Úgy tűnik, Japánban új szelek fújnak nyár óta. A történelem során először Tokió női kormányzót kapott. A 64 éves Koike Juriko nagy kihívások elé néz, nem csak azért, mert 2020-ban a város lesz az olimpiai játékok házigazdája, hanem azért is, mert tervezett intézkedései a japán társadalom férfidominanciáját célozzák megingatni.

A július 31-én megtartott helyi választások eredményeképpen Japán közigazgatási központja, Tokió prefektúra kormányzói székébe egy nő került. A poszt az ország második legfontosabb politikai szerepkörének számít. Nem kis feladat vár Koikére, ha csak a Tokióra vonatkozó számokat nézzük. A város egymaga több lakost számlál, mint Magyarország, 13,5 millióan lakják. Az egész prefektúra, mely tulajdonképpen Tokió agglomerációs területét foglalja magába, 38 millió lakossal rendelkezik.

Koike új szemléletet hozott magával. Politikai programjának fő elemei az egyenjogúság, az átláthatóság és a környezetvédelem. Célja a nők, az idősek, a gyermekek és a fogyatékkal élők helyzetének javítása, életminőségük jobbá tétele. A közpénzek felhasználásának tisztasága és a zöld megoldások előtérbe helyezése kampányának erőteljes elemeiként szerepeltek.

Karrierje

Koikétől soha nem állt távol a politika. Családi örökségként, édesapja révén – aki olaj-nagykereskedő volt, és szoros közel-keleti kapcsolatokat ápolt – már korán belekóstolt az üzleti életbe, a nemzetközi kapcsolatok építésébe. Apja arra tanította, hogy Japánnak fontos az arab világgal való jó viszony fenntartása az olajtartalékok miatt – ami az országban hiányerőforrás –, egy újabb olajháborút megelőzendő. A hazájában töltött tanulmányi évek után Egyiptomba ment és a Kairói Egyetem tanult. 1976-ban szociológusi diplomát szerzett. Itt ismerkedett meg jövendőbeli férjével, azonban a frigy rövid életűre sikerült, a házasságkötés után rövidesen elváltak. Koike – akin kora irigylésre méltóan egyáltalán nem látszik – azóta nem ment újra férjhez. Gyermektelen, egyedülálló.

1992-ben lépett politikai pályára, szenátusi képviselőként. Előtte tolmácsként dolgozott, tekintve, hogy arabul és angolul is folyékonyan beszél. Ezt követően a japán köztévénél kezdett újságírói karrierbe. Interjút készített többek között Moammer Kadhafival és Jasszer Arafattal is. 2002-ben csatlakozott a Liberális Demokrata Párthoz, 2003-tól 2006-ig pedig már környezetvédelmi miniszter. Az ő nevéhez fűződik a mozgalom, mely szorgalmazta, hogy az irodai dolgozók lazítsanak viseletükön a nyári hőségben, így csökkentve áramfogyasztást a légkondícionálók használata miatt. 2007-ben védelmi miniszter lett, szigorúan bizalmas információk kiszivárgása miatt azonban posztjáról 54 nap után lemondott.

Női-férfi egyenjogúság

A nyáron megtartott helyi választások eredménye felkavarta az állóvizet az erőteljesen férfiuralt japán társadalomban. Az ország negyvenhét prefektúrájából összesen három olyan van jelenleg, melyet nő vezet. Az egyenjogúságért vívott harcban nagy előrelépésnek számít az, hogy a Japán központjának számító Tokió kormányzása is női kézbe került.

Az alá-fölérendeltség ideológiája, a nők hátrányos mgkülönböztetése az egész társadalmat áthatja, a családi berendezkedéstől kezdve az oktatáson és a gazdaságon át a politikáig. A kormányzói posztért folytatott harcban Koikét is sok támadás érte ellenfelei és támogatóik részéről, szexista megjegyzések formájában.

Forrás: Pixabay

Az utóbbi években Japán is igyekszik felsorakozni az egyenjogúság terén fejlett országokhoz, azonban a számok ismeretében elmondhatjuk, sok még a tennivaló. A World Economic Forum honlapján közzétett Global Gender Gap Report 2015 adatai alapján a felmérésben szereplő 145 országból Japán a 101. helyezést érte el. Nem messze maradt el hazánktól, mely a 99. hellyel „büszkélkedhet”. Az 1889-ben alapított Interparlamentáris Unió (parlamentek nemzetközi szövetsége) a nő-férfi arányt mérte fel az egyes országgyűlésekben. A 2016. augusztus 1-én kiadott jelentés szerint Japánban ez a szám jelenleg 9,5%, itt szintén szorosan halad mellette Magyarország 10,1%-kal. Összehasonlításképpen ez az arány Svédországban 43,6 %.

A japán politikában eddig is voltak egyenjogúságot támogató törekvések. A Margaret Thatchert példaképének tartó Koike győzelme a mozgalomnak erőteljes lendületet adhat, és ő maga is példaképként szolgálhat. Állítása szerint azért tudott nyerni, mert nő, és ez újat hozott az ottani társadalmi berendezkedésbe, melyet egyre többen szeretnének megváltoztatni. Egy vele készített interjúban azt is megemlíti, hogy a választások során versenytársai által tanúsított bántó viselkedés végeredményben az ő malmára hajtotta a vizet, a szavazókban ugyanis ellenérzést váltott ki a degradáló hangnem.

A kampány

Korábban a Liberális Demokrata Párt (LDP) támogatását élvezte, most azonban függetlenként indult. A rekordszámú 21 jelöltből két fő esélyes ellenlábasa volt, az LDP-s Hiroya Masuda, korábbi belügyminiszter, illetve a híres újságíró Shuntaro Torigoe, aki évekkel ezelőtt szexbotrányba kerevedett egy húszéves egyetemista lány elcsábítása miatt. Annak ellenére, hogy mindketten komoly politikai szervezetek támogatottságát élvezték, mégis térdre kényszerültek a választói akarat előtt.

Koike ügyesen felhasználta pályafutása korábbi szakaszából környezetvédelmi tapasztalatait, és sikeresen építette be őket kampányába. Zöld kiegészítőket hordott nyilvános szereplései alkalmával, hangsúlyozva elkötelezettségét a téma iránt, és követőit is  buzdította.

A japánok szerint hosszú idő óta ez volt az egyik legdurvább választási kampány, a sárdobálás eddig nem tapasztalt méreteket öltött. Koikét a legtöbb támadás női mivoltában érte. Kritizálták, hogy túl sok sminket hord – egyik kormányzó elődje szerint nem lehet olyan nőre bízni Tokiót, aki ennyire festi magát –, és elhangzott egy olyan mondat is, miszerint ő valójában egy nőnek öltözött férfi, annyira harcias. Ám a támadások hasztalannak bizonyultak: Koike fölényes győzelmet aratott, összesen annyi szavazatot zsebelt be, mint a két erősen esélyes ellenfele együttvéve.

Választási program, célok, ígéretek

A választások során Koike nem kisebb történelmi alakhoz, mint Jeanne d’Arc-hoz hasonlította magát. A női jogokat előtérbe helyező politikája véleménye szerint Tokiónak is jót fog tenni. Felelősségvállalása az egyenjogúság más vetületeire is kiterjed, intézkedései az időseket, gyermekeket és a fogyatékkal élőket is megcélozzák. Jelentős hangsúlyt fektet továbbá a magánélet és a munka egyensúlyára is, és ígéretet tett a gyors demográfiai növekedés következtében fellépő gyermekgondozási intézmények hiányának felszámolására.

A város látképe a Tokyo Sky Tower-ből tavaly. Fotó: “Toshinori baba”

Tokiót újra Ázsia vezető pénzügyi központjává teszi, hangzott el a kampány során, melyhez maximálisan ki szeretné használni a főváros speciális gazdasági helyzetében rejlő lehetőségeket.

Koike három elődje a négyéves ciklus kitöltése előtt távozott a kormányzói székből, közpénzekkel való visszaélés vádja miatt. Nem csoda, hogy kampányában a transzparencia is hangsúlyos szerepet kapott.

Az olimpia

A kormányzói megbízatás nem csak a fenti célkitűzések megvalósításáról fog szólni. Beiktatása után nemsokkal Koike Rióba utazott, hogy átvegye az olimpiai lángot. 2020-ban a világ szeme Tokión lesz, hiszen 1964 után újra megkapta a legnagyobb sportesemény megrendezésének jogát.

Az olimpia megszervezése a következő évek egyik legnagyobb erőfeszítése – annál is inkább, mert a projekt eddigi megvalósítása nehézkesen halad előre. Az eredeti költségvetést csúnyán elszabták, az már többszörösével haladja meg az előzetesen tervezettet. A főstadion megépítése késésben van, ráadásul az olimpiai logó tervei is dugába dőltek, miután plágiummal vádolták annak megalkotóját.

Koike ennél a témánál is visszanyúl környezetvédelmi múltjához. A játékok megszervezését a 3R („reduce, reuse, recycle”, azaz „csökkenteni, újrahasználni, újrahasznosítani”) elv mentén alakítaná. A stadionok megépítésekor ez a költségek csökkentését, a meglévőek felhasználását, illetve a megépítendőknél azok újrahasznosíthatóságát tartanák szem előtt.