A növekvő migrációnak és különösen a menekültválságnak köszönhetően robbanásszerűen megnőtt a kisebbségi csoportok száma Európában – különösen a muszlim közösségeké, hiszen a menekültek jelentős része iszlám vallású területekről érkezik. A társadalmi sztereotípiák és félinformációk miatt sokan alapvető kérdésekben is téves információkkal rendelkeznek velük kapcsolatban.

Az elmúlt időszakban két folyamatnak köszönhetően vált megint – vagy talán inkább még mindig – aktuálissá az iszlámmal kapcsolatos diskurzus. Egyrészt a menekültválsággal érkező nagyszámú közösségek többségében muszlim emberek. Az ismeretlen és az ebből következő „idegenség” érzése már önmagában is félelmet generált az európai társadalmakban. Ezt komolyan elmélyítették az elmúlt hónapok terrorcselekményei. A pánik fokozódik, a félelem tárgyának és a bűnbaknak pedig sokan valamilyen okból a muszlim közösséget mint egészet tették meg. De mi is az, amitől tartunk? Valójában valami, amiről vajmi keveset tudunk, és még annak a kevésnek is egy része téves.

Forrás: Pixabay

A terrorista jelző és a fenyegetettség érzése az elmúlt időszakban összefonódott a nyugati országok muszlimokkal kapcsolatos gondolkodásával. Számos hibás elképzelés terjed – a tudás birtoklásának téves elképzelésével társulva. A lehető legrosszabb kombináció, hiszen úgy gondolkodunk valamiről rosszul, hogy közben meg vagyunk róla győződve elképzeléseink megalapozott mivoltáról. Az emberi megismerésről már régóta tudjuk, hogy alapvetően sémákat használva – voltaképpen sztereotipizálva – működik, tehát hajlamosak vagyunk egy csoport tagjait homogén masszaként, teljesen egyformaként szemlélni. Így a közösség egyes tagjairól megszerzett információt gyakran automatikusan az összes tagra nézve érvényesnek tekintjük. Ez már önmagában is probléma, hiszen pontosan ez vezet a teljes muszlim világ terroristaként történő felcímkézéséhez – ráadásul téves információk alapján.

Tudásunk jelentős részét ugyanis nem közvetlen tapasztalat útján szerezzük. A szociokulturális elképzelés a legfőbb közvetítőkként a fő szocializációs ágenseket, azaz a családot, a kortárs csoportot és a médiát tartja számon. Az amerikai és brit médiában számos kutatást végeztek a muszlimok reprezentációját illetően. Kerry Moore, Paul Mason és Justin Lewis a brit nemzeti nyomtatott sajtón végzett vizsgálatot 2000 és 200. között. A cikkek három fő kategóriába voltak besorolhatóak: többségük a terrorizmussal volt kapcsolatos, ezt követték a vallási és kulturális témák (melyek főként a brit és a muszlim kultúra különbségeit hangsúlyozták), és végül a muszlim extrémizmus. A muszlimokkal kapcsolatban leggyakrabban megjelenő fogalmakat is vizsgálták, melyek főként negatívak voltak, mint a terrorista vagy a fanatikus, valamint a veszély és az irracionális. Ezeket az eredményeket a témában készített hasonló kutatások is megerősítették.

Tévhitek

Az általánosan elterjedt nézettel szemben nem minden muszlim arab, vagy a Közel-Keletről érkezett. Számos észak-afrikai ország is döntően iszlám vallású, de Malajzia, India és Indonézia is annak számít. Ha számszerűsíteni akarjuk, a világ muszlim népességének mindössze 20 százaléka arab. Az indiai és indonéziai muszlimok száma például meghaladja az arabokét – sőt, számítások szerint 2050-re India fog rendelkezni a világ legnagyobb muszlim népességével, amivel egyébként jelenleg Indonézia bír. Az elképzelés fordítottja is él a köztudatban – szintén hibásan –, miszerint minden arab muszlim: nagy számban léteznek keresztény és zsidó arabok is.

Egy másik gyakori tévedés szerint a muszlim elnyomja, és alárendelt szerepbe kényszeríti a nőket. Amellett, hogy a a nemek közötti egyenlőtlenség korántsem az iszlám világ jellegzetessége – saját társadalmunkban is tapasztaljuk a jelenséget –, a Korán ki is mondja a nő és a férfi egyenlőségét. Igaz ugyan, hogy egyes országokban valóban alkalmazzák a nőkkel szembeni elnyomás formáit – többek között kényszerházasságokkal vagy az oktatás megvonásával –, az iszlám alapvető tanításai és elvei között azonban épp ennek ellenkezője szerepel: utasítást ad a lányok oktatására és engedélyezi a leendő férj visszautasítását is, sőt, a tanulás lehetőségének visszautasítását egyenesen bűnnek tartja.

A vélt elnyomás szimbólumának gyakran a muszlim nők viseletét, a burkát és a hidzsábot tekintik. Úgy gondolják, hogy ez is a férfi nő feletti uralkodását jelképezi azáltal, hogy teljesen elrejti viselőjét. Ezzel szemben a valóság az, hogy a Korán mind a nőktől, mind a férfiaktól megköveteli a visszafogott öltözködést, a legtöbb nő pedig nem azért viseli, mert kötelezve vannak rá, hanem egész egyszerűen azért, mert képviseli kultúráját, mely identitásának szerves része. A hidzsábot nem elhallgattatásként vagy elrejtésként kell értelmezni, sokkal inkább a lekicsinyítő megjegyzések vagy igazságtalan előnyhöz jutás elkerülését szolgálja. Nyolc muszlim országnak is volt már női államfője – Törökország, Indonézia, Szenegál, Koszovó, Kirgizisztán, Banglades, Pakisztán és Mauritius is szerepel a listán.

Gyakran elhangzik az is, hogy az iszlám értékek összeegyeztethetetlenek a nyugatiakkal. Ebben az elképzelésben már eleve megjelenik az Edward Said által bevezetett „orientalizmus” fogalma, ami pontosan arra a tendenciára utal, hogy a nyugati közösség hajlamos oppozíciókban, a „mi” és az „ők” éles különválasztásában gondolkodni – miközben a valóság az, hogy mind a két kultúrkör ugyanazokban az univerzális értékekben (szülők és a család tisztelete, nagylelkűség, et cetera) osztozik.

Az iszlám nem csak az iszlám vallásúakat tolerálja, és nem támogatja a terrorizmust sem. A Korán félreértelmezésével szárnyra kapott az a téves nézet, miszerint az iszlám szent könyve a hitetetlenek, vagyis nem muszlim vallásúak kiirtására szólít fel. Valójában pont az ellenkezőjére szólít fel: mindenkit tisztelni kell, aki jó hozzád, akkor is, ha eltérő a hite. Talán ez a legsúlyosabb hibás elképzelés, aminek kialakításában – ahogy azt a fentebb említett kutatások eredményei is mutatják – jelentős szerepe van a médiának. A muszlimok terroristaként történő azonosítása már csak azért is igazságtalan, mert minden vallási csoportosulásnak megvannak az extrémista követői, akik egyrészt csak egy szűkebb réteget alkotnak az egészen belül, másrészt többnyire a tényleges vallási tételek félreértelmezésével kapcsolatosak. Egy 2011-es Pew-felmérés szerint maguk az amerikai muszlimok is úgy érzik, hogy a vallási vezetőik nem tesznek eleget az extrémizmus megállításáért.

Névleges iszlám

Politikusok és szélsőséges csoportok előszeretettel burkolóznak egy iszlámnak nevezett dolog mögé, ami valójában nagyon távol áll az iszlámtól és annak tanításaitól. Ugyanakkor nagy hatással van a muszlimról való gondolkodásra, hiszen általában az ehhez hasonló extrém megnyilvánulások nagyobb figyelmet és hangsúlyt kapnak a médiában, valamint az emberek is jobban felfigyelnek rájuk. A félreértelmezéseknek egyébként összetett okai vannak: az iszlám hívői a világ több pontján élnek, más és más helyi kultúrával és hagyományokkal. A Korán értelmezése ezen különbségeknek megfelelően eltérő lehet más és más helyeken. 1,4 milliárd ember vallja magát iszlámnak – de nem csak ez a hatalmas szám akadályozza meg a homogenitást, hanem a korok változásaiból következő, gyakran az adott időszak jellegzetességeinek helytelen interpretációjából adódó vadhajtások is.

A megannyi téves elképzelésnek rendkívül súlyos következményei vannak a muszlimokra nézve, az utóbbi időszak terrorcselekményeinek hatására pedig ugrásszerűen megnőtt a nyugati országokban élő kisebbséggel szembeni erőszakos és diszkriminatív tettek száma. A párizsi mészárlást követően Nagy-Britanniában 70 százalékkal emelkedett a muszlimokkal szembeni támadások száma, de egyre gyakoriabbak a rasszista gyűlöletbűncselekmények is.

  • mrdrt

    Súlyos tévedésekkel és/vagy hazugságokkal van tele ez az írás. Én teljes mértékben emberek közötti gyűlölködés ellen vagyok, de ilyen téves marhaságokat összeírni erősen kontra-produktív.
    Kezdjük azzal, hogy az iszlámot szidni vagy gyűlölni nem rasszizmus, mert az egy vallás, nem egy rassz. Ez a leglényegesebb tévedés. MINDEN ideológiának kijár a kritika, akár az érzelmektől túlfűtött erőteljes szidás is.
    Folytassuk azzal, hogy a korán tele van tömve agressziót támogató, arra felszólító részekkel, ezeket elmaszatolni és szimplán “szélsőségeseknek” titulálni azokat, akik konkrétan elolvassák ami oda van írva és szó szerint betartják, egyszerű hazugság, de minimum logikai hiba, lásd még: http://a.te.ervelesi.hibad.hu/nem-igazi-skot
    A másik szép hazugság, hogy nem nyomja el a nőket. Kimondja az egyenlőséget? Egyrészt kérek szépen erről konkrét idézetet. Másrészt még ha létezik is ilyen idézet, akkor is létezik egy rakás, amiben meg kimondja az alárendelt szerepüket: https://www.thereligionofpeace.com/pages/quran/women-worth-less.aspx
    …igen, ez nem az iszlám sajátja, de hogy jön ez ide? Persze, a biblia is tele van nőket elnyomó maszlaggal, de pont ez az európai kultúra nagy sikere, hogy a szekularizmus évszázadok alatt valahogy legyűrte ezeket a baromságokat. Ezek után ezzel védeni egy ostoba hiedelem ostoba tanításait, hogy dehát más is csinálja, minimum felháborító.

    • Csaba Varga

      “MINDEN ideológiának kijár a kritika” — de a kritika csak akkor számít valós, megalapozott kritikának, ha tényeken, valóságon alapul. Mert, ha pontatlan vagy a tényekkel köszönő viszonyban sincsen, akkor az nem más mint mocskolódás, alaptalan rágalmazás, sértegetés.
      A thereligionpeace.com pedig az egyik legismertebb iszlamofób weboldal a jihadwatch (ennek van magyar nyelvű változata is dzsihád figyelő néven) mellett, amely hazugságait már 1000x megcáfolták.
      Egyébként te láttál személyes hús-vér muszlimot? És beszélgettél vele? Vagy csak az iszlamofób weboldalakról ismered az iszlámot és a muszlimokat?

      • mrdrt

        1. Attól, hogy a kritika pontatlan vagy béna vagy igaztalan, az csak magát minősíti. Bárkinek joga van azt is elmondani, aztán lehet megcáfolni, ha tetszik.
        2. Bevallom, nem néztem, milyen oldal, nem ismerem amúgy. Régebben olvastam egy nagyon “jó” gyűjtést, azt próbáltam megkereseni, de nem találtam, és miven annak több pontja szerepelt ebben a linkelt cikkben is, ezért úgy voltam vele, hogy az idézet az idézet, mindegy, honnan linkelem.
        3. “te láttál személyes hús-vér muszlimot?” Hogy jön ez ide? Igen, láttam, de mikor beszéltem én arról, hogy minden muszlimmal baj van? Én az iszlámot szidtam, nem a muszlimokat, mert baromi nagy baj van azzal az ideológiával, aminek követői között azok a jó emberek, akik az írás egyes részeit figyelmen kívül hagyják, és pont a megfelelő részeket választják ki ignorálásra. És pont ugyanezt gondolom a kereszténységről is, csak ott több száz év munkája van abban, hogy legalább a legnagyobb baromságok figyelmen kívül hagyása legyen a fő csapásirány. Az iszlám le van maradva ezzel a párszáz évvel, úgyhogy ott még nem ilyen jó ez az arány.

        • Csaba Varga

          Szidod az iszlámot és ezt el is ismered. De vajon magát az iszlám vallást ismered? Vagy csak annyit ismersz belőle, amit itt a nyugati mainstream médiában, meg az általad hivatkozott iszlamofób weboldalon olvasták?
          Egy kritika akkor jogos, ha valós tények állnak mögötte. Ha valótlanság, tévinformációk, akkor az nem kritika, hanem teljesen másnak hívják.

          • mrdrt

            Szeretettel várom a konkrét kiemelését annak, hogy melyik ponton állítottam én valótlant. A levegőbe beszélés és a liberális gondolkodás teljes félreértelmezése remekül megy önnek, de az érveléssel erősen hadilábon áll.
            Az iszlám által irányított országokban folyamatosan lábbal tiporják az emberi és személyiségi jogokat, embereket kínoznak meg és/vagy ítélnek halálra a vallási, szexuális vagy bármilyen hovatartozása, neadjisten a véleményének kimondása miatt. A nők teljesen egyértelműen másodrangú állampolgárként ..másodrangú lényként vannak kezelve.
            “Mainstream média”, “iszlamofób” ne haragudjon, ezek csak üres kulcsszavak, akik azok puffogtatnak, akiknek nincsenek valódi érvei.
            És mégegyszer: én minden vallást szidok, a világ legszörnyűbb dolga, hogy emberek légbőlkapott baromságok alapján akarják megmondani más embereknek, hogy hogyan éljenek. Arról nem én tehetek, hogy jelenleg az iszlám a legvadabb és leg erőszakosabb baromsággyűjteményen alapuló ideológia, és ezt tények támasztják alá. Én nem “iszlamofób” vagyok, hanem “erőszakosságfób”, “baromságfób”, “elnyomásfób”, ha már értelmetlen szavakat puffogtatunk érvelés helyett.