Az olimpiákat övező egyik leggyakoribb aggodalom, hogy a rendező város és ország számára sokkal több problémát generál a kéthetes rendezvény lebonyolítása, mint amennyi haszonnal jár. A hétfőn véget ért 31. nyári játékokat követően újra aktuális a kérdés: merre billen majd a mérleg nyelve a megroppant gazdaságát és a növekvő társadalmi egyenlőtlenségeket egyre nehezebben kezelő Brazíliában?
Az olimpia és a válság éve Brazíliában
2009-ben – a világgazdasági válság kellős közepén – az Economist magazin még hosszasan méltatta cikkében Brazília kiugró gazdasági teljesítményét, mindezt pedig a Rio de Janeiro fölé magasodó ikonikus Krisztus-szobor rakétaindításhoz hasonlatos kilövését ábrázoló illusztráció kísérte. Az írás főként annak okait taglalta, hogy a dél-amerikai ország miért foglalhatta el megérdemelt – a cikk írója szerint egyúttal kitüntetett – helyét a múlt évtized végén oly sokszor ökonómiai csodaként emlegetett BRICS-államok között.
Brazília akkortájt Oroszországgal, Indiával és Kínával (majd 2010 után Dél-Afrikával) karöltve a világ összes GDP-jének egynegyedét produkálta, az elemzők pedig arról beszéltek, hogy elindult a világhatalommá válás útján. Ennek megfelelően nem csekély optimizmussal nézett szembe azokkal a kihívásokkal, amelyeket a 2014-es labdarúgó világbajnokság, majd a 2016-os nyári olimpiai játékok rendezése jelentett. A kocka azonban fordult, Brazília gazdasági kilátásai pedig radikálisan megváltoztak a lelkendező BRICS-narratíva óta.
Túlzás nélkül állítható, hogy napjainkban a brazil gazdaság elmúlt száz évének legsúlyosabb krízisét éli. Az ország főbb makrogazdasági mutatói 2014 második negyedéve óta csökkenő tendenciáról tanúskodnak: a GDP 2015-ben 3,8 százalékkal múlta alul a megelőző évi adatot, a munkanélküliség pedig idén elérte a tizenegy százalékot. Az OECD statisztikusai szerint egyelőre nem várható pozitív fordulat, hiszen amellett, hogy az idei évre vonatkozóan hasonló mértékű zsugorodást várnak a brazil gazdaságtól, az előrejelzések szerint jövőre is folytatódni fog a negatív trend.
Az a Brazília, amelyik 2009-ben elnyerte a 2016-os nyári olimpia rendezési jogát, még a mélyszegénység felszámolását és az egészségügy fejlesztését célzó programok kiterjesztésén munkálkodott. Mindezt az olimpiával kapcsolatos várakozásokra támaszkodva tehette meg, hiszen a sportminisztérium 2009-es becslése alapján a rendezés beruházásaitól hét éven keresztül mintegy harmincmilliárd dollárnyi külföldi működőtőke beáramlását várta.
A megszorítások olimpiája
A hitelminősítő ügynökségek – akik azóta bóvli kategóriába sorolták a brazil kötvényeket – azonban figyelmeztették a befektetőket, hogy az olimpiát támogató réteg bizakodó jóslatai ellenére ne legyenek túlzott elvárásaik. Brazília mostanra a gazdasággal együtt zsugorodó költségvetés foltozgatására komoly megszorításokat kénytelen alkalmazni – ezek pedig egyelőre teljesen kihúzzák a szőnyeget a társadalmi különbségek enyhítésére törekvő ambiciózus próbálkozások alól.
A pénzügyi korlátozások végül magát az olimpiát sem hagyták érintetlenül: a riói szervezőknek félmilliárd dollárt kellett lefaragniuk a szervezés kiadásaiból. Rio de Janeiro polgármestere, Eduardo Paes – aki nem mellesleg a 2018-as elnökválasztás egyik lehetséges jelöltje – próbálta pozitívan értékelni az elvonásokat: „Ugyan már, mi nem Kína vagyunk és nem is Anglia – nyilatkozta az olimpiai kosárlabdacsarnok átadásakor. „Mi nem vagyunk gazdag ország, ezért akárhányszor lehetőségünk nyílik a költségek visszaszorítására, meg is tesszük azt. Ez az olimpia nem a pénz pazarlásáról fog szólni” – tette hozzá.
Jól tükrözi a riói állapotokat Matt Smith, a Nemzetközi Evezős Szövetség elnökének véleménye, akinek azzal kellett szembesülnie, hogy az evezőpálya körüli lelátókról a megszorítások következtében mintegy négyezer ülőhellyel lett kevesebb a tervezettnél. „Los Angeles óta ott voltam minden olimpián, de még sosem láttam olyat, hogy egy rendező ország ennyire sebezhető állapotban legyen. Merész dolog volt fejlődő országnak adni a lebonyolítás jogát, még akkor is, ha stratégiailag fontos lépés volt Dél-Amerikába hozni a játékokat. A NOB tisztában volt a kockázatokkal.”
Szufficittel vagy deficittel zár Rio?
Mindezzel együtt Brazíliának papíron még mindig megvan az esélye arra, hogy jól jöjjön ki a válság és olimpia körüli pénzügyi káoszból – legalábbis rövid távon. Az elmúlt nyolc nyári olimpia rendező országai közül hatnak ugyanis emelkedtek a tőzsdeindexei az alatt a két-három hét alatt, amíg a játékok zajlottak. (A két kivételt a 2000-es sydneyi és a 2008-as pekingi játékok képezik.)
A modern olimpiák története persze sokkal régebbre nyúlik vissza, minthogy a legtöbb ország tőzsdei konstrukciói kialakultak volna, ami nehézkessé teszi a hosszú távú összehasonlítást. A nyolc legutóbbi nyári olimpiát követően ráadásul a helyi indexek átlagosan 23,8 százalékpontos eltérést mutattak egy évvel a záróceremóniák után, ami igen magas az MSCI világindex 10,7 százalékpontos változásához képest.
A nyolcból hat jól záró mutató ugyanakkor az adott olimpiát követő évben túlszárnyalta az MSCI-t. Tény, hogy a vezető brazil tőzsdeindex, a Bovespa Rio előtt 2016-ban összesen harminchárom százalékos emelkedést könyvelhetett el. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy bár az olimpiához hasonló események fontos tényezők, nem mindig a legmeghatározóbbak az adott ország értékpapírpiacának teljesítményére nézve.
Ezzel kapcsolatban az AJ Bell befektetés-közvetítő cég igazgatója, Russ Mould mondta el véleményét az International Business Times-nak: „A rendezés előnyei az infrastrukturális fejlesztésektől a turizmus élénkítésén át a jegybevételekig sokfélék lehetnek. Ide tartoznak a kevésbé kézzel fogható pozitívumok is, mint a jobb sporteredmények elérése és a nemzeti önérzet erősödése is. Ugyanakkor a tőzsde állapotának alakulását, esetleges javulását nem lenne bölcs dolog egyértelműen a játékok hozadékának tekinteni, mert rengeteg más dolog befolyásolhatja még a vállatok profitját és a részvények árfolyamát. A világ nagyvárosai folyamatosan versengenek a magas presztízsű sportesemények rendezéséért, noha semmilyen garantált előnyük nem származik belőle…”
A számokat összevetve azonban arra jutunk, hogy a bevételek valószínűleg nem lesznek képesek túlszárnyalni a kiadásokat. Előbbiek estében egyébként is valószínűsíthető, hogy a vártnál gyengébben muzsikál majd Rio: az eladatlan és felhasználatlan jegyek tömkelege legalábbis erre enged következtetni. Arra sem lehet számítani, hogy a turizmus felpezsdül a játékok nyomán, amiről a rossz állapotban lévő közlekedés és a rendkívül gyenge közbiztonság „gondoskodik”.
A másik oldalról nézve viszont egy olimpiához hasonló rangú nemzetközi sportesemény szervezési költségei elképesztően magasak lehetnek. Egy idei oxfordi tanulmány szerint az elmúlt évtizedben a nyári játékok rendezéséhez szükséges kiadások átlagosan 8,9 milliárd dollárra rúgtak, ami még így sem tartalmazza az infrastrukturális beruházásokat, utóbbiak pedig gyakran többe kerülnek, mint a küzdelmek lebonyolítása.
Rio de Janeiro esetében – nem kis mértékében a közelmúlt gazdasági változásai miatt – ezekhez képest alacsony költségvetésű olimpiáról beszélhetünk: a teljes költség a Reuters szerint tizenkétmilliárdot tett ki. Masszív tőzsdéje ellenére a brazil gazdaság továbbra is csökkenőben van, és bár a 2016-os évben jól szerepelt a Bovespa, még mindig nagyon távol, huszonnyolc százalékpontnyira van 2008-as rekordjától.
Infrastrukturális örökség
A riói olimpia persze nemcsak három hétig tartó sportőrülettel és a gazdasági mutatók javulásával kecsegtette a brazil embereket. Rio de Janeiro lakossága sokat várt a halaszthatatlanná váló infrastrukturális beruházásoktól is. A brazil pályázat győzelmét követően a politikusok dollármilliárdos lakás- és közlekedési fejlesztések sokaságát ígérték a szegény rétegeknek a focivébé és az olimpia közös hosszú távú gyümölcseiként.
Ezen projektek a többsége 2014-ben sem készült el, ezért a világbajnokság után felerősödtek a pesszimista hangok az olimpiai létesítmények befejezésével kapcsolatban. Az egyik legnagyobb volumenű építkezés, Rio Janeiro új metróvonala mindössze négy nappal a játékok megnyitója előtt kezdett üzemelni, és akkor is csak csökkentett kapacitással és menetidővel. Más projektek kivitelezésével is akadtak problémák: áprilisban nagy port kavart egy tengerparti kerékpárútszakasz összeomlása, ami két ember halálát okozta. 2013 és 2016 között összesen tizenegy munkás vesztette életét az olimpia körüli építkezéseken.
Összehasonlításképpen: a londoni játékokat megelőzően egyetlen halálos baleset sem történt. Mindezek az esetek erősen megkérdőjelezik azt is, hogy az átadott létesítmények, útvonalak és lakóépületek megfelelő minőséget képviselnek majd az olimpiát követően is, noha rendeltetésük szerint a riói polgárok mindennapjait kellene kényelmesebbé, de legalábbis elviselhetőbbé tenniük.
Hangulatjavító olimpia és paralimpia
Még ha a számok cáfolják is, bizonyos szempontból nehéz vitatni, hogy Brazíliára ráfért ez az olimpia. Nehéz időszakon vannak túl a brazil emberek, és talán még nehezebb vár rájuk, de az elmúlt hetekre hellyel-közzel maguk mögött hagyhatták a problémáikat. Az ordító jövedelmi különbségek ugyan nem fognak csökkenni attól, ha rápillantanak majd az éremtáblázatra, de bizonyosan büszkén teszik ezt majd. Igaz, szeptemberben a paralimpia megszervezésével újabb nemes kihívás vár a dél-amerikai országra – az olimpia levezénylésének tükrében persze rengeteg kérdőjel is társul mindehhez.
Nyilvánvalóan a sporton túli problémák sem vesznek feledésbe: augusztus 25-én per indul a legfelsőbb bíróság vezetésével Dilma Rousseff felfüggesztett államfő ellen, akit részben a Petrobras-botrány kapcsán ért korrupciós vádak, részben a költségvetés kozmetikázása miatt vont felelősségre a brazil törvényhozás. A végeláthatatlan csatározások pedig azt engedik sejtetni, hogy az olimpia gazdasági mérlege tulajdonképpen ma másodlagos kérdés Brazíliában, mivel a napi politika történései így is, úgy is ellehetetlenítik a bajok orvoslását.
Borítókép: Bogatin Bence / lumens.hu
