Szeptemberben, nyolc évig tartó tárgyalások után elfogadták az első választott testület által létrejött alkotmányt Nepálban. Többen, például az ország déli részén élő kisebbségi csoportok mégsem elégedettek. A demonstrációk miatt az Indiából érkező létszükségleti cikkek ellátása elakadt. Az amúgy is kritikus helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a tavaszi földrengések otthonukat vesztett túlélőire hamarosan rátör a tél.
Nepál vezetőit komoly próba elé állítja az országban kialakult többszörös krízishelyzet. Ha nem jutnak megállapodásra az elnyomástól félő kisebbségekkel, a már tavasszal majdnem kilencezer ember életét követelő földrengések további áldozatokat szedhetnek. A meleg ruhák, az építőanyag és az élelmiszerkészletek üzemanyag nélkül nem juthatnak el az érintettekhez, akik közül sokan heteken belül megközelíthetetlenek lehetnek a hó miatt. A világ húsz legszegényebb országának egyike számára a fő ellátási útvonal elzárása komoly gazdasági problémát is jelent. Indiával, a Nepálhoz kulturális szálakkal is fűződő déli szomszéddal kialakult diplomáciai feszültség tovább bonyolítja a már több mint negyvenöt ember életébe kerülő belpolitikai viszályt.
A hindu monarchiától a polgárháborún át a köztársaságig
Nepál a 18. században lett önálló királyság. A 19. század közepétől a Rana-dinasztián belül örökletes miniszterelnöki hatalomnak vetett véget 1951-ben az akkori király és a Rana-ellenes lázadók szövetsége. Utóbbiak a Nepáli Kongresszus Pártba (NCP) tömörülve kormányt alakítottak és 1959-ben többpárti alkotmányt fogadtak el – a következő király, Mahendra azonban 1960-ban magához ragadta a hatalmat, beszüntetve az alkotmányt és a pártpolitizálást. A nyolcvanas évektől az NCP és különböző baloldali csoportok növekvő nyomást (civil engedetlenség, tüntetések) gyakoroltak az (időközben ismét cserélődött) uralkodóra, aki ennek hatására 1990-ben beleegyezett egy demokratikus alkotmányba. A választásokat az NCP nyerte, kormányukat azonban egy bizalmatlansági indítványt követően a kommunisták váltották fel. 1995-ben kitört a maoista lázadás, amelynek a célja a királyság megszüntetése volt, és tíz éve alatt ezrek halálát okozta. A 2007-ben kiadott ideiglenes alkotmány alapján megválasztott parlament eltörölte a királyságot, 2008-ban megalakult az első alkotmányozó nemzetgyűlés. Nyolc év politikai küzdelem után a 2015 tavaszán elszenvedett katasztrofális földrengés „koncentrálta a alkotmányozó nemzetgyűlés akaraterejét”, melynek eredményeképp szeptember 20-án elfogadták a kész dokumentumot.
Mit tartalmaz az új alkotmány?
A szeptemberben elfogadott alaptörvény Nepált hét provinciából álló szekuláris szövetségi köztársaságként definiálja. A politikusok az ország kulturális sokszínűsége miatt döntöttek emellett a szerveződés mellett – a területen összesen több mint száz nyelvet beszélnek.
A nepáli politikusok kommunikációja szerint az alkotmány legfontosabb erénye az, hogy végre kész van, és ezzel megteremti az országban a stabil demokráciát. „Az ország most már foglalkozhat más fontos problémákkal, például a gazdaság fejlesztésével. Ha a politikusok néhány éve megegyeztek volna, nem vesztegettünk volna el ennyi időt, energiát és pénzt.” – fogalmaz egy, az alkotmány elfogadását ünneplő diák. Elemzők szerint azonban a dokumentum gyakorlatba ültetése komoly problémákba ütközhet – a tüntetések pedig azt mutatják, hogy a várt stabilitást sem hozta meg.
A dokumentum kvótákat biztosít bizonyos, korábban alulreprezentált illetve elnyomott csoportoknak – például garantálja, hogy a parlamenti képviselők egyharmadának nőneműnek kell lennie. Az LGBT-aktivisták is elégedettek a dokumentummal, mert a nemi és szexuális kisebbséghez tartozókat hátrányos helyzetűnek nyilvánítja, és biztosítja szerepvállalásukat az állami folyamatokban.
Sokan viszont úgy gondolják, hogy a sietve elfogadott alkotmány nincs elég jól átgondolva: egyesek szerint vissza kellett volna állítani Nepál tradicionális hindu vallását (az országban érdemben jelen lévő buddhizmus és hinduizmus közül az utóbbi élvez többséget), az ország déli, sík vidékein élő, a teljes lakosság körülbelül 40%-át kitevő kisebbségek pedig attól tartanak, folytatódik a hegyvidéken élő politikai elit uralma. A 2007 óta érvényben lévő ideiglenes alkotmány 58%-ához képest a parlament kisebb hányadát, 45%-át teszik ki arányos képviselet szerint választott képviselők, viszont a provinciák határai kettévágják Terai vidékét, ami tulajdonképpen egy Indiával határos sávot jelent, szétszedve ezzel az itt élők által képviselt politikai erőt. Az alkotmányozó nemzetgyűlés számára fontosabb volt, hogy kész legyen a dokumentum: azzal érveltek, hogy a határokat később is meg lehet változtatni. (Egyelőre nevet sem adtak a provinciáknak.) A síkságon élők szoros kulturális kapcsolatokat ápolnak indiai szomszédaikkal, ami sokszor családi kötelékekben is megnyilvánul: emiatt India attól tartott, hogy a politikai feszültségek hozzájuk is begyűrűznek – ami meg is történt. A határokon átívelő házasságokat és a gyereküket egyedül nevelő anyákat diszkriminálja az a rendelkezés is, mely szerint a női szülő önmagában nem örökítheti nepáli állampolgárságát gyerekére – a férfiakra viszont nem vonatkozik ilyen megkötés.
Az indiai kormány aggodalmát fejezte ki az új alkotmánnyal kapcsolatban, nepáli nagykövetét pedig visszahívta sürgős megbeszélésre. Ezt a nepáliak a szuverenitásukba faló beavatkozásnak tekintették.
Tüntetések és „nemhivatalos blokád”
Az augusztus óta tartó tüntetésekben főleg Terai etnikai kisebbségei vettek részt. A demonstrációk egy aspektusa nagyban hozzájárult a helyzet bonyolódásához: a tüntetők a politikusok figyelmét biztosítandó elzártak két, Indiával határos átkelőhelyet – az egyiken, Birgunj-on a beérkező üzemanyag 60%-a halad át. Nepál gazdasága nagyban függ az Indiával való kereskedelemtől, így a létszükségleti cikkek ára meredeken megemelkedett. A blokád miatt a kórházakba nem jut elég gyógyszer, valamint a legtöbb étterem bezárt, mert nem volt gáz a főzéshez. A háztartásokban tüzelőfával főznek, a benzinkutaknál kilométeres sorok állnak – akár hetekig kell várni a tankolásra. A tömegközlekedés annyira megritkult, hogy egy túlterhelt busz már balesetet is okozott. A Nepáli Kereskedelmi-és Iparkamarák Szövetsége szerint a blokád már első két hete (szeptember vége-október eleje) alatt egymilliárd dollárjába került az országnak. A himalájai ország északi szomszédjához, Kínához fordult olajért, október végén megegyezve az akut krízis kezelésében, és egyben letéve az alapokat egy hosszú távú kereskedelmi kapcsolathoz – ez a lépés segítheti Nepál gazdasági függetlenedését Indiától.
Az ellátási nehézségek tovább rontották a Nepál és India közötti feszült viszonyt. Több nepáli azzal vádolta Indiát, hogy „nemhivatalos blokáddal” igyekszik politikai nyomást gyakorolni. A vádat arra alapozzák, hogy bár a tüntetők csak két átkelőhelyet zártak le, a többin keresztül sem érkeznek teherautók. A blokádra válaszul még az indiai tévéműsorokat és filmeket is betiltották. India a blokádot és a tüntetések támogatását is tagadja. A szállítás megszűnését azzal indokolják, hogy a szállítók félnek átlépni a határt az erőszakos tüntetések miatt.
A tüntetők és a rendőrség közötti fizikai összecsapások valóban gyakoriak, és eddig legalább negyvenöt halálos áldozattal jártak. A tüntetők eddig főleg köveket, illetve múlt héten Molotov-koktélokat használtak fegyverként. Egyes tisztviselők szerint Tharu tüntetők lándzsákkal és fejszékkel is támadtak, és élve elégettek egy rendőrt. Egy északnyugati városban, Tikapurban a tharu közösség és a város többi lakosa közötti összecsapások és vandalizmus miatt a hadsereget is be kellett vetni. A rendőrség vetett már be könnygázt, többször lőtt a levegőbe és a tüntetők közé is. Az összecsapások legutóbbi áldozata egy indiai férfi volt, aki a kórházban halt bele a fejlövésébe, amit India felől érkező tüntetők támadása közben szerzett. Az összecsapás során hét tüntető és kilenc rendőr is megsérült. A november elején történt eset visszavetette a kisebbségi vezetők és a politikai főáram képviselői közötti tárgyalásokat. A nepáli rendőrség további két indiai állampolgárt is letartóztatott, akik akadályozták őket a határon felállított sátrak eltávolításában. Az indiai külügyminisztérium egy nyilatkozatban kijelentette, hogy „a probléma, amivel Nepál szembenéz, politikai természetű, és nem oldható meg erőszakkal”.
A rengés után
A földrengések túlélői közül többen bádogházakban néznek szembe a nulla fok alatti hőmérséklettel. A segélyszervezetek képviselői a határon ragadtak – többek között meleg ruhákat és takarókat szállítva –, üzemanyag nélkül, így a télen valószínűleg sok túlélő megbetegszik majd, különösen az idősek és a gyerekek. A frusztráció egyre fokozódik az ideiglenes szállásokon lakó túlélőkben: úgy érzik, elfelejtették őket. A pénzük elfogyott, munkát lehetetlen találni. A segélyszervezetek családonként hetven dollárt osztanak szét, hogy a túlélők megvehessék a szükséges készleteket – a blokád miatt azonban minden sokkal drágább, mint korábban.
A parlamentben az alkotmány elfogadásának napján késleltették az újjáépítési tervet, ezzel az „Újjáépítési Hatóság” felállítását is. Nepáli újságírók szerint abban bíztak, hogy októberben hatalomra jutva a saját előnyükre fordíthatják a folyamatot – azóta azonban túlságosan el voltak foglalva a tüntetésekkel ahhoz, hogy újra felállítsák a megfelelő szervezeteket. Nem osztották ki az adományozók által felajánlott pénzeket sem, ugyanakkor a nem kormányzati szervezetek segítségnyújtását is akadályozták – azok ugyanis irányelvek nélkül nem kezdhetnek neki az építkezésnek.
