Cristina Fernández de Kirchner azon kevesek közé tartozik, akik közös fotót készítettek Fidel Castroval, Ferenc pápával és Madonnával is. Egyesek korunk Evitáját látják benne, míg mások csak egy korrupt politikust. Százezrek tüntettek ellene, mégis mindkét alkalommal már az első fordulóban elnökké választották. Hazájában az első megválasztott és újraválasztott női államfő, de kritikusai szerint csak férjének bábja volt. Az október 25-én leköszönő elnök asszony ellentmondásos kormányzása és személyisége valószínűleg még hosszú éveken át politikai viták táptalajaként fog szolgálni az argentin közéletben.
Cristina Fernández de Kirchner 1953-ben született Buenos Aires egyik külvárosában. A hetvenes években jogásznak tanult a la platai egyetemen és itt ismerkedett meg később elnökké választott férjével, Néstor Kirchnerrel. Mindketten a peronista mozgalommal szimpatizáltak – ez egy nehezen definiálható politikai áramlat, melyet Juan Domingo Perón az 1940-es években hirdetett meg. A sokszor harmadik utasnak titulált populista irányzat a kapitalizmussal és a szocializmussal is szembehelyezkedve egy újimport-helyettesítő, antiimperialista, nacionalista utat jelölt ki. Bár kulcsfigurája maga Perón volt, időnként felbukkantak vele szemben álló „peronista” csoportok is. Halála után a helyzet tovább bonyolódott: több, egymással sokszor komolyan rivalizáló platform is az egykori elnök ideológiai örököseként határozták meg magát. Jelenleg a Juszticialista Párt a legnagyobb, magát peronistának nevező formáció.
Cristina karrierje 1989-ben kezdődött, mikor a santa cruzi tartományi törvényhozó testület tagjává választották, később pedig a tartományi szenátus, majd a nemzetgyűlés alsóházának tagja lett. 2003-ban teljes erőbedobással kampányolt férje mellett, de együtt nem jelentek meg a nyilvánosság előtt. A győzelem után aktív szerepet vállalt first lady-ként, az országot járva heves szónoklatokkal érvelt férje politikája mellett. Stílusa és megjelenése miatt sokakat Juan Perón feleségére, a bálványozott Evitára emlékeztetett, de ő ezt az összehasonlítást mindvégig következetesen elutasította. Ketten együtt dolgozták ki a „K-narratívaként” emlegetett világnézetet, melyben ők egy forradalom vezetőiként tetszelegnek. A politikai közéleti szereplőket nemes egyszerűséggel „jó” és „rossz” táborra osztották: természetesen az argentin kormány és nép tartozik a jó táborhoz, a rosszhoz pedig a kormányzat minden aktuális vélt vagy valós ellenfele.
Férje kormányzása után, 2007-ben a Juszticialista Párt és a Győzelmi Front színeiben már Cristina mérettette meg magát. Már a kampányidőszakban botrányba keveredett, ugyanis felmerült a gyanú, hogy Hugo Chávez venezuelai elnöktől illegális úton kapott pénzt kampányának finanszírozására – ezeket a vádakat mindmáig nem sikerült bizonyítani. Az első fordulóban megszerezte a szavazatok 45 százalékát, így a második forduló megtartása nélkül elnökké vált. Főként a vidéki szegények és a külvárosi munkások körében volt népszerű, 2008 márciusában azonban törvényterveztet nyújtott be, melyben az egyik legfontosabb exportcikk, a szójabab kiviteli vámját kívánta 35%-ról 45%-ra emelni. A mezőgazdaságból élők becsapva érezték magukat, hatalmas tüntetéseket szerveztek országszerte, és az elnök asszony kezdeti 57%-os támogatottsága 23%-ra zuhant. A tervezetet a törvényhozás nem hagyta jóvá, és nem sokkal népszerűsége újra emelkedni kezdett. Ellenzéki politikusok szerint a helyzet kezelése közben tanúsított rugalmatlansága és önfejűsége arra utalt, hogy a dolgokat továbbra is férje irányítja a háttérből. Első kabinetével új jóléti programokat indított, melyekkel sikeresen csökkentette a szegénységben élők számát és növelte az oktatásban részesülők arányát.
2009-ben tört ki az első igazán nagy korrupciós botrány, mikor kiderült, hogy a házaspár vagyona Néstor 2003-as hatalomra kerülése óta majdnem hétszeresére nőtt: bevallásukban egy 1,8 négyzetkilométeres telek valamint két hotel is szerepelt. Az elnök asszony állítása szerint anyagi gyarapodásukhoz nagyban hozzájárult sikeres ügyvédi irodájuk. Az ez évben tartott választásokat a Győzelmi Front megnyerte ugyan, de elvesztette alkotmányozó többségét.
Férje, Néstor Kirchner 2010-ben szívrohamban elhunyt, ezután Cristina három évig és egy hónapig özvegyi ruhában jelent meg a nyilvánosság előtt. A hitvesét gyászoló, de a nemzet szolgálatában még ekkor is keményen dolgozó államfő képe nagy népszerűségnek örvendett, elsősorban a női szavazók körében. A megjelenésére mindig nagy hangsúlyt fektet, kizárólag sminkben és elegánsan felöltözve látható, kritikusai szerint vagyonokat költ ruhákra és cipőkre. Egy 2011-es párizsi látogatása során Sarkozy elnökkel folytatott egyeztetése után bevásárló útra indult, ahonnan húsz pár Louboutin cipővel tért vissza – áruk páronként 5500 amerikai dollár körül mozog.
A 2011-es választásokon az ellenzéki szavazatok megoszlottak a sok jelölt között, valamint a gazdasági növekedés feledtette az emberekkel a korrupciós vádakat és a barátok-rokonok pozícióba emelését, így a szavazatok 54%-ának megszerzésével elsöprő győzelmet aratott és újra a második forduló megtartása nélkül válhatott államfővé. Győzelmi beszédében sikerét a „szeretet diadalának” nevezte, azonban második ciklusában sem kerülték el a botrányok. 2012-ben kiderült, hogy elítélteket engedtek ki a börtönökből annak érdekében, hogy a kormányt támogató tüntetéseken vegyenek részt. Ez, valamint a La Cámpora nevű kirchnerista-peronista ifjúsági szervezet közép- és általános iskolákban való megjelenése, továbbá paramilitáns csoportok létrehozása és támogatása óriási sajtóvisszhangot keltett, és az elnök asszony ellen.
Ugyan ebben az évben bejelentette a spanyol Repsol tulajdonában lévő, 1993-ban egy korábbi peronista kormányzat által privatizált YPF olajtársaság újraállamosítását, melynek keretében a részvények 51%-a került Argentína tulajdonába. Ezt a lépést a spanyol kormány élesen kritizálta és a két ország közötti viszony megromlásához vezetett. Ez azonban csak egy volt a Kirchner-éra külpolitikai malőrjei közül: 2011-ben az argentin hatóságok lefoglaltak egy amerikai katonai repülőt, mellyel állításuk szerint az Egyesült Államok kormánya fegyvereket és kábítószereket csempészett az országba, később ezt a gyanút nem tudták igazolni. 2010-ben Christina egy kínai látogatása során egy tweet-jében vendéglátói akcentusát parodizálta, melyért egy későbbi bejegyzésben elnézést kért. 2015-ben az Egyesült Királysággal való viszony került mélypontra, mikor az argentin állam pert indított a Falkland-szigeteken fúrásokat végző brit olajtársaságok ellen, arra hivatkozva, hogy a spanyolul Las Malvinas-ként ismert szigetcsoport argentin felségterület. Többször is nyilatkozott arról, hogy szerinte az Egyesült Államok ést az Iszlám Állam az ő meggyilkolására konspirál, a nemzetközi pénzügyi alapokat pedig gazdasági terroristának minősítette.
A 2013-as parlamenti választások előtt az elnök asszonyt támogató szövetségnek, a Győzelmi Frontnak politikusai azzal a tervvel álltak elő, hogy ha a választásokon alkotmányozó többséget szereznek, akkor az alaptörvény módosításával lehetővé teszik harmadszori indulását is. A terv meghiúsult, ugyanis a Győzelmi Front megnyerte a választásokat, de alkotmányozó többséget nem szerzett. A tervezet viszont nagy vitákat váltott ki párton belül, melyek végül ahhoz vezettek, hogy Sergio Massa korábbi kabinetfőnök, egyben Tigre város polgármestere kilépett a Győzelmi Frontból és megalapította saját, Megújulási Front névre keresztelt peronista szövetségét, ami az idei választásokon a Győzelmi Front egyik legfőbb kihívójának számít.
2013 márciusában, Ferenc pápa megválasztását követően Rómába sietett gratulálni a frissen megválasztott egyházfőnek. Az udvarias formaságok mögött viszont komoly konfliktusok húzódtak: a pápasága előtt Buenos Aires-i bíborosként tevékenykedő Ferenc a 2008-as tüntetések során keményen bírálta a kormányt. Az elnök asszony azzal vádolta a bíborost, hogy az 1970-es években a katonai diktatúra időszakában a juntát segített. Viszonyukat tovább rontotta, hogy 2010-ben, Latin-Amerikában elsőként Argentína legalizálta az azonos neműek házasságát. Ugyan ezen év áprilisában a la plata-i árvizek hetven ember életet követelték. Mauricio Marci polgármester a kormányt nevezte felelősnek a tragédiáért, ugyanis szerinte nem engedték az önkormányzatoknak, hogy hitelt vegyenek fel, így nem tudtak árvízvédelemre pénzt fordítani.
A gazdaság mélyrepülése rányomta bélyegét a 2014-es évre. Pedagógusok és szakszervezeti tagok tüntettek országszerte, és a gondokat csak ideiglenesen tudták orvosolni az alapkamat növelésével. Az évfolyamán felmerült az a gyanú is, hogy a Kirchner család tulajdonában lévő, szállodaiparban tevékenykedő Hotesur vállalatot igazából csak pénzmosás céljából tartják fent.
Sok kritika érte Kirchnert a médiával való viszonya miatt. Az argentin sajtó körülbelül 80%-a az elnök asszony direkt vagy indirekt irányítása alatt áll. Az állami médiumokat lényegében propagandacsatornákká alakította, melyek segítségével személyi kultuszt alakított ki saját maga és férje körül. Az argentin törvények lehetővé teszik az államfőnek, hogy a televízióadásokat megszakítva sürgősségi bejelentéseket tegyenek: 2014-ben arról beszélt, hogy ezt a lehetőséget kihasználva, mindennap fog a lakossághoz szólni. Állítása szerint nem létezik független média, ugyanis minden újságíró valakinek az érdekében tevékenykedik. Nagyon aktív a közösségi médiában, Twitterjét több mint négy millióan követik, Facebookján pedig naponta több bejegyzést is közzé tesz.
Argentínában vasárnap véget ér a Kirchner-éra. Cristina második mandátumának betöltése után az argentin alkotmány értelmében nem indulhat újra. A közvélemény kutatók mérései szerint a legesélyesebb az elnök asszony és a Győzelmi Front által is támogatott Daniel Scioli. Kérdéses, hogy az új elnök folytatni fogja-e a kirchneri utat, és mit tud kezdeni elődjének kétes örökségével – többek között a nemzetközi elszigeteltséggel, valamint a száguldó, 40%-os inflációval és a burjánzó korrupcióval.
