Évről évre nő Dél-Koreában a női munkavállalók száma, ám az OECD-országokhoz viszonyítva még így is aggasztóan kevés nő aktív a munkapiacon. Elemzők szerint az ország gazdasági növekedése szempontjából elengedhetetlen lenne, hogy több nő vállaljon munkát, ám az ország hagyományai és a berögzült nemi szerepek nem hagytak sok teret a változásra az elmúlt években.
„A nők nagyobb arányú részvétele a gazdaságban a növekedés hajtómotorja” – mondta választási kampányában Korea miniszterelnöke 2013-ban. Park Geun-hye ugyan az ország első női miniszterelnökeként töri az utat a női munkavállalók számára, a koreai nők helyzete továbbra sem mondható ideálisnak. A KOSIS (Korean Statistical Information Service) legutóbbi, júliusi jelentése szerint a munkaképes korú nők 52,7%-a vállal munkát, míg a férfiaknál ugyanez az arány 74% felett van. Egy olyan ország számára, ahol a népesség évről évre csökken a kiugróan magas elöregedésnek és a csökkenő születési rátának köszönhetően, nagy problémát jelenthet, ha a munkaképes korú lakosság ilyen jelentős számban távol marad a munkaerőpiactól.
Az okok egy része a koreai hagyományokra és társadalmi berendezkedésre vezethető vissza. A legtöbb család még mindig nagyon konzervatív családmintát követ, ha a nemi szerepekről és a házimunka megosztásáról van szó. A családok többségében még mindig a férfi tölti be a fő kenyérkereső szerepét, míg a nő feladata elsődlegesen a gondoskodás, a gyerekek felnevelése és a házimunka elvégzése. Ezzel összefüggésben az egyik legnagyobb akadályt az jelenti, hogy a koreai nők számára a munka és a családi élet összeegyeztethetetlen, és a gyerekvállalás előtt fontos kérdéssel szembesülnek: vagy előmenetelükre összpontosítanak vagy gyermeket nevelnek. A kettő együtt ma még csak ritka esetekben működik. A Heidrick & Strugless felmérése szerint a vezető beosztásban dolgozó nők 73%-a tartja nehéznek megtalálni az egyensúlyt a munkahely és a családi élet között. Főleg azért is, mert a koreai munkakultúrának még mindig része a munkatársakkal való kapcsolattartás a munkahelyen kívül, legtöbbször éjszakába nyúló italozás formájában.
A nehezen fenntartható egyensúlynak köszönhető az is, hogy a koreai nők munkavállalási görbéje a megszokott fordított U-formától eltérően inkább M-betűt formál. Míg húszas éveikben aktív résztvevői a munkaerőpiacnak, addig harmincas éveikben kiesnek onnan, és ha vissza is térnek, azt inkább csak a negyedik iksz után teszik. Mindez a munkavállalók gondolkodását is jelentősen befolyásolja: a vezetők legtöbbször azt feltételezik, hogy a fiatalon hozzájuk kerülő női munkavállalók harmincas éveikben elhagyják majd a vállalatot, így alkalmazásukat sokkal kockázatosabbnak látják, mint férfi versenytársaikét.
Tovább nehezíti a női munkavállalók helyzetét a fizetések közötti jelentős különbség, mely az OECD-országokat tekintve az egyik legmagasabb: a nők átlagosan 36,6%-kal kevesebb pénzt visznek haza ugyanazért a munkáért, mint férfi kollégáik. A Világgazdasági Fórum jelentése alapján Dél-Korea mindössze a 125. helyen áll a 145 vizsgált országból a nők gazdasági részvételét és lehetőségeit vizsgáló felmérésükben. Ez azonban nemcsak a fent említett bérkülönbségeknek köszönhető: ugyanolyan fontos szerepet játszik a női felsővezetők alacsony száma. A Dél-Koreában jegyzett 1787 cég közül jelenleg 13 működik női vezérigazgatóval, ám még ez a szám is becsapós: a 13-ból 4-en családi örökségként kapták a pozíciót édesapjuktól vagy nagyapjuktól, így mindössze 9 olyan női vezérigazgatóról tudunk az országban, aki saját erőből küzdötte fel magát a vállalat élére. Ez az arány jelentősen kisebb, mint a közeli Japán vagy Kína hasonló adatai.
Sokak szerint a megoldás egy részét az jelentené, ha a férfiak is kivennék részüket a családdal kapcsolatos feladatokból, így a nők is hamarabb visszatérhetnének a munkaerőpiacra. Jelenleg a házimunka 83%-át végzik a nők Koreában (az Egyesült Államokban ez a szám 62% körül mozog). A kormány már hozott intézkedéseket annak érdekében, hogy a férfiak is otthon maradhassanak a gyermekekkel. Bár erre 53 hetet biztosítanak, a lehetőséggel 2014-ben az édesapák mindössze 2%-a élt. Nagy részük azt mondta egy szintén 2014-es felmérésben, hogy csak akkor vennének részt aktívabban a házimunkában és a gyereknevelésben, ha az társadalmilag jobban elfogadott, és anyagilag kedvezőbb lenne. Sokan attól is félnek, elveszítenék munkahelyüket, ha szabadságra mennének gyermekük miatt.
Szintén segíthetne a gyermekgondozás reformja, sok család ugyanis nem bízik a koreai bölcsődékben és óvodákban – és nem véletlenül. Több incidenst is jelentettek az elmúlt években, ahol a gyermekekre vigyázó dolgozók bántalmazták a hozzájuk járó gyerekeket, ezért sokan elkezdték kivenni csemetéiket ezekből az intézményekből. Nehezíti a helyzetet, hogy nem elegendő az állami intézményekben biztosított helyek száma sem: 2014 szeptemberében 98000 gyermek került várólistára.
Bár a nők helyzete a koreai munkaerőpiacon messze áll az ideálistól, az élet más területein már sikerült eredményeket elérnie az egyenjogúságért harcolóknak. 2009 óta több női hallgatója van az egyetemeknek, mint férfi, 2013-ban pedig már 7%-ra nőtt a két nem közötti különbség. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az adatok a középiskola után egyből egyetemet kezdő fiatalokra vonatkoznak – kimaradnak tehát azok a fiúk, akik úgy döntenek, rögtön az érettségi után vonulnak be két éves kötelező katonai szolgálatukra.
Borítókép forrása: Wikipedia Commons
