákjaiknak.

Igyekeztünk a saját erőforrásainkat is mozgósítani: kidolgoztuk a második Családi Kasszasikerek program tananyagát. Ez egy olyan munkafüzet, amiben négy fő témakört dolgozunk fel szerepjáték formájában. Az első témakör az első tananyagból átmentett háztartásgazdálkodás. Ezek után foglalkozunk a munkaerőpiaccal, hogy az iskolából kilépő fiatal tudja, hogyan kell önéletrajzot írni, hogyan kell viselkedni egy állásinterjún, sőt, azt is, hogyan kell tudatosan készülni egy karrierre.

A harmadik témakör az alapvető vállalkozói ismeretek – kézzelfogható példákon keresztül, mint például egy iskolai büfé üzemeltetése. A negyedik terület a felelős állampolgár gazdasági szerepei: szó esik a transzparenciáról, anti-korrupcióról, önkéntességről. Ebben a modulban az utolsó feladat az – és a szívemhez talán ez a feladat áll a legközelebb –, hogy értelmezzem egy fiktív politikai párt gazdasági programját. A bevétel és kiadás egyensúlyától indulunk, majd a képzés végén egy tudatos és felelős állampolgár lép ki az ajtón.

Ez most a Provident története volt, de vannak más vállalatok is, amelyek hasonló erőfeszítéseket tesznek: ezeket tereltük össze a Magyar Adományozói Fórum gazdasági nevelés munkacsoportjában. Ezt a munkacsoportot képviselve jártunk többször a Nemzetgazdasági Minisztérium, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma által indított szakmai egyeztetéseken, amelynek Ifjúsági Szakmai Egyeztető Fórum a neve.

A közoktatás gyökeres átalakítását tartaná megoldásnak?

Nem lennék teljesen igazságos, ha mindezt kizárólag a közoktatáson kérném számon, elvégre a családon is nagyon sok múlik. Gondoljunk bele: egy generáció számára teljesen kimaradt ez az ismeretanyag. Egy ilyen környezetben egyszerűen hosszú idő kell ahhoz, hogy magára találjon egy olyan réteg, amelyik ezt már szervesen tudja a következő generációnak továbbadni – tény, ezért van nagy szerepe a folyamatban a közoktatásnak.

Van egyéb kézzelfogható eredménye a döntéshozókkal való egyeztetéseknek, esetleg a törvényhozás szintjén?

Nyilván először kicsiben érdemes elkezdeni: nem számítok arra, hogy hirtelen törvényt hoznak minderről. Az biztos, hogy a Nemzeti Alaptanterv újragondolásakor létrehoztak egy gazdasági és pénzügyi alapismeretek blokkot, önálló területként szerepeltették, nem csupán más tantárgyakba ágyazva. Lehetővé tették azt is, hogy – közismereti tárgyként – választható legyen az iskolák számára, a tíz százaléknyi szabadon felhasználható órakeret terhére.