Milton Friedman szerint a szabad gazdaság elősegíti a GDP növekedését – a jelek szerint ez az újságírásra is igaz. Kutatások szerint nem csak a demokratikus értékeknek, de a gazdaságnak is jót tesz a független és színvonalas sajtó – emellett a politikai stabilitást is növeli. Bár egy szakértő szerint „magas színvonalú újságírás nélkül lehetetlen az erősebb gazdaságok létrehozása”. a 2015-ös World Press Freedom Index szerint mindennek ellenére világszerte csökken a sajtó függetlensége.

2013-ban Abdullah Alam és Syed Zulfiqar Ali Shah kutatók 115 ország adatainak megvizsgálásával kétirányú összefüggést találtak egy ország gazdasági növekedése és annak sajtószabadsági szintje közt. Ez ugyanúgy igaz Afrikában – ahol az elnyomó rezsimek ellehetetlenítik a lakosság információszerzését –, mint Törökországban, ahol Erdogan autoriter tendenciái csak részben tudják ellensúlyozni a letartóztatások közvetlen és közvetett hatását. A Világbank 2014-es kutatása arra mutatott rá, hogy a fekete-afrikai országok esetében a szabadabb sajtó stabilabb politikai környezetet jelent, Britt Christensen louisanai médiakutató szerint pedig a Freedom House sajtószabadsági statisztikái az adott országok szociopolitikai stabilitásának erős statisztikai prediktorául szolgáltak.

A Gröningeni Egyetem kutatói már 1998-ban kísérletet tettek a fent említett friedmani állítás bizonyítására – azóta egyre valószínűbbnek látszik, hogy nem csak a gazdasági szabadság van pozitív hatással a GDP növekedéséhez. A szabad média az anyagi helyzet mellett politikai előnyökkel is jár: a UNESCO 2008-as jelentése szoros összefüggést talált egy ország sajtószabadsága és erőszak-szintje között. A hadseregére tavaly majdnem hatszázmilliárd dollárt, ezzel messze a legtöbbet költő Egyesült Államokat leszámítva a magasabb katonai kiadások is általában rosszabb sajtóhelyzetet jeleztek előre. Hasonlóképpen ahhoz, ahogy a demokráciák flexibilitása szociopolitikai stabilitást garantál, és szignifikáns pozitív hatása van a gazdasági növekedésre, a szabad sajtó tevékenysége – például a feltárt korrupciós ügyek gazdasági súlya – is gyakran rendkívül nagy.

Utóbbival kapcsolatban Lucy P. Marcus, az IE Business School professzora azt a nézetet tartja, hogy a sajtószabadság a korrupció legyőzésének ideális eszköze is. „Az aktív és független média teszi lehetővé a politikai és gazdasági átláthatóságot” – fogalmaz a Project Syndicate-en megjelent véleménycikkében. Mint írja, a jó újságírói tevékenység hatékony ellenszere a gazdaságot aláásó rossz üzleti praktikáknak, avagy „magas színvonalú újságírás nélkül lehetetlen az erősebb gazdaságok létrehozása”.

Az erőforráshiánnyal küzdő helyi sajtóorgánumok számára feldolgozhatatlanná válnak a komolyabb korrupciós ügyek, ami közvetve az adott ország gazdaságát is gyengíti. Ilyenkor időnként külföldi lapok veszik át a kezdeményezést. Kínában cenzúra áldozatai azok, akik a rezsim (gazdasági) tevékenységét kritizálják – és bár 2012-ben nemes egyszerűséggel megpróbálták elérhetetlenné tenni az ország akkori miniszterelnökének korrupciós ügyeivel foglalkozó New York Times-t, az amerikai lap azóta is agresszívan küzd azért, hogy feltárt információi eljussanak az ország lakosaihoz. Hasonló okokból jutott az USA pénzügyminisztériumának a „megtiszteltetés”, hogy az andorrai adóparadicsom egyik bankjának pénzmosási botrányaival foglalkozzon.

A Reuters hírügynökség 2012-ben hónapokat töltött azzal, hogy feltárja a Starbucks adóelkerülési trükkjeit – eredményességüknek köszönhetően azóta világszerte több nagyvállalat is a reflektorfénybe került. Egy ilyen anyag előállítása azonban rendkívül idő- és munkaigényes, ami azt is jelenti, hogy egyáltalán nem olcsó. Létrejötte konkrét gazdasági előnyt jelent, azonban szabad és támogatott sajtó nélkül szinte lehetetlen erőforrásokat találni rá.