Texasban április közepén vált hivatalossá, hogy a raboknak tilos megjelenniük a közösségi médiafelületeken – ez a szabályozás bizonyos formában az USA több államában is létezik. Az intézkedés kritikusai szerint ez sérti az érintettek szólásszabasággal kapcsolatos jogait – tény azonban, hogy a döntést olyan esetek motiválták, mint Elmer Wayne Henley sorozatgyilkosé, aki egy külső társának segítségével bűncselekményei alapján készített mementókat árusított a közösségi oldalakon.
Bebörtönzött közösségek
A texasi büntetőjogi osztály áprilisban módosította rabokkal kapcsolatos szabályzatát, ennek értelmében pedig tiltott tevékenységgé vált – és így akár 45 nap magánzárkával járhat – a közösségi oldalakon való megjelenésük. Ebbe beletartoznak a rokonok által fenntartott és menedzselt profilok is. A hatóságok szerint az intézkedés azért szükséges, mert a bebörtönzöttek egy része „nem megfelelő módon” használja ezeket a médiafelületeket. „Gyakran áldozataik zaklatására vagy bűncselekményeikkel kapcsolatos emléktárgyak árusítására szolgáltak e felhasználók, lehetőséget biztosítva illegális tevékenységeik folytatására” – fogalmazott egy szóvivő. A módosítás keretein belül az osztály felveszi a kapcsolatot a különböző oldalakkal annak érdekében, hogy levegyék a rabok nevében létrehozott profilokat – bár erre korábban is történtek kísérletek, az illetékesek nagyobb sikerrátában bíznak az új szabályozásnak köszönhetően. Egy jelentés szerint csak 2015 második felében 123-szor fordultak ez ügyben a Twitterhez Texas állam képviselői. A Facebook többszöri megkeresésre sem kommentálta az intézkedést.
A texasi szabályozás nem vonatkozik a rabok blogbejegyzéseire, azonban egyes helyeken ez is tiltott tevékenységnek számít. Dél-Karolinában magánzárkába kerül az, akit facebookozáson kapnak – Új-Mexikóban ugyanezért valaki egy esetben kilencven napot kapott –, Maine államban pedig teljesen tilos bárminemű online felületen publikálniuk. Indianában a magánzárka mellett testvérével sem kommunikálhatott a továbbiakban az a rab, aki rajta keresztül tett közzé egy videogramot annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet saját jogi esetére.
A büntetettek szólásszabadsága
Az intézkedést elsősorban azért kritizálják, mert korlátozza a rabok szólásszabadságát. Sokuk számára „mentőövet” jelentenek ezek a médiafelületek – egyben a korlátozott írás- és olvasási készséggel rendelkező elítéltek számára is komoly problémát jelent a döntés, nekik ugyanis ténylegesen szükségük van külső segítségére a külvilággal való kommunikációban.
A texasi raboknak nincs internethozzáférésük: üzeneteiket postán küldik el rokonaiknak, hogy ők aztán kiposztolják őket a megfelelő oldalakra. Van, aki naplót vezet börtönbéli élményeiről, van, aki verseket vagy novellákat ír. „Rendkívül fontosak ez az oldalak, mert az átlagember így értesül a halálsoron lévők emberségéről” – fogalmaz egy houstoni aktivista, aki maga is rendszeresen frissíti egy kivégzésre váró rab profilját. „A Facebook-oldalam létrehozása rengeteg olyan embert hozott vissza az életembe, akik azt hitték, megszűntem létezni a börtönben, ahogy olyanokkal is összekapcsolt, akikről korábban nem is tudtam” – fogalmazta meg az online mentőöv hasznosságát egy tizennyolc éves börtönbüntetését töltő pittsburghi férfi. Nem minden intézkedés negatív: a szövetségi börtönökben pár éve kötelezővé vált a TRULINCS nevű (Trust Fund Limited Inmate Computer System), raboknak szóló e-mail-szolgáltatás biztosítása, 2007-ben pedig alkotmányellenesnek találták a szabályozás azon részét, mely megtiltotta a saját névvel való publikációt a bebörtönzöttek számára.
Többen megjegyezték azt is, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a polgárjogi mozgalmak egyik leghíresebb írásának számító, Martin Luther King által jegyzett „Levél a birminghami börtönből” is szabálysértésnek számított volna. Az Egyesült Államok bizonyos államain kívül jóval kevésbé szigorúak az ezirányú irányelvek. A Wikileaks-iratok miatt harmincöt év szabadságvesztésre ítélt Chelsea Manning rendszeresen publikál a Guardian vélemény rovatában, illetve egy FBI-nyomozás kapcsán öt évet kapó újságíró is gyakran jelentetett meg cikkeket a börtönből – aggasztó fejlemény, hogy nemrég (valószínűleg az Intercept oldalán nemrég publikált munkáinak köszönhetően) megvonták tőle e jogosultságot. „Szerintem csak azért hozták meg ezt az intézkedést, mert szeretnék titokban tartani a börtönben történő szabálysértéseket” – nyilatkozta Julie Strickland aktivista a döntéssel kapcsolatban.
