Bár a mai három demokrata előválasztási versengésből kettőt a vermonti szenátor nyert, összességében mégis nagyobb hátrányban fejezte be a napot Hillary Clintonnal szemben, mint ahogyan elkezdte. Ennek oka az, hogy a különböző államok más mennyiségű delegáltat osztanak ki – és akkor még a szuperdelegáltakról nem is beszéltünk.
Az amerikai előválasztások mai formája mindössze a hetvenes éve óta létezik – bár már a huszadik század eleje óta rendeznek hasonlóakat, jelentőségük az elnökjelölt kiválasztásában akkor még sokkal kisebb volt. A pártelit közvetlen döntési hatalma a válságos 1968-as jelölési procedúra után komolyan lecsökkent, s bár később ismét komolyabb, közvetett szerepet kaptak, évtizedekig a konkrét jelöltek személye és személyisége volt reflektorfényben. Az elmúlt harmincöt évben mindemellett egyik elnöknek sem okozott nehézséget az, hogy újraválasztásáért harcolva megszerezze saját pártjának támogatását. Egy nagy hatású, 2008-ban megjelent könyv vezette be a „láthatatlan előválasztás” fogalmát, melynek során a jelöltek a pártelit támogatásáért folytatnak harcot, még a valódi voksolás megkezdése előtt.
Bár a Fehér Házért folytatott verseny idén sok szempontból különleges és rendhagyó, a pártelit informális nyomásgyakorlása megmaradt, csupán mértéke kérdéses. A jelölőgyűlésen az előválasztási folyamat során kiosztott delegáltak felére van szükség ahhoz, hogy valakit komplikációk nélkül elnökjelöltté válasszanak – a republikánusoknál azonban most többen egy „megosztott jelölőgyűlésre” játszanak, ahol egyik jelöltnek sincs meg a megfelelő számú delegáltja. Innentől kezdve a gyűlésen kötött egyezségek és alkuk fontosabbak lesznek, mint a szavazások eredményei, egyszerű többség híján a delegáltak ugyanis nem kötelesek a szavazás alapján egyébként hozzájuk tartozó jelöltet támogatni. Ilyenre még nem volt példa a hetvenes évek reformjai óta.
Bár sokféle formája létezik a szavazatokért kapott delegáltak elosztásának, általánosságban elmondható, hogy a republikánusoknál nagyobb előnyt élvez a voksolás egyértelmű nyertese, aki bizonyos körülmények között az adott állam összes delegáltját is megkaphatja – ez lehetővé tesz szélsőségesebb stratégiákat is a jelöltek számára úgy, hogy csak bizonyos államokban való jó szereplésre koncentrálnak. A demokratáknál sokkal arányosabban oszlanak meg a delegáltak – ami azt is jelenti, hogy kis arányú győzelmekkel nem lehet úgy ledolgozni egy nagy hátrányt, mint ahogy az esetleg a GOP oldalán lehetséges. A baloldali pártnál azonban tovább komplikálja a procedúrát a szuperdelegáltak létezése.
A szuperdelegáltak közvetlen lehetőséget adnak a pártelitnek arra, hogy beleszóljanak a demokrata párt előválasztási folyamatába. A demokrata jelöltnek 2383, a republikánusnak 1237 delegáltra van szüksége a jelöltség eléréséhez – az előbbiek számára tehát ennek kétszerese, 4765 kerül kiosztásra. Ebből 714 úgynevezett szuperdelegált – a kormányzók, szenátorok, kongresszusi képviselők mellett a DNC tagjai és tíz, a párt vezetőségének fontos figurája –, akik ugyan formálisan csak a jelölőgyűlésen törnek lándzsát valaki mellett, közülük 459 már deklarálta, hogy Clintont támogatja Sandersszel szemben. Előfordul persze olyan is, hogy a szavazatok alakulása miatt a párt egységes támogatása ily módon egy másik, számukra szintén nem elfogadhatatlan jelölt mögé áll – ez történt 2008-ban, amikor Obama előbb a szavazófülkékben, később pedig a szuperdelegáltak támogatását megnyerve is megelőzte Clintont.
Jelen állás szerint a volt külügyminiszter mindkét kategóriában magasan veri Sanderst (szuperdelegáltakkal 1127-482, nélkülük 668-462 az állás), a korábban említett arányos megoszlás miatt pedig rendkívül nehéz ledolgozni ezt a hátrányt. A mai voksolásokon Sanders ugyan megnyerte Kansast és Nebraskát, és csak Louisanát veszítette el, hátránya azonban mégis nőtt: előbbi 23 és 14 delegáltat hozott neki, míg Clintonnak csak 14-et és 11-et, lousianai veresége azonban a volt first ladynek 39, míg neki csak 12 főt jelentett – ezzel 11 delegálttal nőtt összességében a hátránya a két győzelem ellenére is. Nem véletlen, hogy egyre többen szólítják fel a vermonti szenátort kampánya felfüggesztésére.
