Sok aggasztó hírt hallani manapság a médiáról. Egyesek gazdasági problémákat emlegetnek, mások a sajtószabadságot látják veszélyben. Mindezekről, valamint a szakma átalakulásáról és az újságíró-szövetségek szerepéről beszélgettünk Komlósi Gáborral, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnökével.
Miért fontos, hogy legyen szövetsége az újságíró-közösségnek?
Nem kizárólag azért, amiért régen gondolták, vagyis, hogy kiálljon a közös jogokért, hogy a bajban segítséget nyújtson vagy, hogy barátkozzanak és szakmai vitákat folytassanak a kollégák. Ezernyi új értelmet is nyert. Ilyen a közös szórakozás, a szakmai továbbképzés, az új generáció képzése, a közös kiállás bizonyos felmerülő problémákkal szemben. Nem véletlen, hogy majdnem minden országban van sajtókamara vagy sajtószövetség.
Magyarországon ennek már igen szép hagyományai vannak, hiszen Mikszáth Kálmántól, az első elnöktől számítva százhúsz éve létezik a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Megélt nehéz időket is a szövetség: vagy a politika hatotta át, vagy más nehézségekkel küzdött, de kiállta az idő próbáját. Azt hiszem, hogy abban a tagjaink, sőt a tagságon kívüli újságírók is egyetértenek, hogy valamiféle egyesület mindenképpen kell. Mi azonban szeretnénk többek lenni, mint csupán “valamiféle”.
Elegendő jogosultsággal rendelkeznek ma Magyarországon az újságíró-szövetségek?
Attól függ, hogy mire. Például a MÚOSZ elbírál olyan etikai ügyeket is, amelyekben az egyik fél nem tagja a szövetségnek. Természetesen ezek csupán állásfoglalások, nem kötelező jellegűek, de általában figyelembe veszik ezeket a véleménynyilvánításokat.
A MÚOSZ mellett több újságíró-szövetség – a Magyar Újságírók Közössége (MÚK), a Protestáns Újságíró Szövetség (PRÚSZ), a Média Önszabályozó Testülete (MÖT), a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), és a Sajtószakszervezet – harcol azért, hogy az újságíró majdnem a közfeladatot ellátó személynek járó többletjogosítványt kapjon. Gondoljunk egy tüntetésre vagy más krízishelyzetre: fontos lehet, hogyan lép fel akár ő maga, akár vele szemben a rendőr. Más kérdés, hogy ehhez fel is kell nőnie az adott zsurnalisztának.
Folytat a MÚOSZ egyeztetéseket politikai szereplőkkel, esetleg magával a kormánnyal?
Véletlenül sem. Ez egy politikamentes szervezet. Ők nem keresnek minket, és mi sem őket. Nem tapasztaltam, hogy bárki beavatkozott volna az ügyeinkbe, vagy akárcsak szándékában állt volna ez. Nem mondom, hogy a múltban, egyes időszakokban nem voltak ilyen irányú kezdeményezések, de végül megmaradtunk politikán kívüli szervezetnek, és ennek így is kell lennie.
Nem érzi annak hiányát, hogy a média szabályozásával kapcsolatban sem kérik ki a szövetség véleményét?
Ha hiszi, ha nem, kikérik. Most például az ombudsman levele van nálam azzal kapcsolatban, hogyan viselkedhet az újságíró tömegrendezvényen, milyen szabályokat, magatartási normákat kell követnie.
Még júliusban, az elnökké választását követően a Népszavának adott interjújában említette, hogy szükség van összefogásra, együttműködésre a többi újságíró-szervezettel. Történt előrehaladás ezen a téren?
Úgy fogalmaznék, hogy az összefogás és az együttműködés szándéka javult. Azóta a MÖT, amiről akkor még csak feltételes módban beszéltem, már hivatalosan is megalakult.
A volt elnöki szobát átadtam a vidéki, a nyugdíjas és a junior tagoknak, hogy itt dolgozhassanak. Ennek volt egy formális megnyitóünnepsége, amire meghívtuk a többi szervezet képviselőit is, kifejezve, hogy itt nem kérünk semmiféle tagsági igazolványt, ide az jön és dolgozik, aki akar.
Megvan a szándék, ami mélyül és erősödik, lassan talán szárba is szökken. De az, hogy kis dolgokban már meg tudunk egyezni, mindenképpen jó.
Van érdeklődés az elnöki irodából kialakított Klubszoba iránt?
Nem fogom azt hazudni, hogy naponta tele van és már sorszámot kell osztani, hiszen idő kell, hogy híre menjen. Ugyanez igaz a szövetség rendezvényeire is. Azelőtt volt hetente egy-két rendezvény, most van öt-hat, aztán beáll ez valahogy szépen. És voltak már teltházas eseményeink is, nem is kevés. Időbe kerül, míg ez bejáratódik. Aki jön, az még most is félve jön, és kérdezi a portástól vagy az első MÚOSZ-munkatárstól, hogy tényleg jöhet-e ide. Tényleg.
Volt, aki arra figyelmeztetett, hogy szabályozzuk a Klubszoba használatát, mert heteken belül eljön az idő, hogy százan fognak sorban állni, és ki kell találnunk, hogy mi alapján döntjük el, hogy ki az a húsz, aki éppen használhatja. Bár már itt tartanánk!
A fent említett interjúban célként utalt arra, hogy a MÚOSZ gazdasági alapon működjék. Elérhetőnek látszik már a cél?
Sajnos óhatatlanul hullanak ki “csontvázak” a szekrényből, derülnek ki múltbeli adósságok. Félreértés ne essék, nem teszek mindegyik elé negatív előjelet. Nem arról van szó, hogy az elődeim bűnöket követtek el, de vannak olyan kötelezettségvállalások, amiket még teljesíteni kell. Ezért nem állunk jobban, mint álltunk. Mint mondani szokták: a televízióban örökké háború van, és minden egyes adás egy csata. A költségvetés kapcsán megtanultam, hogy itt állandóan válság van, év végén, az elszámolás zárásakor meg katasztrófa. Természetesen nem a szó szoros értelmében vett katasztrófa. Hivatalosan, “szépen” ezt úgy kell mondani ezt úgy szokás mondani, hogy likviditási gondok.
Vannak nehézségeink, de sok apró tevékenységet folytatunk, amiből remélünk egy kis pénzt. Az az idő már elmúlt, amikor állami támogatást vagy reklámpénzt kaptunk, csak azért, mert ez a MÚOSZ. Minden egyes forintért magunknak kell megdolgozni.
Nemrég csökkentettük a dolgozói létszámot. A felmondási idő miatt ez most kezd majd pozitív szaldóval jelentkezni.
Milyen szolgáltatásokat nyújt jelenleg a MÚOSZ?
A legnépszerűbb az épületünkben működő orvosi rendelőnk. Nagyon sok tagunk jár ide, értelemszerűen főleg az idősebbek. Van egy üdülőnk Tihanyban, ami elsősorban a nyári szezonban használható ki igazán, de szóba került, hogy szilveszter-estet rendezünk ott. Az üdülő fogadja az újságírókat (a többi tagszervezet és a sajtószakszervezet tagjait is); minimális térítés fejében, nagyon alacsony áron. Harkányban is van egy vendégapartmanunk, bár az iránt nem mutatkozik túl nagy érdeklődés.
A self-printingtől kezdve a jogi tanácsadásig számos szolgáltatást nyújt a szövetség. Ha egy újságíró elveszíti a munkáját, nyilván nem tudjuk neki visszaadni, de legalább a békés elválás vagy a jobb anyagi kondíciók érdekében megpróbálunk ügyvédi tanáccsal szolgálni.
Beszélgetésünk ideje alatt zajlik például a mikulásünnepség. Tavaly erre nem volt lehetőség, most újra van. Olyan ajándékcsomagot állítottunk össze, amitől boldog lesz minden gyerek, és a szülő is örül, hogy nem csak csokoládét, hanem maradandó dolgot is kap a gyermeke. Ezeket persze a Mikulás hozza, Rudolf cipeli, de egy kicsit azért a MÚOSZ-nak is van benne része.