“Nagyon fontos szabály a migrációs politikában, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Legfőképpen egy jó integrációs politikára lenne szükség, de ilyen plakátokkal – hogy ne edd meg a magyarok kekszét, meg leprás kezek kiragasztgatása – nehéz” – fejezte ki véleményét a menekültkérdéssel kapcsolatban Melegh Attila, a Budapesti Corvinus Egyetemen oktató szociológus.
Gyakran hallani, hogy a médiában modernkori népvándorlásról beszélnek. Ön szerint ez a megfelelő kifejezés?
Biztosan nem. Eleve félelmet kelt a vándorlás és a tömeg hangsúlyozása a médiareprezentációkban. A vándorlás arról szólna, hogy népek hosszú vándorútra indulnak. Ez abból a szempontból semmiképpen sem fogadható el, hogy egy nagy térség – Algériától Pakisztánig – külső és belső erők együttes hatása miatt összeomlott; mindez először óriási térségen belüli meneküléshez vezetett, aminek egy töredékrésze érkezik meg Európába.
Milyen hatása lehet hazánkra nézve, ha a bevándorlás ilyen ütemben folytatódna a közeljövőben is?
Egy dolgot tisztázni kell: hazánkba komolyabb bevándorlás nem történt, Magyarországon átmentek emberek. Sokat mondunk, ha olyan 2-3 ezernél több itt marad, és ebből a tömegből néhány száz fő kapott menekültstátuszt. Az, hogy a folyamat legvégén, az unión belüli mozgás miatt esetleg nagyobb számban idekerülnek az emberek, elképzelhető, de ennek a súlyát sem tenném túl nagyra.
És Európára nézve?
Nem tudjuk pontosan, hogy mennyi ember érkezett Európába, bár fontos, hogy idén az 1 milliót is elérheti a státuszt kérők száma. Amennyiben a térség valamennyire stabilizálódik, a menekültek egy jelentős része haza fog térni. Egy részük fog csak státuszt kapni, valószínűleg nem több mint 30-40 százalék, másik részüket pedig ki fogják utasítani. Mindenáron nem akarnak itt maradni sokan, hiszen például a kisgyerekes szülők nem szívesen vállalják, hogy bizonytalanságban éljenek. De mondjuk, egy huszonéves srác magasról tesz arra, hogy mi legális, mosogatni évekig tud illegálisan is, és neki egészségügyi ellátás sem kell. Azt pedig senki ne gondolja, hogy a szír középosztály majd koldulni fog és így próbálja megkeresni a megélhetést.
Nem tudjuk azt sem, hogy – amennyiben itt maradnak – melyik országot fogják választani. Ez nagyban függ attól, hogy a folyamat most hogyan van kezelve. Ha kellő időben kapnak segítséget emberek, viszonylag gyorsan be tudnak illeszkedni, és láthatóan továbbra is van kereslet a bevándorlókra, például a vállalatok szintjén, akik ki is fejezik, hogy szükségük van rájuk.
Ha viszont megfordítom a dolgot, az már egy kicsit bonyolultabb kérdés, mert sokan tartanak például interkulturális feszültségektől, illetve féltik az etnikai összetételt. Fontos, hogy az etnikai összetétel nem lehet a kormányzati politika célja, hiszen egy ország etnikai összetétele folyamatosan alakul, változik. A migráció jelentős mértékben autonóm folyamat, egy állam nem választhatja ki maga a bevándorlóit, nem mehet be a „migráns-Tescoba”, és válogathat a polcon, hogy azt a kettőt kérné, ezért még hajlandó fizetni is, de azt a másik tízet inkább nem. Ez nem így megy. Az emberek tömegesen indulnak el, és keresni kell velük a modus vivendi-t. Nagyon fontos szabály a migrációs politikában, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Legfőképpen egy jó integrációs politikára lenne szükség, de ilyen plakátokkal – hogy ne edd meg a magyarok kekszét, meg leprás kezek kiragasztgatása – nehéz.
Ön szerint a kormányzati kommunikáció mennyiben befolyásolta a közvéleményt?
Ez a kérdés mélyrehatóbb elemzést igényelne, illetve adatokat. Nekem az a sejtésem, hogy alapjában véve a magyar közvélemény korábban is így gondolkodott. Annyi történt csupán, hogy a kormányzati kommunikáció radikalizálta és legitimmé tette a kizárást: most már hivatalosan és publikusan is lehet vicsorogni, eddig úgy csendben, házilag vicsorogtak az emberek.
Mennyire előítéletes a magyar társadalom?
Nincs olyan európai társadalom, ami ne volna előítéletes, sőt, nincs a világon előítélet-mentes társadalom. Az európaiak általában igen negatívan viszonyulnak a bevándorlókhoz. A magyarokról azt tudom mondani, hogy kicsit erősebben félnek, és vannak bizonyos kérdések, amelyekre különösen érzékenyek vagyunk; ilyen például a munkahely elvesztése. A munkahely elvesztésének lehetősége kardinális kérdés a magyarok számára, és a tudatos a kampány erre erősít rá.
Jellemzőnek tartja a xenofóbiát?
Nem tudom, hogy ez a legjobb szó-e erre. A szakmában ezt úgy szoktuk mondani, hogy a magyar népességnek – sok másikhoz hasonlóan – biopolitikai félelmei vannak: tehát hogy másokkal összevetve mennyi támogatásban, milyen ellátásban és gondoskodásban részesül.
A xenofóbia azt feltételezné, hogy az embernek van egy automatikus idegenkedése azoktól, akiket másfélének látnak. Biztos van ilyen is az emberekben, de én azt gondolom, hogy ami különösen éles itt, az inkább egy biopolitikai verseny. Sokféleképpen lehetünk xenofóbok, de itt inkább egyfajta versengő xenofóbia van, amit megfejel még egy identitásbeli kérdés, hogy „bezzeg mi, rosszul kezelt magyarok többet érdemelnénk a nem európaiakhoz képest”.
És mi a helyzet a pirézekkel?
A pirézek példája is azt mutatja, hogy nagyfokú az idegenkedés, és ebben nagy a konszenzus, ami komoly problémát jelent.
Ön szerint milyen sztereotípiák övezik az ide érkező menekülteket?
Ezt pontosan kellene mérni, de olyanok például, hogy miért jönnek ide, miért kapnak ennyi ellátást, miért viszik a pénzt, amiért mi dolgoztunk meg? Egy dolgot nem szabad véka alá rejteni: szociológiai szempontból ez a különbségtétel meglehetősen rasszista. Magyarországon az nem kérdés, hogy etnikai alapon szolidárisnak kell lenni, az sem merült fel korábban, hogy Európán belül nem kellene szolidárisnak lenni, hiszen például a nem magyar anyanyelvű ukránokkal szemben sem merült fel semmilyen ellenérzés. Ellenben a közbeszéd most az, hogy jönnek ezek „kívülről”, és nekünk mi közünk van hozzájuk? Illetve van még egy csavar: a menekültek ügyét összekötik hazai roma népességgel.
Mit ért ez alatt?
Azt, hogy összekötik ezt a két csoportot, de mi köze lenne a szír középosztálybeli menekültnek a helyi roma népességhez? Egyfelől az, hogy az emberek mindkettőt problémának tekintik, de miért vannak összekapcsolva, mint csoportok? Az, hogy bevándorló lenne a roma népesség, az önmagában kevés, de mondanak ilyeneket is. Úgy látszik, Magyarországon 700 év után sem lehet valaki őshonos. Elég érdekes ország. Összességben ez egy rasszista összecsúsztatás.
Magyarországon a többségi társadalom hogyan viszonyul a muszlimokhoz?
A muszlimokkal kapcsolatban nagyon komoly előítélek és fóbiák vannak. De nézzük meg ezt a kérdést több oldalról.
Az arab társadalmak válságban vannak, romokban áll Líbia, Jemen, Szíria, Afganisztánban pedig 35 éve folyamatosan háborús feszültség van, nem lehet az utcán nyugodtan végigmenni, nem is említve Irakot, ahol 2003 óta 650 ezerre tehető a civil áldozatok száma. Ha ezt így nézzük, a lebombázo