Európa-szerte Lengyelországban van érvényben a legszigorúbb abortusztörvény, amely értelmében csak három eset fennállásánál végezhető el legálisan a terhességmegszakítás. Ilyen esetnek számít, ha súlyos magzati rendellenesség lép fel, vagy ha a magzat veszélyezteti az anya életét, illetve ha nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében esett teherbe. Ennél már csak Máltán, Írországban és a Vatikánban van szigorúbb rendszer, ahol abszolút abortusztilalom van életben.
A lengyel abortusztörvény rövid története
1932-ben Európán belül első ízben Lengyelországban iktatták törvénykönyvbe azt, hogy az abortusz engedélyezett, amennyiben orvosilag indokolt, vagy a magzat nemi erőszak által fogant meg. A törvény megszületéséig tilos volt a műtét elvégzése az országban. 1956-ban a lengyel parlament legalizálta az abortuszt abban az esetben, ha az anya élete életveszélyben van a terhesség, illetve a szülés alatt.
1993-ig több enyhítő módosítás történt, de jellemzően a térségben a kelet-európai országokéhoz hasonló liberális szabályozás volt jelen. A rendszerváltás után a katolikus egyház nagy szerepet kapott a politikai életben is, ők támogatták ugyanis az ellenzéki pártokat a kommunizmus idején. Részben egyházi nyomásra születhetett meg a szigorú abortusztörvény 1993-ban.
A volt európai szocialista országok közül Lengyelországban szankcionálják azóta a legjobban a művi terhesség megszakításának elvégzését és itt tölt be a legnagyobb szerepet a vallás az emberek életében.
Virágzó abortuszturizmus
Mivel az országban csak szigorú keretek között végezhető el legális úton a terhességmegszakító műtét, a lengyel nők külföldi klinikákra jelentkeznek be az operációra. A felmérések alapján csupán évi ezer abortuszt végeznek el lengyel kórházakban, a terhességmegszakítások száma összességében viszont a 150 ezret is elérheti, amelyeket a lengyel nők más, liberálisabb abortusztörvénnyel rendelkező országokban végeztetnek el.
Az abortuszturizmust érintve nincsenek teljesen pontos statisztikai adatok, de a legnépszerűbb célállomások vélhetően Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság.
A brit abortusz-kampány
Angliában fejezték ki eddig a legmarkánsabban a lengyel nők iránti szolidaritást: 2010-ben egy kampány keretén belül szóróanyagokon keresztül ingyenes műtéteket reklámoztak a lengyel nők számára. Ezzel próbálták bátorítani őket arra, hogy utazzanak Angliába, és vetessék el az ottani klinikákon a magzataikat. Nagy-Britanniában számottevő lengyel populáció él, és számos lengyel nőket védő szervezet is működik.
A SROM nevű feminista mozgalom volt a kampány ötletgazdája és kivitelezője is. Azt remélték, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a szigorú szabályozás nem szorítja vissza a művi terhességmegszakítások számát, csupán kitolja azokat külföldre. A plakátkampány egyébként felkeltette a lengyel ügyészség figyelmét is: szerintük a poszterekkel bűnpártolást követtek el a szervezet tagjai. Kifogásuk az volt, hogy a plakátokkal és szórólapokkal a SROM gyermekeik elvetetésére ösztönzi a nőket. A szervezet szerint azonban ez nem állja meg a helyét: az egyetlen bűncselekmény a plakátok engedély nélküli kiragasztása lenne.
Senki nem tudja ugyanis megmondani, hogy egy nő egy szórólap megtekintése után, vagy annak hatására jelentkezik-e abortuszra. Így nagyon nehéz megítélni a kampány sikerességét is.
Növekvő szigor
A szigorú szabályok nehézségeivel évek óta megküzdő lengyel nőknek 2016-ban egy lehetséges abszolút abortusztilalommal kellett szembenézniük. A Fundacja Pro nevű magzatvédő civil szervezet aláírásokba kezdett egy teljes tiltást támogató törvényjavaslat beterjesztése mellett. A tervezetet a lengyel klérus természetesen melegen támogatta, a parlament pedig hivatalosan is megkezdte a tárgyalásokat az abortusztörvény módosításáról.
A törvényjavaslat támogatásának és tárgyalásra bocsátásának hátterében a kormány és az egyház szoros kapcsolata gyanítható. Tény, hogy Lengyelországban az emberek 89 százaléka vallja magát vallásosnak, ennek ellenére azonban az ilyen szigorú szabályozás nincs összhangban a lengyel nők gondolkodásával – ezt a már említett abortuszok száma is jelzi. Itt inkább egy politikai alku lehet a háttérben, amiről Monika Platek, a Lengyelországi Női Kongresszus elnöke beszélt a Guardiannek adott interjújában.
A katolikus egyház évekig támogatást nyújtott a kommunizmus ideje alatt az ellenzéknek, politikailag még mindig nagy befolyással rendelkeznek Lengyelországban. Platek állítása szerint a kormányon lévő Jog és Igazságosság (PiS) párt a tavaly őszi választások előtt megegyezett az egyházzal, hogy támogatást kap tőle, amennyiben szigorítanak az abortusztörvényen. A konzervatív párt akkor megnyerte a választásokat, és most úgy tűnhet, hogy háláját rója le az egyháznak. Nem számoltak viszont az országszerte és a diaszpórákon belüli lengyel közösségek között kialakuló óriási sztrájkhullám kialakulásával.
Feketében és fehérben
Október 3-án Lengyelországban és Európa-szerte tüntetéseket és demonstrációkat tartottak az abszolút abortusz bevezetése ellen. Ez volt a Fekete Hétfő – reflektálva a szimbólumként funkcionáló ruha színére –, amelyet főként a közösségi oldalakon hirdettek meg. A tiltakozók között nagy számban voltak olyanok, akik nemcsak a törvényjavaslat eltörléséért, hanem a jelenleg érvényben lévő törvény liberalizálása mellett álltak ki és akadtak olyanok is, akik csak a további szigorítások elleni tiltakozás miatt vonultak az utcára. Így egy kifejezetten jelentős polgári mozgalom alakult ki.
A fekete ruhásokkal szemben álltak a fehér ruhába öltözött hívők is, akik teljes abortusztilalmat követeltek. Ők közös déli imádságokon és vallási szertartásokon demonstráltak a magzat életének teljes védelme mellett. A lengyel püspökök fehér ruha viselésére szólították fel a hívőket, és kérték, hogy álljanak ki az anti-abortusz mozgalmak mellett. A média is kivette a szerepét a fehér tiltakozásból: a TV Republika nevű konzervatív hírtelevízió fehér napot hirdetett, a műsorvezetők fehér szalag viselésével fejezték ki álláspontjukat.
A polgári megmozdulás sikerének háttere
Az ominózus hétfőn több civil szervezet tartott workshopot, toborzott embereket a közösségi médiaplatformokon. Rengetegen kaptak felmentést munkahelyükön, vagy az iskolában, akik részt akartak venni a megmozduláson. Több országban, köztük hazánkban is voltak szimpátiatüntetések: a tiltakozások fő szlogenjei például az „én testem, az én döntésem”, vagy „az én testem nem inkubátor” voltak. Ezeket bármelyik másik országban élő nő, vagy szervezet könnyen magáénak tudta érezni.
A lengyel parlament a tüntetések hatására október elején szavazott a szigorításról, és túlnyomó többséggel elutasította a törvényjavaslatot. Lengyelországban ezzel rég nem látott siker született: a polgári megmozdulások és a civil szervezetek protestáló munkája meg tudta akadályozni az abszolút abortusz bevezetését. A mozgalom sikerének a kulcsa az esemény újszerű szerveződésében is rejlik. Az egyik leghíresebb lengyel női aktivista, Agnieszka Graff szerint itt egy olyan tiltakozásról volt szó, amivel minden korosztály azonosulni tudott, és a közösségi médiának hála könnyen és gyorsan tudott terjedni az üzenet. A mozgalom szimbóluma pedig telitalálat: az egyszerű fekete öltözet nem provokál, és nem kelt feltűnést sem, még a konzervatívabban gondolkodó tiltakozó is magáénak tudja érezni, és nyugodt szívvel viselni.
Az új családtámogató rendszer születése
Jaroslaw Kaczynski egy héttel a szavazás után kicsit csalódottan nyilatkozott az eseményekről, és ezzel egyidőben felvetett egy súlyos problémát is.
A kormánypárt elnöke leszögezte, hogy arra törekszik, hogy a magzat akkor is megszülessen, ha súlyos egészségkárosodással, vagy életét elveszítve jön a világra, hogy a keresztény szokásokat betartva nevet kapjon, és el lehessen temetni. A konzervatív politikus bigottnak titulált kijelentései után ismét tüntető mozgalmak szerveződtek. A tiltakozó csoportok egy része Kaczynski lakása elé vonult, a demonstrációhoz pedig ezúttal férfiak is csatlakoztak.
A katolikus vallási rituálék túlzásba vitt védése mellett Kaczynski egy olyan problémát is felvázolt, ami már kevésbé ragadta meg a figyelmet. A kormányfő szerint ugyanis évente ezer körül van azon abortuszok száma, mikor a szülő azért dönt a terhességmegszakítás mellett, mert esélyes, hogy például Down-szindrómás lesz a gyermeke. A leendő anyuka ilyenkor kiszolgáltatottnak érzi magát, és nagy eséllyel gondolhatja azt, hogy nem tud megbirkózni a különlegesebb ellátást igénybe vevő gyermekének felnevelésével.
Kaczynski problémafelvetése pozitív eredményeket hozott. Beata Szydlo miniszterelnök ezután egy új családtámogató programmal állt elő: segélyekkel és tanácsadásokkal támogatnák azokat a szülőket és családokat, akiknek valamilyen testi vagy szellemi fogyatékossággal születik gyermekük. Abban bíznak, hogy így azok az anyukák, akik félnek, hogy nem tudják megteremteni a megfelelő körülményeket gyermeküknek, végül nem fognak azonnal az abortusz mellett dönteni.
A „pro-life” nevű támogatás bevezetésének javaslatát november 7-én fogadta el a parlament, ezentúl 900 euró illeti meg a segély kritériumainak megfelelő családokat.
A lengyel abortuszháború lezáró fejezete még ugyan várat magára, de a mostani polgári megmozdulásokat egyaránt sikerként könyvelhetik el a lengyel polgárok és a civil szervezetek is. A teljes abortusztilalom bevezetésének lehetőségének és az ellene kialakult tiltakozásoknak köszönhetően pedig egy újfajta, különleges családtámogató rendszer születhetett meg.