Egy hétfőn, Kaliforniában beadott kereset szerint a világ legnagyobb csokoládékészítőinek egyes képviselői közvetve bár, de tudatosan alkalmaznak afrikai gyermekmunkásokat.
A vádlottak
A pennsylvaniai Milton Hershey School egyike a világ legvagyonosabb oktatási központjainak. Az intézményt a névadó Milton S. Hershey alapította 1909-ben árva kaukázusi fiúk számára, amely mára több mint kétezer diáknak ad otthont, és irányító részesedése van a 22,3 billió dolláros Hershey vállalatban. Utóbbi gyermekvédő és -oktató gyökerei mellett csokoládékészítéssel foglalkozik, amely szembetűnően ironikus, hiszen a felhasznált kakaóbabot valószínűleg gyermekmunkásokkal szüreteltetik le Nyugat-Afrikában.
Éppen ez az irónia motiválta a The Hershey Co. és két versenytársa, a Mars Inc. és a Nestlé elleni három csoportos kereset beadását. A vád szerint az elefántcsontparti ültetvényekről kakaóbabot importáló vállalatok becsapják a fogyasztóikat azzal, hogy nem tüntetik fel a termékeik csomagolásán, hogy szállítmányozóik a gyermekrabszolga-tartókkal állnak kapcsolatban, akik így tudtukon kívül támogatják a gyermekmunka iparágát, megvásárolva a többek között a népszerű Reese’s Butter Cups, a Kit Kat, a Twix, a Snickers, a MilkyWay, a Butterfinger, a BabyRuth és az M&Ms termékeit.
Édes csokoládé – keserű ár
Az ENSZ becslése szerint 2013 és 2014 között Elefántcsontparton több mint 1,1 millió gyermeket alkalmaztak a gyermekmunka legrosszabb formáiban. (Számításaik alapjául azt a tényt vették, hogy 2008-ról 2009-re 791 181 gyermekmunkással nőtt a rabszolgaságban élő kiskorúak köre.) A kényszermunkának alávetett – a Marsnak, a Hershey’s-nek és a Nestlének állítólag csokoládét készítő – gyermekek sokszor áldozattá válnak: olyan kockázatos munkát végeznek, amely során veszélyes szerszámokat használnak, nehéz terheket visznek, és ki vannak szolgáltatva mérgező anyagok hatásának, illetve természetesen a gyermekkereskedelem és a kényszermunka minden egyéb következményének is.
A kereset állítása alapján a gyermekek jelentős részét az Elefántcsontparttal szomszédos országokból csempészik át, majd közvetítők és csempészek adják el őket az ültetvénytulajdonosoknak, akik fizikai erőszakkal fizetség nélküli munkára kényszerítik őket. A Nemzetközi Kakaó Alapítvány (World Cocoa Foundation) szerint az USA teljes kakaóbab importjának 47%-a Elefántcsontpartról származik.
„A fogyasztók felénk nyújtják bemocskolt kezüket, hogy megtanulják: az általuk élvezett édesség előállítási költsége sötét és keserű – a gyermek- és rabszolgamunka részét képezi a Nestlé, a Mars és a Hershey’s csokoládékészítő folyamatának” – mondta Steve Berman, a Hagens Berman (fogyasztói jogokra szakosodott, csoportos keresetek perbeli képviseletét ellátó vállalat – a szerk.) ügyvezető tagja.
„A kakaóbabot szüretelő emberek élete egyszerűen borzasztó” – hangzik a vád. „Számos gyermeket elraboltak, és megszámlálhatatlan mennyiségben jelentik be az eltűnésüket. „A helyzetet tovább rontja, hogy a sokszor rendkívül szegény emberek már akár 30 dollárért is rabszolgának adják saját gyermeküket. Az olykor még a 10. életévüket be sem töltött rabszolgák nehéz zsákokat hordanak, melyek olyan nagyok, hogy komoly fizikai erőfeszítéseket okoz a vitelük.”
Neked hány rabszolgád van?
A fent leírt eset kitűnő példája annak, hogyan válhatunk – még ha közvetetten és általában tudtunkon kívül is – rabszolgatartókká. Ennek mértékét Justin Dillonnak és csapatának köszönhetően mára módunkban áll kideríteni: a Made In a Free World nevet viselő szervezete arra hivatott, hogy támogassa az átlátható és humánus ellátási láncolatokat – írja a Vice.
Ennek érdekében létrehoztak egy weboldalt, a Slavery Footprintet (magyarul körülbelül: rabszolgasági lábnyom; az ökonómiai lábnyom elvén alapul – a szerk.), amely egy egyszerű kérdést tesz fel: „Hány rabszolga dolgozik neked?” Szívünk szerint nullával válaszolnánk. A globális piac folyamatos növekvéséből adódó ellátási láncolatok áttekinthetetlen hálózata miatt azonban általában kiderül, hogy erre a kérdésre nem is olyan egyszerű. Ebben segít a weboldalon található kérdőív.
„Szemléltetésképp idézzük fel az autónkon levő festéket. A legegyszerűbb módja annak, hogy valamit csillogóvá tegyünk, hogy belekeverünk egy csillámpala nevű ásványt” – magyarázza Dillon. „A világ csillámpalájának ötven-hatvan százaléka India egy olyan régiójából származik, ahol gyerekek ókori szerszámokkal mennek le patkányfészekszerű bányákba, ahonnan csillámmal borított arccal jönnek elő.”
Dillon nem blöffölt: az elmúlt évben napvilágra hozták, hogy legalább 12 multinacionális vállalat vásárolt gyermekek által bányászott csillámpalát. Hamarosan „kiderült”, hogy ezek a gyerekek nem pontosan azokban a bányákban dolgoztak, hiszen papíron elkönyvelhető alternatívára volt szükség. „Fájdalmas ezt látni. Teljesen máshogy nézek már a csillámokra” – mondja Dillon.
A modernkori rabszolgaság lényege a rendkívüli nyomor: az, hogy egy személy szörnyű körülmények között munkára van kényszerítve, és nincs meg az előjoga, hogy abbahagyja. „Mindenhol, ahol nincs meg körülötted a védelem és egy alapszintű igazságosság struktúrája, minden körülmény adott, hogy rabszolgaságba ess” – fejti ki a szervezet vezetője. A Made In a Free World kutatása, illetve a fenti meghatározás alapján több mint 29 millió ember tekinthető rabszolgának. Célkitűzésük, hogy tudatosságot kölcsönözzön az ellátási láncolatokban megjelenő kényszermunkával szemben, nemcsak a fogyasztók, de a nagyvállalatok körében is, amelyek kellő erővel rendelkeznek a vásárlási döntések széleskörű megváltoztatásához. Ha ezek a cégek elkezdenek olyan szállítmányozóktól vásárolni, akik a méltányos munkavégzést erősítik, az emberek talán elkezdik kevésbé rosszul érezni magukat a kacatjaik vásárlása miatt, mert ezt már felelősségük teljes tudatában tehetik.
