Tavaly decemberben a japán Legfelsőbb Bíróság megerősítette azt a több mint száz éve hatályban lévő törvényt, mely szerint a házastársaknak ugyanazt a családnevet kell felvenniük. A törvényt elutasítók szerint ezzel a nők alapvető jogai sérülnek, míg a konzervatív támogatók úgy tartják, a megosztott közös név a családi egység központi pillére.
A házastársi családnév ügyében öt felperes adta be a keresetet, mivel szerintük a családnevekre vonatkozó törvényi kikötés – ami a második világháború után módosított Polgári Törvénykönyvben változatlanul szerepel – megsérti az alkotmány minden ember egyenlőségét biztosító cikkelyét, írja az Asahi Shimbun.
A Legfelsőbb Bíróság döntése negatívan érintette azokat a japán nőket, akik a házasság után meg kívánták tartani leánykori nevüket. Sokan annyira ragaszkodnak hozzá, hogy emiatt nem regisztrálják a házasságukat és élettársi viszonyban maradnak – ami kevesebb jogi védelemmel jár.
„Amikor meghallottam a döntést, elkezdtem sírni, még most is fáj” – mondja Kyoko Tsukamoto (80), nyugalmazott középiskolai tanárnő – az öt felperes egyike, aki azt mondja, az ítélet miatt „elvesztette identitását”. Férjével csak azért adták fel az élettársi viszonyt, hogy elkerüljék gyermekeik házasságon kívüli születését, ami komoly stigma a mai Japánban. Gyermekeik születései között minden alkalommal elváltak és újraházasodtak – a törvény ellen tiltakozandó.
„Kyoko Tsukamotonak hívnak, de nem tudok ezzel a névvel élni vagy meghalni” – utalt leánykori nevének hivatalos elismerésének hiányára a kormányzati nyilvántartásokban. A házastársak különböző családnevét tiltó törvény évtizedeken át ellenállt a kritikáknak – most először jutott el egy, a megváltoztatásáról szóló beadvány a Legfelsőbb Bíróságig. A tizenöt bírából tíz döntött amellett, hogy az először 1898-ban bevezetett tilalom összhangban van a nemek közti egyenlőség alkotmányos védelmével – írja a New York Times.
Itsuro Terada főbíró szerint „a törvény nem ró aránytalan terhet a nőkre, mivel a szakmai életükben továbbra is használhatják leánykori nevüket”. Ez a gyakorlat az utóbbi években egyre elterjedtebbé vált Japánban. „A közös családi név megosztása egy olyan rendszer része, amely régóta jelen van a japán társadalomban és megadja a lehetőséget az embereknek, hogy a család részeként azonosíthassák magukat mások szemében” – folytatódik az indoklás.
A főbíró szerint a törvény nem diszkriminatív a nőkkel szemben, mivel megadja a szabad választást a házastársaknak azzal kapcsolatban, hogy melyik fél nevét veszik fel. A tanulmányok azonban kimutatták, hogy az elmúlt negyven évben a japán párok 96 százaléka a férj nevét választotta.
„A nemzetközi trend a külön nevek használata, így a Legfelsőbb Bíróság döntése egy korszerűtlen mintát követ – mondja Masayuki Tanamura, a Waseda Egyetem családjogi professzora. „A döntés nem fogja bátorítani a nőket a házasság és gyerekvállalás után a munkaerőpiacra való visszatérésre. Meg kell változtatni a Polgári Törvénykönyv elavult családképen alakuló rendelkezéseit” – mondja.
Mutsuko Asakura, a Waseda Jogi Iskola professzora is negatív véleményt fogalmaz meg. „A döntést hozó férfi bírák továbbra sincsenek tisztában azzal, hogy milyen kellemetlenségeket okoz ez a tiltás a nők számára a mindennapi életben. Az ítélet a nemzetközi közvélemény szemében a sokszínűségre nemet mondó és az emberi jogok iránt érzéketlen országként láttatja majd Japánt”. Az ellenzők szerint a Legfelsőbb Bíróság döntésében leképeződött a testület nemi összetétele – a tizenöt bírából csupán három nő.
A törvény jövőbeli megítélésével kapcsolatban a főbíró szerint „a házastársak névváltoztatási problémáit a Parlamentnek kellene tárgyalnia” – visszaadva ezzel az ügyet a jogalkotóknak. A házassági családnév törvényi megítélésével kapcsolatban a mai napig nagy az ellentmondás a hatalmon lévő konzervatív LDP törvényhozói között, mivel szerintük a törvény eltörlése lerombolná a családi egység érzetét. Sokak szerint ez szembemegy Abe Shinzo miniszterelnök nőknek tett ígéretével, miszerint a társadalmi és gazdasági életben is nagyobb szerepet kíván szánni nekik.
Az ENSZ CEDAW bizottsága (Bizottság a Nők Megkülönböztetésének Eltörléséért) sürgeti a japán kormányt, hogy tegyen közvetlen lépéseket a törvény megváltoztatása érdekében. Az ország a Global Gender Gap női egyenjogúsági indexe alapján 142 állam közül csak a 102. helyet foglalja el. A hazai közvélemény is megosztott a kérdésben: egy, a japán közszolgálati műsorszolgáltató szervezet által néhány hónapja végzett felmérés szerint a válaszadók 46 százaléka támogatta a törvény megváltoztatását, míg 50 százaléka ellenezte – írja a Japan Times.
A testület egy, a nők válás utáni újraházasodását fél évig tiltó törvény kapcsán is ítéletet hozott. Egy japán nő perelte be az államot még 2011-ben, mivel szerinte alkotmányellenes a csak nőkre alkalmazott törvény.
A nők újraházasodásának időtartamáról szóló tilalmat még a Meidzsi-korban (1868-1912) vezették be, annak érdekében, hogy megelőzzék a vitákat az apaságot illetően, amennyiben egy nő válása után gyorsan újraházasodik és gyereket szül. Úgy tartották, a fél éves időszak elegendő idő arra, hogy a terhességet külsőleg is megállapíthassák. A törvény ellenzői szerint mindez idejétmúlt, mivel ma már a DNS-szekvenálás tudományának köszönhetően enélkül is kellő pontossággal meghatározható az apa személye.
A Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek találta a fél éves várakozási időt. A döntés csupán félsiker az érintett nők számára, mivel a bíróság nem utasította el a várakozási idő alapelvét, csak lecsökkentette azt – fél évről száz napra. Mindkét eset felpereseinek kárigényét – ami összesen 6 millió yen (14 millió forint) volt – elutasította.
