Glenn Carle, CIA-hoz tartozó vallató szakember 2003-ban egy titkos fogdalétesítménybe látogatott, hogy kikérdezzen egy nemrég elfogott Al-Kaida-gyanúsítottat. A börtön hideg és sötét volt, olyannyira, hogy Carle a saját kezét sem látta. A cellába belépve egy reszkető férfi feküdt egy vékony lepedő alatt, aki lassan felnézett a CIA munkatársára, és csupán egy értelmetlen mondatot tudott a kérdésére felelni. „A férfi egy roncs volt” – nyilatkozta később a Newsweek riportjában.
Az Amerikai Egyesült Államokkal szemben elkövetett 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követően a Bush-kormány fogolytáborokat és olyan megtorló módszereket vezetett be, amelyeket az emberjogi szervezetek alapvetően kérdőjeleznek meg. Carle rabjának szellemi leépülése is ennek a tortúraprogramnak az eredménye, amelyet a CIA 9/11 óta a terrorista gyanús személyekkel szemben rendszeresen alkalmaz. A tortúrasorozat különféle kínzási módszereket foglal magába, mint például az alvásmegvonás, szélsőséges hőmérsékleti körülmények, fullasztás vagy étkezési manipuláció. Mindezek célja, hogy együttműködésre kényszerítsék a vádlottat és értékes információkat csikarjanak ki belőle. Az elmélet azonban, amin ezek a módszerek alapulnak, hibásnak bizonyultak, hisz homályos, olykor hamis információkhoz vezetnek.
Bár kínzási módszerek laborkörülmények között való tesztelése nem engedélyezett, számos tanulmány támasztja alá, hogy a tortúra maga a legkevésbé hatékony módszere az információszerzésnek, hisz ha a fizikai vagy szellemi bántalmazás az agy memóriaközpontját károsítja, akkor azok hamis információt szülnek.
Charles Morgan pszichiáter 2006-ban végzett kísérlete a kínzómódszerek hatékonyságának kérdésével kapcsolatban egyértelmű eredményt mutatott fel. A kísérlet résztvevői különlegesen képzett és motivált katonák voltak. A stresszes és szélsőséges hőmérsékleti körülmények hatására jelentős memóriaromlás tapasztalt a csapat tagjainál. Mindez azt támasztja alá, hogy a fejlett vallatási eszközök hasonló hatást gyakorolnak a terroristagyanús személyekre, akiket ilyen módszerekkel kényszerítenek igazságmondásra.
Ennek ellenére mind a mai napig a fogolytáborokban, köztük a hírhedt Guantánamo táborban is alkalmaznak hasonló kínzó és megtorló technikákat, mint a fullasztás, alvásmegvonás, vagy szexuális megaláztatás.
Fullasztás
A waterboarding, azaz fullasztás módszere a CIA legismertebb kínzási technikája a terroristagyanús személyekkel szemben. A foglyokat lekötözik és arcukat ruharonggyal lefedik, majd fokozatosan vizet engednek az arcukra, amíg a ruha teljesen át nem ázik, és a gyanúsított szája, illetve orrnyílásai teljesen be nem telítődnek, ami végül megakadályozza, hogy lélegezni tudjon. A fulladozó rabról azt feltételezik, hogy beszélni fog annak érdekében, hogy újra levegőhöz jusson.
A módszer hatékonytalanságára részletesebben O’Mara tanulmányai mutattak rá, miszerint a fogolynak ilyen esetben a „búvár reflexei” aktiválódnak. Hideg vízben tehát az agyi aktivitás a memóriáról átkoncentrálódik a túlélési ösztönökre, vagyis a félelem, stressz és fájdalom ideiglenes kezelésére. Az oxigénhiány (hypoxia) ugyanis csorbítja a kognitív készségeket, míg a felhalmozódó szén-dioxid (hypercapnia) félelmet és pánikot ébreszt a kínzott személyben. Ezáltal ilyen helyzetben jelentősen csökken a gondolkodás és az információ-előidézés képessége.
A waterboarding módszere nemcsupán ezen fizikai tényezők miatt hatástalan, hanem szellemi hozadékai miatt is valótlan információkat eredményez. A fullasztás alatt ugyanis a vádlott bármit hajlandó lenne mondani vagy megtenni annak érdekében, hogy leállítsa a kínzási folyamatot – nyilatkozta Malcom Nance, aki egy 2007-ben leállított ellenállási tréning instruktora volt.
Alvásmegvonás
Az alvásmegvonás egy régóta bevett módszer a CIA-nál. Elsősorban arra használják, hogy megtörjék a vádlott ellenállását. Egyszerre csökkenti az ember pszichológiai ellenállását és a test fájdalomtűrő képességét, ezáltal a gyanúsított is könnyebben válik együttműködővé. Azonban ennek a módszernek sok hátulütője is van információszerzés szempontjából. A kognitív teljesítmény – beleértve az emlékek és információk hosszú távú memóriából való előidézését – határozottan gyengül alvásmegvonás következtében. Ezen kívül több tanulmány is kimutatta már, hogy az alváshiány akár hamis memóriaképek, illetve intenzív hallucinációk képződését is elősegíti. Amennyiben a kínzott fél ezekhez az emlékekhez nyúl, azok szintúgy hamis információkat eredményeznek, akárcsak a fullasztás esetében.
Egy. a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben közétett tanulmány az alvásmegvonás hatásait vizsgálja. A kísérletben nyolcvan diák vett részt, akiket két csoportra osztottak: azokra, akiknek engedélyezték az alvást, illetve azokra, akik számára megtiltották. Másnap mindkét csoport tagjai ugyanazt a számítógépes tesztet töltötték ki, amelynek eredményeként az ébren maradottak közül 4,5-szer többen töltötték ki rosszul a feladatokat, mint a kialudt önkéntesek. Ez olyan nagy mértékű arány, amely arra enged következtetni, hogy a terrorista gyanús rabok által tett vallomások nagy része szintén megtévesztő információkon alapszik.
Barack Obama 2009-ben egy rendeletében betiltotta ezeket a kínzási módszereket, amelyek lényegében már korábban is megszűntek. 2014-ben a szenátus egy jelentésében közzétette, hogy ezek a vallatási eszközök több szempontból – köztük a fent említett okokból adódóan is – megbuktak. Egy ellentmondásos függelék azonban részlegesen továbbra is lehetővé tesz kínzási módszereket, mint az izoláció vagy alvásmegvonás, amely során minden 24 órában csupán 4 órát pihenhetnek le a rabok. A kutatók többsége szerint a kínzási módszerek alapvetően károsak, embertelenek és hibás gondolatokra engednek következtetni, ezen nem változtat, semmiféle részleges megoldás.
Lehetőségek
A második világháború során a német Hanns Scharff egy gyökereiben más módszert alkalmazott annak érdekében, hogy elkerülje a hamis, illetve megtévesztő vallomásokat. Módszere nem a tortúrán, hanem a kapcsolatépítésen alapult. A szakember elhitette a foglyokkal, hogy ő az igazság nagy részét már tudja, ahelyett hogy direkt kérdéseket tett volna fel, vagy nyomást gyakorolt volna a részletek kinyeréséért. Egyszerű, hétköznapi diskurzusokba rejtette a kérdéseit és részleteket. Ennek következtében a fogoly hasztalannak tartotta visszatartani az általa birtokolt információkat, s tudatalatt is igazolta vagy tagadta őket.
Nyilvánvalóan a foglyok és kihallgatóik érdeke eltérő annak tekintetében, hogy mire derüljön fény egy vallatás során. Ennek következtében a fent említett módszerek – függetlenül attól, hogy kínozzák vagy sem a foglyokat – egyike sem garantálhatja, hogy a megszerzett információ valós és tényszerű.
