Mohamed árnyéka

Az Európába tömegesen érkező bevándorlók többsége muszlim. Saját hazájukból menekülnek, olyan országokból, melyek kulturális, társadalmi és politikai rendszerét tulajdon vallásuk, az iszlám alakította ki. Hitükről azonban többségük nyugatra érkezve sem mond le, a befogadó országok pedig nincsenek tisztában annak tanaival, múltjával. „A Korán egy Istennek írt himnusszal indult, és a világ politikai dominanciájával végződik” – fogalmazta meg Bill Warner PhD, a politikai iszlám önjelölt szakértője csütörtökön, a Hit Gyülekezetéhez köthető Szent Pál Akadémián tartott előadása keretében.

Egy nyomtalan próféta nevében

„Mohamed árnyéka – én csak így hívom a területet, melyet Mohamed és követői elfoglaltak” – kezdte előadását a nehéz témát is jó kedélyűen tálaló Warner, majd leszögezte: „a történelmi feljegyzésekben Mohamed nem létezik” de követői 661-re jelentős területet foglaltak el. „Ez a klasszikus civilizáció összeomlása.”

Az iszlám ötszáznegyvennyolc csatát vívott a nyugati civilizáció ellen. A középkorban elhatározták, hogy minden tavasszal és ősszel újraindítják a harcokat. „Egymillió keresztényt hurcoltak el, de erről soha senki nem hajlandó beszélni. Mindez Mohamed utolsó kilenc évére épül, aki heti rendszerességűvé tette a dzsihádot.” Warner az iszlám szent harcának aranykorát két periódusra bontva mutatta be. A 7. században fellépő Khalid – akit „Allah kardjaként” is emlegetnek – határozta meg az aranykor irányvonalát. Nevéhez köthető többek között a Jazima törzs elpusztítása, az iraki Olayisban vívott csata, amely után az önmagukat megadóknak levágták a végtagjait, valamint a rendszeres nemi erőszak. Utóbbit nyilvánosan, a lefejezett családfő vérében követte el annak feleségén. A Khalid által adott mintát ezernégyszáz éven át folytatták követői; ma az Iszlám Állam testesíti meg a gyakorlatot.

Habár a török hódoltság idején Délkelet-Európának is kijutott a muszlim elnyomásból, az attól négy legtöbbet szenvedő nemzet – sorrendben – Izrael, India, Thaiföld és a Fülöp-szigetek voltak. Átkonvertálva ez a zsidó, a buddhista, a keresztény és a hindu hitű népeket takarja; Warner azonban kihangsúlyozta, hogy „a dzsihád minden más kultúra ellen zajlik, még az ateisták ellen is – káfirok ők is”. (Káfir minden hitetlen, vagyis aki nem imádja Allahot és nem hisz Mohamedben – a szerk.) Áldozatai emellett a „nem egészen tiszta muszlimok” is. „A dzsihád könyörtelen – tud alkalmazkodni, de soha nem változik.”

A szent háború nemcsak egyéneket, de komplett nép- és vallási csoportokat is eltörölt a Föld színéről. A 15. században Timur Lenk kiirtotta a jakobita és nesztoriánus keresztényeket, a 19-20. században pedig az örmények jutottak hasonló sorsra; ugyanebben az időszakban került sor a zoroasztriánusok teljes kipusztítására.

Akik lekapcsolták a középkor villanyát

Az előadó a középkor sötétségét is az iszlámmal hozta összefüggésbe. A hódítást megelőzően a Földközi-tenger töltötte be a közlekedési csomópont szerepét, mert olcsó és gyors volt, illetve nem állt fenn a kalóztámadás veszélye. „Észak-Afrika mediterrán, nem pedig afrikai civilizáció volt. Csak Konstantinápolyban ötszáz hajót feltételeznek a történészek, Róma a tengeren át teremtett kapcsolatot” kereskedelmi partnereivel. A dzsihád európai terjeszkedése elvágta a kommunikációt, amely azután az Alpokon keresztül folyt, a muszlim hajósok pedig rendszeresen megtámadták a keresztény kereskedőket. Európa – a gazdasági dzsihád következményeként – gazdaságilag izolálttá vált. Észak-Afrikában elpusztították az öntözőrendszereket, és mivel a muzulmánok baromtartók voltak, az állataik felfalták a terményeket, amely miatt üledékréteg képződött a földön, ez pedig erózióhoz vezetett. A római kor gigantikus építményeit elpusztították, a térség elszegényedett.

A gazdasági iszlámot követően közel kétszáz évig hiányzott az európai nyelvből a kereskedő kifejezés; legfőképp szőrmét, fűrészárut, kardokat és rabszolgát árultak. „Ezért nem szeretnek ezzel szembenézni az európaiak, mert a sajátjaikat adták el. A fennálló rendszer azt mondja, hogy az iszlámnak semmi köze nem volt a klasszikus civilizáció pusztulásához. De a klasszikus görög-római civilizációt a dzsihád tette tönkre” – magyarázta Warner.

Bár a keresztes háborúkat ma szörnyű offenzívának tartják, azok csupán a dzsihád okozta szenvedésre reflektáltak. A szakértő – ahogyan előadásában következetesen, ezúttal is – statisztikai adatokra hivatkozott: a keresztesek háromszáz évig védekeztek, és nyolcszáz éve ért véget a küldetésük; a dzsihád máig is tart. George W. Bush a „béke vallásának” titulálta, a történelem azonban nem őt igazolta, hiszen a közel másfél évezrednek csupán 9%-a telt békésen, míg a fennmaradó 91%-ban tizenkilencezer támadást hajtottak végre. Mindennek eddig 270 millió áldozata volt. Warner rámutatott az állandó erőszak okára, amely az iszlám vallás három szent könyvére vezethető vissza. A Korán 24%-ban, a szíra (Mohamed próféta életrajza – a szerk.) 67%-ban, a Hadíszok pedig 21%-ban beszélnek a káfirok irányában tanúsítandó magatartásról.

A tudatlanság bűne

A kutató álláspontja szerint a nyugati civilizáció nagyfokú tudatlanságban szenved az iszlámot illetően. Ennek hátterében az áll, hogy e vallást csak specialisták tanulmányozzák, emiatt az iskolai tananyagban is csak minimális ismeretet adnak át. Akadályt képez emellett a politikai korrektség elvárása is, melynek egy fontos tétele a kisebbségek kritizálásának tilalma. Tanaik tudományos konferenciák és kutatások alapjait kellene, hogy képezzék, ahogyan a Bibliát is objektív, kritikus vizsgálatoknak vetették alá, de azokat alig tanulmányoztuk az elmúlt ezernégyszáz év alatt. A Mohamed halála után két évszázaddal írt Sirát illetően feltette a kérdést: „Kétszáz évvel később még tudták, mit reggelizett Mohamed?” A közelmúltban Birminghamben talált, Mohamed előtt feljegyzett Korán-passzusok szintén megkérdőjelezik az arra vonatkozó iszlám tanítások hitelességét.

Warner egy bántalmazott feleséghez hasonlította a nyugati civilizációt, amely képtelen szembenézni a valósággal. Ez áll az Iszlám Állam irányában tanúsított, mondhatni passzív magatartás, a politikai saría elfogadása, valamint a keleti keresztények lemészárlásának elhallgatása mögött is. Megoldásként azt javasolta, hogy „minden nép dolgozza fel az iszlámmal való kapcsolatát, nézzen szembe a múltbeli kudarcokkal, szenvedéssel és a félelmeivel”, mert a tiszta iszlámot képviselő „ISIS sem nagyobb, mint Hitler”, akit képes volt legyőzni egy nemzetközi összefogás.