A véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jog győzelmeként ünneplik sokan a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának döntését, amelynek értelmében a magyar bíróságok alapjogokat sértettek meg azzal, hogy elmarasztalták az Index kiadóját és a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületét a cikkeik alatt megjelent sértő hozzászólásokért. Ezzel együtt könnyen lehet, hogy verdikt hozadéka megmarad a jogszabályok nyújtotta elvi síkon: a nemzetközi gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy cikkek alatti hozzászólás korának leáldozott, ennek pedig sokkal inkább üzletpolitikai okai vannak, mintsem szabályozási problémákban gyökerezne.
Forrás: Wikimedia
Magyarországon sok híroldal éppen az Indexet sújtó döntés miatt állította le a kommentelés lehetőségét. Az ominózus 2010-es esetig ugyanis általában a tartalomszolgáltatók került ki győztesen a hasonló szituációkból, ám ekkor megfordult az ítélkezési gyakorlat. Az a megközelítés vált általánossá a hazai bíróságokon, hogy a hozzászólásokért a nyomtatott sajtó praxisából ismert olvasói levél mintájára a szerkesztőség a felelős. Paradox módon éppen ezen a ponton fordult a kocka, és ez a konszenzus mutatta meg a vonatkozó hazai jogi gyakorlat visszásságait. Az ügy alkalmassá vált ugyanis arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vigyék, hiszen a strasbourgi álláspont szerint az objektív felelősség megállapítása korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, és ennek az egy körülménynek a definiálása helyett sokkal árnyaltabb mércét kell alkalmazni.
Egy ilyen szempontrendszer egyik legfontosabb eleme a kontextus mérlegelése, azaz a vita közérdekűségének megállapítása. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a portál jóhiszeműen jár-e el, és törli időben a kifogásolt hozzászólást, amennyiben értesítést kap róla. Végül pedig minden esetben figyelembe kellene venni, hogy az adott ország joggyakorlata egyébként mekkora teret enged a szabad véleménynyilvánításnak. A magyar praxisban például nemcsak az online médiumok esetében érvényes ez a megközelítés: egy televíziós műsorban ugyanúgy a szerkesztőség felelős az elhangzottakért, függetlenül attól, hogy személy szerint kitől származik az állítás.
Érdekes módon az EJEB nem minden döntésében érvényesült azonban ez az érvrendszer. Noha alapvetően mind az USA, mind az Európai Unió gyakorlata a tartalomszolgáltató védelme felé tendált, egy 2006-os eset miatt tavaly júniusban elmarasztalta a Delfi nevű észt hírportált. Az oldal egyik cikke alatt az SLK nevű kompvállalat kapott hideget-meleget, a majdnem évtizedes hosszúságúra nyúló ügy lezárásakor pedig az EJEB a sértő megjegyzések szélsőségesen nagy mennyiségére hivatkozott, amit szerinte a portálnak tudnia kellett volna kontrollálni, ők azonban csak hat héttel később távolították el azokat. A döntést általános aggodalom övezte, mivel szembement azzal az uniós direktívával, amely szerint a jelzés és eltávolítás mechanizmusának működése esetén nem a tartalomszolgáltató a felelős. Az eset esetleges precedensértékűségétől még a tengerentúli médiumok is tartottak.
Több okra vezethető vissza az, hogy ennek ellenére mégsem a médiumot elmarasztaló döntés született. Az EJEB álláspontja szerint a magyar bíróságok nem reagáltak érdemben arra, hogy az Index megtette a megfelelő intézkedéseket a perben egyetlenként kiemelt sértő hozzászólás eltávolítása érdekében, valamint arra sem, hogy a feljelentő meg sem próbálta arra kötelezni az oldalt, hogy távolítsa el a megjegyzést. Az is a tartalomszolgáltató mellett szólt, hogy a feljelentést egy cég tette, nem pedig természetes személy. Míg utóbbinak valóban sérülhet a méltósága, a jogi személy üzleti reputációja azonban kívül esik azon az erkölcsi dimenzión, amelybe a természetes személyt megillető jó hírnév tartozik. Ráadásul a cég hírnevének csorbulását nem a sértő komment okozta, hanem a közölt tartalom, és az a nagy publicitás, amelyet az ellene folyó vizsgálat kapott. Ilyen feltételek mellett a magyar bíróságnak mérlegelnie kellett volna a komment által okozott járulékos kár nagyságát. Ahogy azt a Delfi és az Index különböző kimenetelű példái mutatják, mindkét esetben ügyspecifikus döntés született, de az ítélet számos megállapítása egészen biztosan hivatkozási alappá fog válni a jövőben is.
Már persze, ha egyáltalán szükség lesz még a jövőben ilyen viták feloldására. A Strasbourgban történtek után ugyan szép lassan elkezdhetnének „hazaköltözni” a kommentek, mégis kétséges, hogy ez nemzetközileg bevett gyakorlattá válna. Az utóbbi években vezető hírportálok szüntették meg sorban a hozzászólás lehetőségét saját felületeiken, és egyáltalán nem bánják ezt. A kommentelők eleinte tömegesen vándoroltak az ugyanazon szolgáltató által fenntartott fórumokra (amelyekre egyébként érdekes módon Magyarországon az Index ügyét követően sem vonatkozott az objektív felelősség megállapításának szabálya), majd a fogyasztói véleménynyilvánítás alapvetően kiszerveződött a közösségi médiába.
Ezt követően a legtöbb portál olvasottsága ugrásszerűen megnőtt, vagy akár meg is duplázódott. A kisebb, de stabil közönséget vonzó oldalak körében elterjedt, hogy a cikk írója vagy a szerkesztőség valamely tagja kezdeményezi és irányítja a diskurzust poszt alatt. További fontos érv a hozzászólások közösségi médiába exportálása mellett, hogy a tapasztalat szerint a fogyasztók nevük és arcuk vállalásával hajlamosabbak a civilizált és konstruktív kommunikációra, bár erre természetesen nincs garancia. Nem ritka az sem, hogy a felhasználói tevékenység elemzésével a szerkesztőség folyamatosan fejleszti, és olvasóira szabja az előállított tartalmat.
A demokratikus értékek védelme szempontjából fontos iránymutatás született – de mire végre eljutunk odáig, hogy jogilag is érdemben megkülönböztetjük az online felületeket a hagyományos hordozóktól, addigra okafogyottá válhat az eredeti kérdésfeltevés, a tartalomszolgáltatók ugyanis kénytelenek lesznek követni fogyasztóikat a közösségi médiafelületekre.