„A szájsebészet a fogorvos szakma rock’n’rollja”

A hazai orvosi szféra nehézségei közismertek – sokan külföldre menekülnének, mások viszont éppen a hazai állásokra pályáznak, akár hamis diplomával is. Messze nem ez azonban az egyetlen karrierkihívás, amivel szembenéznek a szájsebészek. A közalkalmazotti munka kihívásait feldolgozó sorozatunk első részében a szakma egy neve elhallgatását kérő fővárosi képviselőjét kerestük fel, aki egyszerre dolgozik kórházban és magáncégnél is.

Miért lesz valaki szájsebész?

Bár egy laikusnak persze nehéz elképzelnie, miközben fogakat feszítünk ki a helyükről, és csöpög a vér, a szájsebészet nagyon izgalmas. Az, hogy invazívan beavatkozunk a szervezet működésébe, és a beteg ezután meggyógyul, vagy legalábbis elér egy olyan állapotot, ahonnan már előkészíthető például fogszabályzós kezelésre, illetve olyan gyors visszajelzésre ad lehetőséget, ami egyedinek számít a szakmában. Nem mindenkinek van türelme évekig drótokat állítgatni a szájban, aminek eredményessége csak a kezelés végén lesz látható. A szájsebészet a szakma rock’n’rollja, egy igazán dögös pálya.

Mi tartozik pontosan a szájsebészet tevékenységi körébe?

Ez sok mindentől függ – például egy kórházban a szájsebészetnek fekvőbeteg háttere van, ami azt jelenti, hogy egy egész osztály tartozik hozzá, így egy ilyen környezet összetett kezelésekre ad lehetőséget. Ide tartoznak a traumás sérülések, (például állcsonttörés, repesztett sebek), daganatos elváltozások gyógyítása, állcsontfejlődési rendellenességek gyógyítása, ciszták, gyulladások ellátása, amelyek akár az életet is veszélyeztetik, a fogak traumáinak kezelése, et cetera. Ezek mindig komplexen kezelendők, hiszen egy fogból kiinduló ciszta is okozhat állcsontproblémákat. Éppen ezért rendszeres konzíliumokat tartunk a fül-orr gégészeti munkatársakkal vagy az onkológusokkal, ahol eldöntjük, hogy milyen kezelés szükséges a beteg számára. Ilyenkor az is fontos, hogy barátságok alakulnak ki a társszakmák képviselőivel, amiket később is jól használhatunk tapasztalatok megbeszélésénél.

Milyen különbségeket látsz a magánpraxis és a kórházi munka között?

Magánrendelőben csak fogkörüli területet érintő (dentoalveoláris) sebészet zajlik, hiszen nincs fekvőbeteg-háttér. Ez többnyire a bölcsességfogak eltávolítására, illetve a csontpótlásokra, implantátumbeépítésekre, lebenytechnikákra (fogak körüli nyálkahártyaviszonyok kialakítására) korlátozódik. Szorgalmi úton a kórházi munkatársak sok szakmai műfogást, trükköt mutathatnak, amelyekre az oktatás nem tér ki, mivel túlságosan költséges eszközökkel, vagy tanfolyamokkal, hands on kurzusokon lehetne csak elsajátítani. A kollégák átadják a tudást, amennyiben arra van szükség egyes esetekben, de maga az egyetemi képzés csak minimális mértékben terjed ki ezekre. A kórházban így sokkal szélesebb betekintést lehet nyerni a szakma egészébe.

Nagy különbség van kórház és kórház között?

Eszközök szempontjából biztosan, de például a szakmai elhivatottság és ismeretanyag akár osztályokon belül is változik – ez az én munkahelyemen is így van.

Miért marad valaki a kórháznál közalkalmazotti állásban a képzés elvégzése után?

Erre több teóriám is van. Lehet, jól érzi magát egy ilyen közegben – szereti azt a társaságot, vagy azt, hogy széleskörűen lehet mindenféle esetet operálni, amire a magánpraxisban nem lenne lehetőség. Vannak például olyan eljárások, amik csontpótlást igényelnek: ilyenkor elképzelhető, hogy például a pótláshoz a csípőcsontból használunk fel szövetdarabot, ezt pedig nem lehet egy fogorvosi székben kivitelezni. Az eszközpark egy kórházban nagyon széleskörű. A közalkalmazotti bér fix, humán erőforrás szempontjából is stabilabb – egy magánpraxisból például sokkal nehezebb elmenni pihenőre például. Utóbbiban persze több kereseti lehetősége van egy fogorvosnak, de ez csak támogatottsággal, vagy egy jó ötlettel lehetséges igazán. Fel lehet építeni önerőből egy jól működő rendelőt, de ehhez sok időre és pénzre van szükség. Vannak néha állami támogatások is, amiket magánrendelőre lehet fordítani, de egyébként nehéz út ez: minden eszköz rengeteg pénzbe kerül, a fogyóeszközök mértéke nagy, a recepciós vagy asszisztens bére is magas, miközben a bevétel bizonytalan. Jó menedzsmenttel persze nagyon jövedelmező lehet.

Többek között ezért juthat valaki olyan elhatározásra, hogy szakképzettség nélkül adja ki magát fogorvosnak…

Erre is van példa, igen. Akár orvosoknál is előfordulnak meglepő esetek – de ezek csak akkor kerülnek napvilágra, amikor egy igazságügyi per folyamán kiderül például, hogy egy komplett implantátumon nyugvó, teljes állcsontra kiterjedő fogpótlás kidobható a szemétbe az állcsont egy részével együtt. Ilyenkor felgöngyölítik az esetleges szakmai hibákat, és kiderül, hogy az illetőnek nincs is diplomája.

Kit kell átvernie egy ilyen embernek ahhoz, hogy bejusson a szakmába?

Van ugyan orvosi kamara és nyilvántartás, de ettől sajnos előfordulhat, hogy valaki titokban dolgozhat úgy, hogy átveri az embereket. Ez egy nagyon szomorú formája a visszaélésnek, hiszen nagyon rossz úton jár az, aki a profit miatt vág bele ebbe. Nagyon sok befektetés kell ugyanis ahhoz, hogy egy működő vállalkozás jöjjön létre. Lépcsőről lépcsőre kell építkezni – mind anyagi, mind reputációs szempontból.

Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal nyilvántartása szerint közel ezer orvos megy minden évben külföldre, Mit gondol erről, hogy megy ez a fogorvosok körében?

Vannak cégek, akik vadásszák a fogorvosokat, hogy aztán kijuttassák (persze nem ingyen) őket olyan területekre, ahol még nem telített a piac. A kivándorlási probléma ugyanis nem csak Magyarországon probléma: Németországban szintén szakértőhiány van, mivel az ott élő orvosok méltatlannak tartják a fizetésüket a többi bérhez képest, így ők gyakran Svájcban keresnek állást maguknak. A fejvadászcégek lényegében tehát azért dolgoznak, hogy betöltsék az általuk hagyott űröket. A nyelvterület is fontos kritérium: az, hogy tudsz angolul, nem jelenti, hogy Írországban vagy Skóciában is boldogulsz, ahol nem beszélik a nemzetközi nyelvjárást. Olyanról is hallottam már azonban, hogy egy cég kivitt fogorvosokat Angliába, egy olyan régióba, ahol egy SZTK-nál is rosszabb színvonalon, kieső körzetekben, bevándorlók és kevésbé fizetőképes angol állampolgároknak a fogászati ellátását csináltatják velük huszonnégy órában. Az is nagyon gyakori, hogy egy brit nem ugyanazt a bérezést kapja, mint egy magyar. Vagánynak tartom, ha valaki meg meri tenni ezt a lépést, de én azt tervezem, hogy később visszaköltözöm a szülőhelyemre, és ott keresek inkább munkát.

Gondolom, ez azért is problémás, mert egy pályakezdőnek sokkal nehezebb egy nyugat-európai országban fenntartania magát, pláne kevesebb fizetésből…

Azért nem csak kiköltözéssel járó állások vannak: nekem is van olyan ismerősöm, aki kéthetente vállal hétvégi munkákat, vagy ügyeletet. Akár 200-250 ezer forintot is meg lehet így keresni egy-egy alkalommal. A cégek sokszor fizetik a repülőutakat és az ellátást, de a magánélet nagyon meg tudja sínyleni ezt, hiszen az átállás és a kevés pihenés miatt nem marad sok idő a kapcsolatokra.

Mi jellemző a bérezésre Magyarországon?

Nagyok a különbségek: egy szakorvosi tevékenységnél illene 50%-os juttatást adni az orvosnak, ami Magyarországon annyira nem jellemző. Nálunk ez általában 25-30%, ami igencsak kevés, ráadásul általában teljesítménybérezést (mely nem a betegszámtól függ) kapnak az orvosok fix fizetés helyett.

Említette, hogy később hazaköltözne. Milyen szempontok döntenek abban, hol és hány munkahelyet vállal egy fogorvos?

A tapasztalás és a bérezés mellett a lakhely is fontos. Személy szerint azt sem tudnám elképzelni, hogy kórházban dolgozzak anélkül, hogy mellette magánpraxisom is legyen. Egy ilyen szakmával a kezünkben egyébként nem is engedhetnénk meg magunknak, hogy csak kórházi munkát végezzünk, hiszen a magyar közalkalmazotti fizetés sajnos még mindig nem éri el az európai színvonalat.

A cikk létrejöttét a Lumens pilot ösztöndíjprogramja támogatta. Cikksorozatunkban a hazai közszolgálati dolgozók motivációit és munkakörülményeit mutatjuk be a legkülönbözőbb területekről annak érdekében, hogy közvetlen rálátást biztosítson e gyakran átpolitizált közeg valódi működésére. A sorozat további részei itt érhetőek el.