Gazdaságinformatikus hallgatóként olyan fejlesztési lehetőséget kerestem, mely informatikai alapokra épül és egyúttal nagy üzleti lehetőséget rejt magában. Így esett a választásom az e- learning témakörére, mely kapcsán a technológiai áttekintés és a jövőbeli kilátások részletezésének fókuszba helyezése véleményem szerint releváns kérdés.

Bevezetés

A terület kapcsán remek külföldi példák állnak rendelkezésünkre – az online tananyagok (tartalmak) előállításához a tudásbázisunk megvan, az eszközellátottság megfelelő; az oktatási, tanulási módszerek megértek a változásra. Mindezek fényében aktuálisnak tartom áttekinteni az e- learning rendszereket és a mögöttük rejlő üzleti modelleket; valamint ennek kapcsán néhány kitekintést tenni (esettanulmányok és jövőbeli lehetőségek vizsgálatának segítségével).

A vizsgálat – az e-learning témakörön belül, a különböző (gyakorlati) e-learning fejlesztések bevezetése kapcsán – az egyes fejlesztések sikerességét / sikertelenségét helyezi fókuszba. Rövid fogalmi és témaköri ismertetés után általánosságban vizsgálom meg az e-learning rendszereket, majd előtérbe helyezem az aktuális gyakorlati megvalósulási eseteket: ennek kapcsán a sikeres online kurzusokat és azok üzleti modelljét vizsgálom (MOOC), a sikerhez vezető okokat és módszereket keresve; ezután a Gartner-féle Hype Cycle görbe segítségével elemzem az e-learning folyamatokat. Végül – a tanulságokat levonva – következtetek a magyarországi e-learning kezdeményezésekre vonatkozóan – a sikertelenség okait keresve; s a jövőbeli kilátásokat is előtérbe helyezem (a magyar és az európai helyzettel kapcsolatban).

Dolgozatom célja: az e-learning-ben rejlő alapvető oktatási lehetőségek áttekintése a jövőre vonatkozóan – a   magyarországi helyzetet fókuszba   helyezve; valamint a   nehezítő körülmények feltérképezése.

Ahhoz, hogy az elektronikus oktatásban meghatározó, jelenleg sikeresen működő üzleti modelleket tanulmányozzuk és az internetes oktatás lehetőségeire vonatkozóan következtetéseket és javaslatokat tegyünk, először is tisztázni kell a témához kapcsolódó alapvető történeti ismereteket és fogalmakat.

A témakör kapcsán először felmerülő fogalom, melynek az oktatáshoz való kapcsolódási lehetőségeit tisztázni kell: az információs társadalom. A kifejezés egy olyan társadalomra utal, melyben az információ és az ehhez kapcsolódó jelenségek és tevékenységek (pl. tudás, kommunikáció, adatfeldolgozás) jelentősége egyre nő – ennek kapcsán felmerül az igény az emberek közötti kapcsolattartás egyszerűsítésére (kis költségek mellett, online lehetőségek kihasználásával) (Pintér, 2007). „Az információs társadalomban élőket a tételes tanulás kényszere kisgyerekkoruktól kezdve aktív munkavállalói korszakuk lezárultáig elkíséri, ezt a jelenséget élethosszig tartó tanulásnak (lifelong learning – LLL) nevezzük” (Kőfalvi, 2006:

Hogyan kapcsolható ehhez az e-learning, hogyan születik meg ennek az igénye? A hagyományos magyar oktatási keretek (graduális, posztgraduális és felnőttképzési rendszer) – az elmúlt évtizedekben – egyre inkább elégtelenné váltak, többek között az alábbi okok miatt: az oktatás folyamata a hagyományos oktatás esetében időben korlátozott, az oktatás térben kötött folyamat, a tudásátadás folyamata csak nehezen, vagy egyáltalán nem szabható személyre, illetve nem a képességekre, hanem elsősorban a tartalomra   épít. Ilyen körülmények között született meg az internetes távoktatás igénye. (Kőfalvi, 2006)

Az e-learning fogalmát a szakirodalom sokféleképpen definiálja – a legpontosabb megfogalmazás azt emeli ki, hogy az elektronikus tanulás (e-learning) az ismeretszerzésnek egy olyan módja, amely technológiai támogatással (számítógép útján) és digitális tananyagok segítségével működik (Csizmadia, 2008). Az e-learning tehát az információs társadalmak által életre hívott oktatási rendszer, mely az információs és kommunikációs technológiák újszerű formáit ötvözi a gyakorlatban, a tanulás és az oktatás terén (Kőfalvi, 2006).

A tágabb értelmezésű e-learning meghatározás egyaránt magába foglalja:

  • a CD-ROM / DVD-ROM lemezek (vagy egyéb digitális forrás) segítségével megosztott tananyagokat
  • a hálózaton szervezett oktatást (internet vagy intranet alapú tanulás forrása) – WBT (Web Based Training), azaz hálózat útján megvalósuló oktatás és tanulás
  • az – utóbbi évtizedekben egyre több felhasználót számláló – internet alapú szabványos képzéseket indító intézmények, egyetemek (internetes távoktatás, online kurzusok)

(Csizmadia, 2008)

Az elektronikus tanulást sokféleképpen lehet csoportosítani. Alapvetően a következő típusait lehet egyértelműen elkülöníteni: tanuló által irányított képzés (a tanuló a böngészőt használja és csak az oktatóanyag alapján dolgozik); elősegített e-learning (a tanuló más tanulókkal / facilitátorral léphet kapcsolatba és kérhet segítséget, de az oktató személye itt sem jelenik meg); beágyazott e-learning (a segítségnyújtást egy számítógépes program biztosítja); oktató által irányított e-learning (valós idejű kommunikáció, valamilyen csatornán keresztül); telementoring és e-coaching   (mentori/konzulensi kapcsolat). (Csizmadia, 2008) A definícióval kapcsolatos kérdések megosztóak: általánosságban elmondható, hogy   a távoktatás a legtágabb fogalom (ez nem feltétlenül jár technológiai támogatással), az e- learning már magába foglalja valamilyen segédeszköz használatát, az online learning esetében pedig a közösségi tanulásnak (konnektivizmus, folyamatos kapcsolattartás) és az oktató-tanuló kapcsolatnak kiemelt jelentősége van (Moore et al., 2010).

Az e-learning képzési típusait csoportosíthatjuk aszerint is, hogy adott képzés esetében a tanár és a tanuló egy időben részt vesz-e a folyamatban, azaz kialakul-e közvetlen interakció a szereplők között. A szinkron képzés esetében ez megtörténik, így a tanulónak lehetősége van azonnali kérdéseket feltenni, azonban ebben az esetben számolni kell az időbeli kötöttségekkel is. A másik típus – az aszinkron képzés – esetében pedig, az elektronikus oktatás előnyeit kihasználva, ténylegesen megvalósulhat a felek közötti időbeli és térbeli elkülönülés. (Csizmadia, 2008)

Bessenyei (2007) szerint a tudás hálózati szintű megszervezésekor ki kell emelni a tanulás folyamatának jelentőségét – kitér a Life Long Learning (élethosszig tartó folyamatos tanulás) fontosságára és a hálózati csoportok szerepére is. A konnektivizmus szerint a tanulás egy olyan folyamat, melyben az informális, hálózatba szervezett információ-csere egyre nagyobb hangsúlyt kap. Ez azt jelenti, hogy a hálózat segítségével létrejövő virtuális tanulói közösségeknek nagy szerepe lehet a tanulás hatékonyságának fokozásában. (Bessenyei, 2007)

Persze felmerülhetnek kételyek is ezzel kapcsolatban, s így általánosságban az e-learning jellegű képzések kritikájaként: a virtuális keretek, a közvetlen tanító-oktató kapcsolat, a közösségek, az oktatásba való aktív bekapcsolódás lehetősége nem helyettesítik a személyes kontaktot és visszajelzéseket. Ugyanakkor véleményem szerint biztosítanak egy olyan felületet, amely bizonyos esetekben legalább olyan hatékony képzések véghezvitelére ad lehetőséget, mint a személyes oktatás. Kérdés, hogy melyek azok a szempontok, amelyek indokolttá teszik   az e-learning   használatát. Véleményem szerint az internetkapcsolat megléténél, a digitális szocializáltságnál érdekesebb és relevánsabb lehet egyéb szempontokat megvizsgálni. Feltevésem szerint technológiai, nyelvismereti, területi és társadalomelméleti okai is lehetnek annak, hogy egy adott személy/csoport miért dönt az internetes távoktatás mellett/ellen – ezeket a feltevéseket részletesebben a dolgozat 3.1.1. pontjában fejtem ki a későbbiekben.

1.3.2. Az E-learning 2.0-s forradalom

A technológiai fejlődés kapcsán röviden érdemes kitérni az e-learning 2.0-s forradalmára – a folyamat időben az ezredfordulóhoz köthető. Ekkor megváltozott az internetet használó fogyasztók web-hez való viszonya. A fogyasztók korábban elsősorban, mint információ- lelőhelyre tekintettek az internetre, az új generáció előtt azonban megnyíltak a kollaborációs lehetőségek – előtérbe került a webes kommunikáció, kooperáció és önkifejezés. Megjelentek a szociális hálózatokra épülő szolgáltatások: Tribe, LinkedIn, Flickr, Facebook, Twitter stb.; mindez egy szociális forradalommal járt, a közösségi hálók jelentősége folyamatosan nőtt. A webes felület és tartalom átalakulása, illetve a fogyasztói magatartás (és az igények) megváltozása tehát egymást ösztönözték – az internet információ alapúvá vált. (Kulcsár, 2008)

A web megváltozására egy szemléletes példa: korábban sokan úgy tekintettek az internetre, mint egy „digitális újság” típusú felületre; minden információ rendelkezésre állt, de hiányzott az interakció – az új web ezekben a folyamatokban (létrehozás, megosztás, szocalizációs tevékenységek) nyújt többet egy információközlő felületnél (Tapscott – Williams, 2006). A változás tehát kétirányú volt: a technológia és a fogyasztási szokások átalakulása együtt járt; ezzel pedig megjelent az internetgeneráció, melynek alapismérve, hogy a hangsúlyt a sugárzásról áthelyezi a kölcsönhatásra (Tapscott, 2001).

Az okos technológiai eszközök is egyre inkább elterjedtté váltak – melyek ösztönzőleg hatottak a tanulásban való aktív részvételre. A szélessávú információ-átvitel, a tudásátadás lehetővé vált, a tudásszervező eszközök is hatékonyabban működtek – a fogyasztók szemében pedig a kompetencia vált az egyéni tudások mércéjévé. Összességében tehát magára az oktatási folyamatokra is jótékonyan hatott a „web-es átrendeződés” és fejlődés. (Perelman, 1993, idézi Bessenyei, 2007)

Az e-learning szabványok kapcsán érdemes megemlíteni néhány egységesítési törekvést, melyek segítették az e-learning piac bővülését. Ezek a folyamatok biztosítják az e-learning folyamatok együttműködését (interoperabilitás), az egyes objektumok újrafelhasználhatóságát, a környezet egyszerű kezelhetőségét, a tananyagelemek elérhetőségét, valamint a rendszer tartósságát. Ezekkel az e-learning   szabványokkal foglalkozik többek között a DCBI (Dublin Core Meta-data Initiative) – a metaadatszabványfejlesztés kutatójaként –, valamint az IEEE (Insitute of Electrical and Electronics Engineers) is. Két elterjedt szabvány, mely segítette a technológiai előrehaladást: (Kőfalvi, 2006)

  • LOM (Learning Object Metadata – tanulási egység metaadat): hivatalos szabvány, mely kilenc csoportba sorolja az egyes tananyagelemekhez tartozó metaadatokat
  • ADL (Advanced Distribution Learning – fejlett elosztott tanulás): ennek keretében került kidolgozásra a SCORM-szabvány is (referenciamodell). Az ADL igyekszik a különböző referenciamodellek kapcsán elért eredményeket egy modellben, egy szabványban egységesíteni.

(Kőfalvi, 2006)

Az LOM-en és az ADL-en kívül – a fontosabb specifikációs és szabványosítási törekvések kapcsán – érdemes megemlíteni az AICC-t (Légiközlekedés-ipar CBT Bizottsága), mely a CBT (computer based training) mentén fogalmaz meg irányelveket – a számítógépes oktatási programok előállításával és terjesztésével kapcsolatban. A CEN/LTWS műhely a legfőbb európai szabványügyi szervezet; fő feladata az OT-szabványok és –ajánlások terjesztése, valamint a használatának ösztönzése Európában. Végül, a PROMETEUS szervezet egy Európai Uniós kezdeményezés, ennek célja a multimédiás technológiákhoz való széleskörű hozzáférhetőség elősegítése Európában – foglalkozik a nyelvi sokrétűséggel; új oktatási megközelítésekkel; valamint technológiai megoldásokkal egyaránt. (Radácsi – Dr. Benedek, 2005)

A szabványtörekvések főként az 1990-es évek végétől 2002-ig voltak előtérben – persze a folyamatok ezután sem zárultak le teljesen. De manapság már egyre inkább látható egy strukturált fejlődési irány, ahol tisztázottak a szerepkörök és a határvonalak – a szabványok tehát adottak a sikeres fejlesztések megvalósításához. (Radácsi – Dr. Benedek, 2005)

Az e-learning lehetőségek vizsgálata

A következő alfejezetben – mielőtt kitérek az új típusú technológiákra és gyakorlati e-learning megvalósulásokra – röviden ismertetem az e-learning keretrendszerek alapjait, a tudás- fókuszú rendszereket, valamint megvizsgálom, hogy ezek hogyan hasznosíthatók az egyén (fogyasztó), illetve a vállalatok szempontjából.

Vizsgálatomban igyekszem az e-learning esetében meghatározó, új típusú, modern technológiát előtérbe helyezni és ennek megfelelően aktuális és releváns példákat/esettanulmányokat bemutatni a későbbiekben. Azonban röviden érdemes áttekinteni azokat a rendszereket, amelyek a későbbi oktatási rendszerek alapjait képzik.

Érintőlegesen fontos kiemelni az Open Source rendszerek jelentőségét is, az e-learning kapcsán. Ezek a rendszerek – a névből adódóan – nyílt forráskódúak, azaz bárki számára szabadon hozzáférhetőek és terjeszthetőek – az évek során ez magas minőséget, támogatottságot és megbízhatóságot eredményezett az Open Source szoftverek számára (Café Open: Open source megoldások, idézi Somorjai, 2011: 13-14). A szabad szoftverek elterjedése és népszerűsége véleményem szerint fontos elöljárója volt az e-learning-nek – az interneten történő hasznosítható tartalom gyors megosztása szempontjából; illetve az ahhoz való hozzáférés és módosíthatóság kapcsán.

Az LMS (Learning Management System)-rendszerek intézményi funkciókhoz köthetőek, nagy hangsúlyt helyeznek a tartalommenedzsmentre és zárt rendszerként funkcionálnak (szemben a későbbi PLE-rendszerekkel) – ebben az esetben a zárt megkülönböztetés főként az oktató-centrikusságból fakad. A nyílt rendszerek kapcsolódnak a tágabban értelmezett ökoszisztémához és segítik a rendszerek közötti integrációt. Az LMS-rendszerek tehát egy oktatási keretrendszert biztosítanak, melynek célja a hagyományos oktatás „leképezése”, azaz számítógépre való átültetése – mindenféle egyéb hozzáadott érték nélkül. Az LMS-hez tananyagokat tudunk hozzárendelni, a megadott szabványok függvényében. Ezek a rendszerek meghatározóak voltak az e-learning megjelenésekor, azonban mára már korszerűbb rendszerekkel dolgozhatunk. Más szemléletmódra épít a SCORM (Sharable Content Object Reference Model) filozófiája, mely egy referenciamodellt kínál zárt objektumoknak. A SCORM a single-sourcing elv jegyében tartalomaggregációt hajt végre és kommunikációt végez a tananyag és a keretrendszer között. A SCORM tehát az LMS-sel együtt működik hatékonyan – utóbbi építi fel a tananyag struktúráját. (Kulcsár, 2008)

Mindezek mellett – és az új rendszerek megjelenésével együtt – az LMS-rendszerek sem szorultak teljesen háttérbe, főként a felsőoktatási rendszerek kapcsán (példaként lehet említeni a Budapesti Corvinus Egyetem kapcsán a Moodle LMS-keretrendszert). Az LMS-ek többek között biztosítják a különböző kurzusok kezelését; a diákok, az órák, valamint az oktatók értékelését; a résztvevők közötti kommunikációt; valamint egyéb számítógép-alapú folyamatokat. (Chung et al., 2013)

Az LCMS (Learning Content Management System) rendszerek konkrét szoftverekhez köthetők, melyek elektronikus kurzusok fejlesztéséhez használhatók – az LCMS emiatt mutat túl az LMS működésén. Az LCMS azonban nem csak a programozók és szakértők, hanem az oktatók munkáját is megkönnyíti. Összességében biztosítja a didaktikus feldolgozást, a tartalomfejlesztést, a megosztást, a terjesztést és a tartalom megváltoztatásának lehetőségét is. (Csizmadia, 2008)

Fontos kiemelni a blended learning (vegyes rendszerű tanulás) fogalmát is. Az ilyen típusú oktatásszervezés vegyíti az új típusú rendszerek és a – már említett – nyitott formátumú képzés (open learning) elemeit. A vegyes tanulási formákat tovább csoportosíthatjuk, aszerint, hogy az adott képzés mire fókuszál: a készségközpontú modell főként a vállalatok esetében elterjedt, a megértés-alkalmazás elvére épül; az attitűdközpontú modell a viselkedés- kommunikációhoz köthető; a kompetenciaközpontú modell pedig nem a tananyagra, sokkal inkább a döntéskészségre és a döntési folyamatokra fókuszál. Ezeken kívül is számos típusú vegyes rendszerű képzés létezik – adott helyzettől/körülményektől függően. (Radácsi – Dr. Benedek, 2005)

Az e-learning jellegű képzések esetében meghatározó fontosságú, hogy az adott internetes tananyag   felépítése miként, milyen szempontok mentén valósul meg. A tartalom- menedzsment az egyik legköltségesebb, ugyanakkor legfontosabb folyamata a tananyag elkészítésének. Az új generációs szemlélet szerint fontos a felülről lefelé való építkezés és – a hatékonyság növelésének érdekében – a tanuló-központú tanulás megvalósítása: ez magas szintű döntés-lehetőséget biztosít a tanulók számára, aktív részvételt ösztönöz és a gyakorlati fogékonyságra épít. Ennek megfelelően, a hagyományos keretrendszereken túlmutatóan, új e- learning keretrendszerek alakultak ki a tanuló-központú oktatás jegyében: a portfólió- központú PLE-rendszerek. Ezek a gyakorlatban több LMS-rendszer integrációjaként jönnek létre, s a csatlakozó hallgató ebben a környezetben számtalan lehetőséggel rendelkezik (blog, portfólió-menedzsment, website-követés, kapcsolattartás stb.), amennyiben létrehozza a saját tanulmányi környezetét (ezzel kapcsolódhat rá a különböző oktatói keretrendszerekre). (Kulcsár, 2008)

A tanuló-központúságot számos ösztönző segítségével lehet vonzóbbá tenni a fogyasztók számára, akár úgy, ha a diák részt vesz az adott tananyag szerkesztésében – így például a számítógépes játékok bevonásával; ezekre (főleg a fiatalabb korosztályok esetében) nagy az igény, s adott játék tervezését oktatási célra is fel lehet használni (Papert, 1998, idézi Kulcsár, 2008: 13)

Többek között a tanuló-központúság lényege Gibbs (1995) szerint a diák kurzuson kívüli tapasztalata (extra-curriculáris tanulás), a kompetenciákra való építkezés, valamint a kompromisszumokra épülő lépések (a tanulmányi döntések esetében). A gyakorlatban sokkal inkább jellemző, hogy a tanuló- és tanárközpontú rendszerek keveredése valósul meg – a kiértékelési szempontok (pl. vizsgáztatás) kapcsán számos elmélet született, minden oktatási rendszer esetén az adott körülményeknek megfelelő megoldást célszerű kiválasztani. (Kulcsár, 2008)

Adott tehát egy e-learning keretrendszer; kérdés, hogy hogyan valósul meg az oktatási folyamat ennek segítségével a gyakorlatban? A következő alfejezetben ennek összetevőit és (vállalati) hatásait vizsgálom.

Egy e-learning kurzus fejlesztéséhez szükség van a folyamatok/tevékenységek és felelősségek pontos tisztázására (amihez célszerű egy – már – működőképes sablont, pl. az ADDIE- modellt (a – Ghirardini által szerkesztett – E-learning módszertan kötet által részletezett modell, mely az E-learning projektek menedzselését írja le, 5 lépésben.) használni); egy fejlesztőcsapatra (SME- és design-szakértőkkel, webfejlesztőkkel, médiaszerkesztőkkel, kurzusvezetőkkel/tutorokkal, támogatókkal, a kapacitásokat kezelő menedzserrel); valamint a megfelelő technológiára (ismeret/szakértelem és technológia megléte). (Ghirardini, 2011)

A kurzus szervezésének során – az ADDIE-modell szerint – 5 fontos lépést kell tervszerűen követni:

  • Elemzés, analízis (szükségletek, célcsoport és feladatok vizsgálata)
  • Design/külső megjelenés megalkotása (oktatási feladatok figyelembe vétele, stratégiaalkotás)
  • Fejlesztés (tartalom és kurzusanyag)
  • Implementáció (installálás és disztribúció, oktatói folyamatok támogatása)
  • Értékelés (reakciók, oktatási folyamat, viselkedés, eredmények)

(Ghirardini, 2011)

Ma már a vállalati működésnek is részévé vált az internetes belső/külső kommunikáció, ami lehetőséget teremt az e-learning, illetve az erre épülő folyamatok (tréningek, belső rendszerek, tudásátadás) egyszerű megvalósítására. Egyes vállalatok esetében ugyanúgy elterjedtek az LMS- és LCMS-rendszerek, mint a felsőoktatásban, máshol különböző módszereket vegyítenek (blended learning).

Kulcsár Zsolt (2008) elmélete szerint a hatékony képzési stratégiának az egyik legfontosabb összetevője a tudásmenedzsment rendszer. Kiemeli, hogy az oktatás folyamata egy cégen belül nem szabad, hogy leálljon a tanulási folyamat, az oktatás (online kurzus, workshop stb.) befejeztével. Sőt, a tudás elsajátítása nagyrészt a gyakorlatban valósul meg. Ezek alapján elkülöníthetünk vállalati tréningeket (magához a tanuláshoz köthető folyamatok, formális közegben) és vállalati tanulást (a sokkal hosszabb ideig tartó gyakorlati tudás elsajátítása, informális tanulmányi közegben). Fontos látni azt is, hogy egy vállalati (formális) képzés esetében nem mindig az e-learning jellegű oktatás a leghatékonyabb. A kollaborációs eszközök használata legtöbbször akkor indokolt, amikor erősen fókuszált, készségközpontú tudás átadása a cél – szakosodó/szakosodott munkaerő számára. (Kulcsár, 2008)

Hivatkozásjegyzék

  • All MOOCs /All MOOCs, All The Time/ (2013): Gartner’s Hype Cycle as Springboard – MOOC and Public Policy. (All MOOCs, All The Time – WordPress-blog.) Letöltés helye: http://allmoocs.wordpress.com/2013/04/16/gartners-hype-cycle-as-springboard-mooc-and-public-policy/#more-415; letöltés ideje: 2014. február 25.
  • Berta Sándor (2011): Milyen technológiák lesznek meghatározóak a jövőben? – Sg.hu, Informatika és tudomány (IT/Tech aloldal). Letöltés helye: http://sg.hu/cikkek/83841/milyen-technologiak-lesznek-meghatarozoak-a-jovoben; letöltés ideje: 2014. február 26.
  • Bessenyei István (2007): Tanulás és tanítás az információs társadalomban – Az E-learning 2.0 és a konnektivizmus. In: Pintér Róbert (2007): Az információs társadalom (201-211). Gondolat – Új Mandátum, Budapest.
  • hu (2012): Stratégia nélkül rázós lehet. Letöltés helye: http://bitport.hu/vezinfo/byod-strategia-nelkuel-razos-lehet; letöltés ideje: 2014. március 13.
  • Chung, Chih-Hung – Pasquini, Laura A. – Koh, Chang E. (2013): Web-based Learning Management System Considerations for Higher Education. In: Learning and Performance Quarterly, 1(4), 2013. (University of North Texas, USA)
  • Csizmadia Balázs (2008): E-learning, digitális tananyagok készítése: módszertan és megvalósítás. Debreceni Egyetem; Informatika Kar.
  • Csuka Mária Tünde (2014): Interjú Csuka Mária Tündével, az NTK (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó) felsőoktatási kiadóigazgatójával, Budapest, 2014. március 17.
  • E-Learning and Distance Education (sine annum): E-Learning and Distance Education. International Exhibition & Conference on Higher Education. Ministry of Higher Education, Kingdom of Saudi Arabia. Letöltés helye: http://www.icde.org/filestore/Resources/Handbooks/e-LearningAndDistanceEducation.pdf; letöltés ideje: 2014. február 15.
  • hu (2014): Vége a férfias internetnek Magyarországon? Letöltés helye: http://www.enet.hu/hirek/vege-a-ferfias-internetnek-magyarorszagon/; letöltés ideje: 2014. március 16.
  • Futó Iván (2003): Mesterséges intelligencia. Aula Kiadó, Budapest.
  • Gaebel, Michael (2013): MOOCs Massive Open Online Courses. EUA (European University Association) Occasional Papers. Letöltés helye: http://www.eua.be/Libraries/Publication/EUA_Occasional_papers_MOOCs.sflb.ashx; letöltés ideje: 2014. március 1.
  • Ghirardini, Beatrice (2011): E-learning Methodologies: A Guide for Designing and Developing E-Learning Courses. Rome: Food and Agriculture Organization of the United Nations.
  • Gibbs, Graham (1995): Assessing Student Centred Courses. Oxford: Oxford Centre for Staff Learning and Development.
  • hu (2013): Eladták a volt Nemzetközi Tankönyvkiadót. Letöltés helye: http://hvg.hu/kkv/20131008_Eladta_a_Nemzedekek_Tudasa_Tankonyvkiadio; letöltés ideje: 2014. március 18.
  • IBIS Capital (2013): A European Perspective on e-Learning. IBIS Capital (e-Learning). Letöltés helye: http://edxusgroup.com/wp-content/uploads/2013/12/13-06-18-A-European-Perspective-on-e-Learning.pdf; letöltés ideje: 2014. február 21.
  • IT-Services.hu (2013): Mi az a „Big Data”? Letöltés helye: http://www.it-services.hu/hirek/mi-az-a-big-data/; letöltés helye: 2014. március 13.
  • KFKI Számítástechnikai Rt. (2002): ITIL – az informatikaszolgáltatás módszertana. (Széchenyi-terv segédanyag, 3.1 verzió.) Letöltés helye: http://www.itsmf.hu/documents/itil1attekintes_v3.1.pdf; letöltés ideje: 2014. március 13.
  • com (sine annum – A): About Knewton. Letöltés helye: http://www.knewton.com/about/; letöltés ideje: 2014. március 13.
  • com (sine annum – B): How Knewton works – video. Letöltés helye: http://fast.wistia.com/embed/iframe/a1012f15c1?autoPlay=true&playerColor=575757&popover=true&version=v1&videoHeight=360&videoWidth=640&volumeControl=true; letöltés ideje: 2014. március 13.
  • com (sine annum – C): A Platform for Learning Success. Letöltés helye: http://www.knewton.com/platform/efficacy/; letöltés ideje: 2014. március 13.
  • Koltai Andrea (2010): A kistigrisek nagy ugrása – A mobilkommunikáció evolúciója Gartner hiperciklus-elmélete alapján. In: Információs Társadalom – 10.évfolyam, 3-4.szám (2010) – 5-26.old.
  • Kozma Róbert – Kovács Lászlóné – Kövesdi Katalin (1979): Oktatástechnológiai gyakorlatok I. Tankönyvkiadó, Budapest.
  • Kőfalvi Tamás (2006): E-tanítás – Információs és kommunikációs technológiák felhasználása az oktatásban. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
  • Kulcsár Zsolt (2008): Az integratív e-learning felé. (Crescendo; Creative Commons.) Letöltés helye: http://mek.oszk.hu/06600/06695/06695.pdf; letöltés ideje: 2014. február 15.
  • Macmillan (sine annum): eLearning. (Macmillan Education) Letöltés helye: http://www.macmillaneducation.com/WhatWePublish.aspx?id=310; letöltés ideje: 2014. március 16.
  • Meixner Zoltán (2014): Az a hátránya, hogy kevés az előnye. – Computerworld.hu. Letöltés helye: http://computerworld.hu/computerworld/az-a-hatranya-hogy-keves-az-elonye.html; letöltés ideje: 2014. március 16.
  • hu (2014): Többen neteznek, kevesebb cégnél. Letöltés helye: http://www.metropol.hu/mellekletek/infopalya/cikk/1162234; letöltés ideje: 2014. március 19.
  • Moore, Joi L. – Dickson-Deane, Camille – Galyen, Krista (2010): E-Learning, online learning and distance learning environments: Are they the same? In: Internet and Higher Education 14 (2011): 129-135.
  • Neumann János Számítógép-tudományi Társaság /njszt.hu/ (2013): Összefoglaló a 7. Digitális Esélyegyenlőség (DE!) konferenciáról. Letöltés helye: http://njszt.hu/de/hir/20131203/osszefoglalo-a-7-digitalis-eselyegyenloseg-de-konferenciarol; letöltés ideje: 2014. március 16.
  • Pintér Róbert (2007): Úton az információs társadalom megismerése felé. In: Pintér Róbert (2007): Az információs társadalom (11-28). Gondolat – Új Mandátum, Budapest.
  • hu /Piackutatók Magyarországi Szövetsége/ (2013): Még sokaknak drága a tablet. Letöltés helye: http://pmsz.org/hu/kutatasok/meg-sokaknak-draga-tablet; letöltés ideje: 2014. március 16.
  • Radácsi Imre – Dr. Benedek Andrásné (2005): Az e-learning a felnőttképzésben (trendek, perspektívák, európai környezet) – kutatási zárótanulmány. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest.
  • com (sine annum): Current internal ventures. Letöltés helye: http://www.sanoma.com/en/who-we-are/sanoma-digital/sanoma-internal-ventures; letöltés ideje: 2014. március 6.
  • Somorjai Ádám (2011): E-Learning. Budapesti Corvinus Egyetem; Gazdálkodástudományi Kar; Információrendszerek Tanszék.
  • Szegediné Lengyel Piroska (2010): Ötven éves a távoktatás? (Programozott oktatás és E-learning – programozott könyv és e-könyv.) In: Hadmérnök – V.évfolyam, 3.szám (2010. szeptember)
  • Tapscott, Don (2001): Digitális gyermekkor – az internetgeneráció felemelkedése. Kossuth Kiadó – Informatikai Érdekegyeztető Fórum, Budapest.
  • Tapscott, Don – Williams, Anthony D. (2006): Wikinomics – How Mass Collaboration Changes Everything. Atlantic Books, London.
  • TINTA Tanácsadó Kft. (sine annum): Differenciálás, mint az egyéni különbségek természetes elfogadásán alapuló adaptív tanulásszervezés egyik eszköze. (Széchenyi-terv – résztvevői segédanyag; TINTA Tanácsadó Kft., Puskás Aurél.) Letöltés helye: http://www.szechenyitiszk.eu/dokumentumok/segedanyagok/diff.pdf; letöltés ideje: 2014. március 13.

A dolgozat további részeit később közöljük. A hivatkozásjegyzék a teljes munkára vonatkozik.