A Voennaya Priemka című orosz katonai műsor a múlt hónapban bemutatta az 1970-es évek szovjet űrprogramjának egyik legnagyobb titkát: az R-23M űrágyút, melyet az amerikai műholdellenes fegyverek ellen készítettek. A 23 milliméteres gépágyú a vákuumban is képes volt a tüzelésre – 1975 januárjában ki is próbálták az űrben. A kísérlet eredményei azóta is titkosak.
Az R-23M-t a Tu-22 bombázó hátsó géppuskájára alapozták. A majdnem tizenhét kilós gépágyú több mint 950 darab 200 grammos lövedéket – mások szerint akár ötezret is – tudott kilőni percenként, melyek másodpercenként 690 méteres sebességgel haladtak volna az űr sötétjében. A projekt veteránjai szerint a földi tesztek során a fegyver egy mérföld távolságból keresztüllőtt egy acél gáztartályon.
Az Almaz (gyémánt) kódnevű korai szovjet űrállomás-projekt tervezett felszerelésének része volt a kamerák és a radar mellett az R-23M is. A moszkvai KB Tochmash intézet feladata volt a gépágyúk kifejlesztése, mely a második világháború óta több komoly áttörést tudhatott magának a légi fegyverek terén. Bár a pilótafülkéből is lehetett használni az ágyút, a célra csak az űrállomás teljes elforgatásával lehetett tartani – így tehát motorokkal szerelték fel az állomást, melyek a fegyver okozta visszarúgást kiiktatandó azonnal ellenirányú löketet adtak volna harci helyzet esetén.
Míg a fegyver fejlesztése jól haladt már a hatvanas években, az Almaz-projekt többi része komolyan késett – így a NASA által 1973-ban fellőni tervezett Skylab komoly fenyegetésnek bizonyult az első orbitális űrállomásért folytatott versenyt tekintve. Nehogy lemaradjanak, a szovjetek 1971-ben egy apró civil „előörsöt” lőttek fel Szaljut néven – a már elkészült hardverrel és a megmaradt Szojuz-alkatrészekkel. Az Almaz-projekt ezek után is folytatódott, de civil álca mögé bújtatva: az 1982-ig fellőtt hét Szaljut-űrállomásból (Farkas Bertalan a Szaljut-6 fedélzetén dolgozott) három titokban az Almaz-program része volt. Bár a nyugati hírszerzés korán rájött a trükkre, az Almaz hivatalosan nem került nyilvánosságra hidegháború végéig.
Csupán a Szovjetunió bukása után derült ki, hogy a fegyvert konkrétan ki is próbálták – 1975. január 24-én, a Salyut-3 űrállomáson, alig pár órával a tervezett visszatérése előtt – arra az esetre, ha az ágyú használata ártana az állomásnak. A források szerint három lövéssel körülbelül húsz lövedéket lőtt ki, melyek mind elégtek az atmoszférába érve. A tesztek eredményei azóta is titkosítottak. Annyi biztos, hogy a következő Almaz-űrállomáson ágyú helyett két légvédelmi rakéta lett volna – ezt azonban már sosem lőtték fel.
