Az amerikai előválasztás eddigi legérdekesebb figurája most először ütközött érdemi ellenállásba versenytársai részéről. A 69 éves, milliárdos üzletember politikai tapasztalat és szakmai háttér nélkül, kívülállóságára és függetlenségére, valamint bombasztikus megnyilvánulásaira alapozva próbálja megszerezni az elnökjelöltséget. Nem ő az egyetlen a mezőnyből, aki a „washingtoni elit” elleni kirohanásokra alapozva próbál szavazatokra szert tenni – érdemes azonban megjegyezni, hogy a korábbi hasonló próbálkozások előbb-utóbb rendre kudarcot vallottak.
Sok dudás két csárdában
Az előválasztási folyamat második republikánus tévévitáját a CNN rendezte: tizenegy jelöltet zsúfoltak be a Ronald Reagan Elnöki Könyvtárba főműsoridőben, előtte pedig négy másik, a közvélemény-kutatásokban rosszabbul teljesítő kandidátus kapott esélyt arra, hogy megmutassa magát. Az elnökjelöltek nagy száma miatt ők is korlátozták a „nagyszínpadon” szereplő jelöltek számát: míg az első vitát rendező Fox News a tíz legtámogatottabbnak biztosított csupán helyet a főműsoridőben közvetített vitában, a CNN esetében egy késői szabálymódosítás miatt tizenegyen kaptak lehetőséget ugyanerre – ezt leszámítva azonban nem volt nagy különbség a két formátum között.
A „futottak még”-dispután az első alkalommal kiemelkedően jól szerepelt Carly Fiorina, a Hewlett-Packard volt elnök-vezérigazgatója (és nem mellékesen a republikánusok egyetlen női jelöltje), aki ennek köszönhetően most már a főműsoridős vitában kapott helyet – a szakértők véleménye szerint a tegnapi műsor egyik nyertesének is tekinthető. Míg az első undercard megmérettetésen heten vettek részt, a CNN másodlagos vitáján már csak négyen: Rick Perry texasi kormányzó visszalépett, Fiorina felfelé bukott, Jim Gilmore volt virginiai kormányzó pedig nem kapott meghívást, mivel nem sikerült egy százaléknyi támogatást sem felmutatnia a közvélemény-kutatásokban. Ő Twitteren próbálta élőben beszúrni gondolatait a diskurzusba, nem túl nagy sikerrel.
A média szinte egyöntetű álláspontja szerint a négyszemélyes vitán egyértelműen Lindsey Graham dél-karolinai szenátor tette a legjobb benyomást. „Többet fogunk inni” – így válaszolt a kérdésre, miszerint mi lenne az első cselekedete, ha elnökké választanánk, Reaganre és a pártok közti kooperációra utalva. Bár sikeresen felülemelkedett az első vitában nyújtott aggasztó teljesítményén, kérdéses, hogy most már nem késő-e a kevésbé nézett megmérettetésen nyújtott jó teljesítménnyel blazírozni a növekedő népszerűségre.
A főműsoridőben rendezett tizenegy személyes vita legnagyobb kérdése az volt, hogy versenytársai képesek lesznek-e visszafogni Donald Trumpot, aki az elmúlt hónapokban teljes sikerrel tematizálta a közvéleményt és a republikánus politikai életet. Az eddig érinthetetlennek tűnő mogul nem teljesített jól a vitában, kül- és egyéb szakpolitikai kérdések terén látványosan tájékozatlannak bizonyult. „A diskurzus már nem Trumpról szól” – írta a Politico. Riválisai felkészületlensége mellett korábbi üzleti ügyeivel is igyekezték sarokba szorítani a milliárdost, aki messze a legtöbbet beszélt a vita során. Ismét az előválasztási versenyhelyzetben természetes „támadd az éllovast”-dinamika került előtérbe.
A maratoni három órás vitát többen kritizálták a kaotikus moderálás és a rendkívül hosszú terjedelem miatt. Trump már a kezdés előtt kifejezte ellenérzését a formátummal kapcsolatban. A szabadon csapongó diskurzus miatt sok politikai kérdés aránytalanul kevés időt kapott. A CNN részéről elégeddet voltak – nem meglepő, hiszen a szokásos reklámárak negyvenszeresét tudták elkérni a vitána köszönhetően.
A kívülállók hajnala?
A mostani előválasztási folyamat egyik legérdekesebb része a politikai tapasztalattal nem rendelkező jelöltek magas támogatottsága – Trump, Ben Carson volt sebész és most már Carly Fiorina együtt a szavazatok több, mint felét tudhatják magukénak. Fontos azonban látni, hogy ez a jelenség egyáltalán nem megy újdonságszámba: négy évvel korábban Herman Cain üzletember vezette nyáron magasan a közvélemény-kutatásokat, később azonban paródiába illően felkészületlen megnyilvánulásai és szexuális zaklatással kapcsolatos botrányai miatt nem sokkal később távozott a versenyből – amikor is köszönőbeszédében a Pokémon-mozifilmből idézett támogatóinak.
A nyári uborkaszezon során egyébként is jobb esélyekkel ragadják meg a média képzeletét az izgalmas, hétköznapitól eltérő jelöltek, a hosszas előválasztási folyamat előrehaladtával azonban ez általában kevésnek bizonyul. Alig pár napja a CNN adásában egészen egyszerűen elkapcsoltak Donald Trump külpolitikai bejelentéseket ígérő beszédjéről, bejelentve, hogy konkrétumok elhangzásáig nem fognak visszakapcsolni rá. Konkrétumok a későbbiekben sem hangzottak el.
A harcos attitűd konkrétumok helyett már most is kezd kevésnek bizonyulni. Trump kétszámjegyű előnye alig négy százalékra olvadt egy CBS News/New York Times-felmérés szerint – más kérdés, hogy a második helyen továbbra is Ben Carson áll: szintén egy politikai háttér és tapasztalat nélküli jelölt.
Nem szabad elfelejteni azonban azt sem, hogy az előválasztási procedúra e korai szakaszában nagyon gyorsan tudnak változni a dolgok. Scott Walker wisconsini kormányzó februárban huszonöt százalékkal magasan vezette az iowai közvélemény-kutatásokat, két rossz vitateljesítmény után azonban alig pár százaléknyi támogatója maradt csupán. (Más kérdés, hogy a kampányfinanszírozást alapvetően megváltoztató Citizens United kontra FEC-döntés miatt megfelelő mennyiségű mecénás mellett ettől függetlenül sem kell a jelölteknek feltétlenül bedobniuk a törülközőt.)
A médiaharsonán túl
Érdemes észben tartani azt is, hogy még mindig több mint egy év van hátra az iowai előválasztásokig – és az még mindig csak a procedúra kezdete. Bár a médiában értelemszerűen napról napra igyekeznek minden fejleményt rendkívüli jelentőségűként tálalni, a tény az, hogy a hosszú és komplikált procedúra alapvetően a megszokott, politikusi háttérrel rendelkező jelölteknek kedvez.
https://www.youtube.com/watch?v=D11uQ3l6gMg
Nate Silver statisztikus maximum öt százalékra becsüli annak esélyét, hogy Trump legyen a Republikánus Párt elnökjelöltje – hasonló esélyeket ad Ben Carsonnak is. Az átlagos szavazónak jelen állás szerint hét(!) aspiránsról van pozitív véleménye. Már csak ez is ellehetleníti a megosztó jelöltek esélyét hosszabb távon – arról nem is beszélve, hogy pártjának helyzetét is nehezíti majd demokrata ellenfelével szemben, ha túlzottan szélsőséges pozíciókat vesz fel. A párt moderáltabb tagjai ennek érdekében mindig agresszívan lépnek fel a „kívülálló” jelölttel szemben – nem véletlenül nevezik többen Trump kampányát a GOP „ellenséges felvásárlásának”.
2012-ben Newt Gingrich korai jó szereplését kilencmillió dollárnyi negatív reklámmal hálálták meg. Májusban lépett vissza Mitt Romney javára.
