A nyugat-venezuelai Lara államban lévő Monte Carmelo kis hegyi falujában minden kedd este emberek gyűlnek össze a közösségi helyiségben. Csecsemők ülnek anyjuk ölében. Egy csapat idősebb gyermek játszik kint a járdán, a későn érkezők pedig az ajtóban állva figyelnek. Ez egy közösségi tanács, ahol kérdések sorát vitatják meg az emberek, a kávé árától kezdve olyan panaszokig, hogy egy gazda az úton hajtja a teheneit.

A kormány adatai szerint Venezuelában több mint 30 ezer közösségi tanács van. Ezek a körzeti tanácsok segítenek működtetni a kormány szociális projektjeit, és állami forrásokra is pályázhatnak a lakóhelyük fejlesztéséhez.

A venezuelai bolivári forradalom támogatói, amelynek nevét a néhai Hugo Chávez elnök adta szocialista kormányának elnevezéseként, úgy vélik, hogy a közösségi tanácsok az alulról szerveződő demokrácia új formái.

Bírálói azonban azt mondják, hogy ezek egy párhuzamos államhoz tartoznak, amely nem elszámoltatható és aláássa Venezuela demokratikus intézményeit.

„A mi hangunk”

Guadi García vidéki munkáscsaládból származik. Azt mondja, hogy a közösségi tanács hangot ad nekik. „Ez magunk megszervezésének egy módja, amely révén eljuttathatjuk kéréseinket a kormányhoz” – fejti ki. „Ez a részvételi demokrácia.”

A közösségi tanács segített új iskolához és jobb lakásokhoz juttatni a közösséget.

Monte Carmelóban a legtöbben támogatják Nicolás Maduro elnök szocialista kormányát és a PSUV pártot, de az ellenzék hívei is részt vesznek a tanácsüléseken, mondja.

A szomszédos Palo Verde faluban a kormány és az ellenzék támogatói közötti megosztottság kiegyensúlyozottabb. Azonban egy olyan politikailag polarizált országban, mint amilyen Venezuela, szokatlan módon a két oldal együttműködik.

A közösségi tanács hozzájárul egy helyi orvosi rendelő működtetéséhez, amelyet egy olyan kormányprogram részeként nyitottak, amely orvosokat küldött a szegény körzetekbe. A rendeléseket María Torres házának tornácán tartják.

Torres az ellenzéket támogatja, és a tanács szóvivője. „Minket nem érdekel, hogy ki melyik párthoz tartozik, együtt dolgozunk a közösségért” – jelenti ki.

Azonban az itteni tanácstagok nem örülnek annak, hogy azoknak az államilag támogatott árú élelmiszereknek a forgalmazását, amelyekre a falubelieknek rendkívüli szükségük van, a közelmúltban átvette a PSUV választási kampányszárnya, az Unidades de Batalla Bolívar-Chávez (UBCh).

Azt állítják, hogy ez a szervezet visszatartja az élelmiszereket azoktól az emberektől, akik az ellenzékre szavaztak a decemberi parlamenti választásokon.

Milagro Colmenares PSUV-tag, de azt mondja, hogy feldühítette az, hogy látta mit csinálnak más PSUV-tagok. Azt mondja, hogy hiába hozott az UBCh körülbelül háromszáz élelmiszer-utalványt, a tanács ebből csak kevesebb mint harmincat kapott, hogy ellásson belőle százhúsz családot.

„Panaszt tettünk emiatt, mert ha valami, akkor az élelmiszer szent dolog, az mindenkinek kell, hogy járjon” – fogalmaz, de eddig még nem kaptak választ. Helyiek azt mondják, hogy a panaszuk óta az élelmiszer-terjesztés tisztességesebb lett.

Párhuzamos hatalom

Ez az eset mutatja Venezuela új helyi hatalmi struktúráinak önkényes és esetleges jellegét.

Margarita López Maya, a Caracasi Központi Egyetem professzora azt mondja, hogy amikor először felállították a közösségi tanácsokat, akkor beszámolóval tartoztak a választott helyi önkormányzatoknak.

2006 után, amikor Chávez elnök szocialista forradalma egy radikálisabb szakaszba lépett, elkezdtek közvetlenül az elnöki hivatalnak jelenteni. López Maya professzor szerint azzal, hogy a felelős hatalom a messzi Caracasban van, az elszámoltathatóság elveszett.

„A kormány elkezdett egy az alkotmányban meghatározott állammal párhuzamos államot építeni” – fogalmaz. A szocialista kormány által elfogadott új törvények értelmében a tanácsok egyre több hatalmat kapnak, megkerülve a hagyományos önkormányzati és regionális hatóságokat, mondja.

Egyes emberek arra biztatják a szomszédjaikat, hogy lépjenek be a PSUV-ba, aztán legyenek tanácstagok, így a tanácsuk nagyobb eséllyel jut forrásokhoz, állítja.

„Politikai eszköz”

Freddy Guevara, a venezuelai nemzetgyűlés egyik ellenzéki képviselője is meg van győződve arról, hogy a kormány kedvez azoknak a tanácsoknak, amelyek politikailag támogatják őt. „Ez egy jó ötlet, ami eltorzult, és amit csak arra használnak, hogy az embereket a kormányzó párt hatalma alá hajtsák” – fogalmaz.

Azt mondja, hogy mivel nem egyértelmű, hogy a közösségi tanács meghatározása mit takar, a kormány válogathat, hogy melyiket ismeri el, és melyiket nem.

„Megválaszthatnak téged a szomszédjaid, és követheted az összes, a törvény által megszabott lépést, de a kormányé az utolsó szó” – magyarázza. „Ha az nem ismer el téged, akkor nem kaphatsz forrásokat, akkor nem tudsz csinálni semmit.”

További hasonló cikkekért látogassa meg a Latin-Amerika társaság oldalát!