Idén először 24 csapat vesz részt a a labdarúgó-Európa-bajnokságon a megszokott 16 helyett – e változtatás pedig a torna több pontján is megköveteli a szervezőktől, hogy sorrendet állítsanak fel a résztvevők között. Tradicionálisan a bajnokságokat megelőző selejtezősorozat az, ami meghatározza, melyek az adott időszak legjobb csapatai, akik azután részt vehetnek az EB-n – ebben a nemzetközi szervezetek által meghatározott koefficiens is szerepet játszik, a hivatalos formula azonban az egyik legpontatlanabb a rendelkezésre állók közül.

Európa selejtje

Az idei Európa-bajnokságon a versenysorozat történelmében először 24 csapat vesz részt – közülük öten most először jutottak ki a tornára (Észak-Írország, Wales, Szlovákia, Albánia és Izland). A selejtezők során így a korábbiakkal ellentétben nem csak az első és második helyezettek kaptak lehetőséget, hanem a legjobb harmadik is automatikusan kijutott a tornára, míg a többiek pótselejtezőt játszottak a megmaradt négy helyért. Az I csoportban csak öt csapat vett részt, ezért a többiben az utolsó helyezettek ellen elért eredményeket nem vették figyelembe a rangsorolásnál. A pótselejtezők párosításait sorsolással, négy csapatot az UEFA válogatottakra vonatkozó koefficiense szerint kiemelve határozták meg.

Mind a pótselejtezőt játszó csapatok kiemelésénél, mind a selejtezőcsoportok beosztásánál komoly szerepet tölt be a koefficiens – utóbbiaknál ugyanis szintén ez alapján osztották be hat kalapba a csapatokat, melyekből aztán egyet-egyet kisorsolva legalábbis papíron hasonló erősorrendű csoportokat hoztak létre. E – sztenderdnek számító – mechanizmus az UEFA, illetve a világbajnoki selejtezők esetén a FIFA számításaira épülő koefficiensre alapszik, mely azonban sok szempontból alkalmatlan a ténylegesen legjobb csapatok meghatározására.

Különös erősorrend

A FIFA világranglistája 1992 óta kalkulálja a mindenkori relatív erősorrendet a nemzeti válogatottak között. Ekkor még csupán – a tipikus futballbajnokságokhoz hasonlóan – annyiból állt a lista, hogy minden egyes megnyert mérkőzésért három, a döntetlenekért pedig egy pontot írt jóvá az adott csapatnak. E rendszer sem a meccsek barátságos vagy tétjellegét, sem a csapatok közti szintkülönbséget nem vette figyelembe, és a nyilvánvaló problémák miatt hat évvel később módosították is.

Forrás: Wikipedia Commons

Az új formula tízszeres szorzót használt, emellett pedig figyelembe vette a kapott és szerzett gólok számát, a mérkőzés helyszínét és tétjét, valamint a regionális erősorrendet is – így elmozdult a korábban használt 3-1-0 pontos szisztémától, és változó mennyiséggel jutalmazta a résztvevőket, így potenciálisan a vesztes is előreléphetett. A 2006-os világbajnokság után ismét módosítottak a rendszeren: a csapatok színvonalának változását jobban lekövetendő nyolc helyett csak négy évnyi eredményt vizsgáltak, és a szerzett gólok illetve a hazai pálya előnye kikerült a megfigyelendő szempontok közül.

A szisztéma azonban továbbra is komoly kritikák áldozata – nem csak a közvélemény által elfogadott erősorrendtől tér el, de más statisztikai modelleknél is rosszabbul teljesít. A norvég válogatott 1993 októbere és 1995 augusztusa között a világranglista szerint a bolygó második legerősebb csapatának számított – 2006-ban pedig az Egyesült Államok játékosai találták magukat a negyedik helyen. A frissített rendszer sem javított sokat a helyzeten: még az izraeli sajtóban is értetlenkedést váltott ki, amikor csapatuk 2008-ban a tizenötödik helyre került. Belgium úgy jutott a világranglista élére 2015-ben, hogy egyetlen bajnokságon játszottak csak az előző tizenhárom évben – a 2014-es világbajnokságon, ahol a negyeddöntőig jutottak. Szintén problémás, hogy a házigazdák a selejtező időszak során csupán barátságos meccseket játszanak, melyek kevesebb pontot érnek a világranglistán, így indokolatlanul romlik pozíciójuk a torna előtt, tovább torzítva az értékeket.

Mindez azt is jelenti, hogy megfelelő elszántsággal ki lehet játszani a szabályokat: kevés, gyenge ellenfél ellen játszott barátságos mérkőzéssel magas pozíciót lehet elérni, ami aztán kifizetődő lehet a selejtezők sorsolásakor. 2014-ben a svájci válogatott azért lett kiemelt a világbajnokságon, mert csak háromszor játszottak az előző évben – átlageredményük ugyanis így olyan magas lett, hogy a lehető legerősebb csapat ellen megnyert barátságos mérkőzés is csak rontott volna rajta. Hasonló taktikával élt a román válogatott is, mely egy tanácsadónak köszönhetően kiemelt lesz a 2018-as világbajnokság selejtezőkön, miután csak egyetlenegy meccset játszottak a sorsolás előtti évben.

Az ilyen és ehhez hasonló anomáliák miatt több alternatív statisztikai formulát is kidolgoztak a nemzeti futballcsapatok erősorrendjének megállapítására.

Élve vagy halva

A sakkban is használt Élő-pontrendszert Élő Árpád magyar születésű amerikai fizikaprofesszor dolgozta ki, melyben egy adott mérkőzés eredményét egy, a játékosok addigi játékerejét képviselő változó határozza meg. Élő több egyszerűsítéssel is élt számításai során, melyeket a későbbi évtizedekben szükségtelenné váltak vagy tévesnek bizonyultak, így a modellt is többször módosították – ennek köszönhetően nem létezik egyetlen, egységes Élő-pontrendszer sem.

A futballban is tettek kísérletet a rendszer adaptálására – ezt azonban megnehezíti, hogy a nemzeti válogatottak sokkal kevesebb mérkőzést játszanak, mint egy sakkjátékos, így (már csak ezért is) kevesebb adat áll rendelkezésre a kalkulációknál. Egy 2009-es elemzés szerint mindettől függetlenül az Élő-alapú rendszer sokkal pontosabbnak bizonyult a hivatalosnál.

Forrás: Wikipedia Commons

Mind az Élő-pontrendszer, mind a FIFA-világranglista szerint Argentína a jelenlegi első helyezett, az előbbiben második helyen álló németek hivatalosan azonban negyedikek, míg a FIFA szemében második belgák itt csupán a tizenkettedik helyet foglalják el. Az egyébként huszadik magyar válogatott e kalkulációk szerint csupán a negyvenharmadik (és a kontinensen is csak a huszonötödik) legerősebb csapat.

A szintén rendszeresen használt, időszaki teljesítményt vizsgáló szisztéma szerint az 1970 óta elért legmagasabb átlagos értékek listáján Magyarország a huszonkilencedik, míg az első három helyen Brazília, Németország és Hollandia áll.

A politikai szférában remek előrejelzésekkel szolgáló Nate Silver adatújságíró segítségével dolgozta ki az ESPN 2009-ben a Soccer Power Index nevű rendszert, mely igyekszik prediktívebb lenni az alternatíváknál, ennek érdekében pedig a csapatok felállásától kezdve a klubcsapatok teljesítményén át több más tényezőt is figyelembe vesz, amit a többi szisztéma nem – és nem tartja számon a meccsek végeredményét, helyette ugyanis sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a szerzett és kapott gólok számára. Az SPI a 2014-es világbajnokság idején az Élő-rendszerrel szinte megegyező pontosságú volt, nagyformátumú blamája volt azonban két évvel később az, hogy a németek által 7-1-re megnyert elődöntő esélyeseinek a brazil válogatottat hozta ki. E lista alapján a francia, az argentin és a brazil nemzeti tizenegy jelenleg a három legerősebb csapat.

A fentieknél egy fokkal informálisabb a Paul Brown brit újságíró által 2003 óta vezetett „nemhivatalos világbajnokok” listája, amit egészen a második, 1873-as nemzetközi futballmeccsig vezetett vissza, melyet Anglia nyert 4-2-re Skócia ellen – az első ugyanis döntetlen volt a két csapat között. Innentől kezdve a győztes a következő nemzetközi meccsén „védi meg” címét, és döntetlen eredmény esetén is megőrzi azt. A jelenlegi „nemhivatalos” világbajnok e szisztéma szerint Mexikó, akik Uruguayt győzték le a 2016-os, jubileumi Copa América csoportmeccsén, és ugyanezen versenyen „védhetik meg” címüket a következő fordulóban Jamaika ellen. (E ranglista alapján Magyarország a tizenkettedik legsikeresebb csapat, negyvenhétből tizenhét alkalommal hódítva el a címet.)